Igazgatóságunk egyik alapvető célkitűzése a kihalás szélére került túzokpopuláció megmentése. Ez döntően két feladatból tevődik össze.
Az egyik a szabadtéri állomány védelme, amire a legnagyobb hangsúlyt fektetjük. A másik feladat a természetszerű gazdálkodás fenntartása, amiben nagy segítséget nyújtanak a környező gazdálkodók, nélkülük nem tudnánk ilyen eredményes túzokvédelmi tevékenységet folytatni.
A szabadtéri állomány velejárója, hogy a kotló madarak bizonyos zavaró körülmények esetén végleg elhagyhatják a fészküket. Az elhagyott tojásokat 1979 óta mentjük, azaz beszállítjuk a dévaványai Túzokvédelmi Állomásra, ahol keltetjük, majd a csibéket felneveljük és visszahelyezzük a természetes környezetbe.
Idén tíz túzokcsibe kelt ki a Túzokvédelmi Állomáson. Mintegy 3 hónap alatt megtanítottuk őket önállóan táplálkozni, a Túzokvédelmi Mintaterületen pedig már nagyokat repülhettek is. Egy dologra azonban nem tudjuk őket megtanítani, mégpedig arra, hogyan kell viselkedni a szabad természetben, miként tudnak védekezni a ragadozók ellen. Ehhez vad társaikat, azaz a térség túzokállományát hívjuk segítségül. A vadon élő csapatok ugyanis előszeretettel választják Túzokvédelmi Mintaterületünket, ahol nyugodt környezetben táplálkozhatnak. Az adott évben felnevelt egyedek pedig beállnak közéjük, csatlakoznak hozzájuk és elkezdik önálló, szabad életüket.
Így történt ez az idén is, az általunk felnevelt példányok már a vad csapatokkal együtt mozognak, ezt a lábukra helyezett színes jelölőgyűrűk alapján biztosan meg tudjuk állapítani. Egy kakast GPS-jeladóval is ellátunk, ennek a madárnak a mozgása nagyon fontos információkat nyújt majd a térség túzokpopulációjának élőhely-választásáról.
A repatriáció sikerének egyik kulcsa a nagy mennyiségű vad madár és a biztonságos Túzokvédelmi Mintaterület. Idén megfigyeltünk egy három éve repatriált színes gyűrűs tojót is, aki egy kakasccsibét vezetett.
(Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság: https://www.kmnp.hu/)