Drámai szinten az óceánok válsága: nanoműanyagok milliárdjai kerülnek a vízbe

A kerekesférgek más néven rotiferek nanoműanyagok milliárdjait hozzák létre, amely veszélyes az élővilágra. Az óceánok válsága miattuk tovább mélyülhet

Egy amerikai kutatócsoport felfedezte, hogy a tengervízben és édesvizekben megtalálható zooplankton egyik fajtája, a kerekesféreg (vagy más néven rotifer) képes a mikroműanyagokat bekebelezni és lebontani. Ez az első látásra áldásnak tűnő képesség valójában átok, és csak mélyíteni fogja az óceánok válságát; a mikroműanyag-részecskéket ugyanis még apróbb darabokra, nanoműanyagok százezereire aprítják, amely komoly fenyegetést jelent az élővilág számára.

Mikroszkopikus méretű állatok a vízben

A most napvilágot látott tanulmány szerint minden egyes rotifer – amely a szájszerv környékén található kerékszerű csillóiról kapta nevét – napi szinten 348 000-366 000 darab nanoműanyagot képes létrehozni. Ez a tengervízbe jutva beépül a táplálékláncba, ami károsítja az élővilágot.

A zooplankton részét képező rotiferek mikroszkopikus méretű vízi élőlények, mindenütt jelen vannak és nagy számban fordulnak elő; akár 23 000 egyed is élhet egy liter természetes vízben. A Massachusetts Amherst Egyetem által vezetett kutatócsoport tagjai kiszámították, hogy Kína legnagyobb tavában, a Pojang tóban a kerekesférgek naponta 13,3 billió nanoműanyag-részecskét hoznak létre.

A kerekesférgek más néven rotiferek nanoműanyagok milliárdjait hozzák létre, amely veszélyes az élővilágra. Az óceánok válsága miattuk tovább mélyülhet Forrás: AFP/Michael Plewka

500 évig is eltart a műanyag lebomlása

A műanyag lebomlása akár 500 évig is eltarthat. Az idő elteltével ráadásul apróbb darabokra töredezik, ezt a folyamatot bizonyos fizikai és kémiai hatások pedig tovább fokozzák; ilyen tényezők például a napfénynek való kitettség, vagy a part menti szikláknak, óceáni akadályoknak történő nekicsapódás.

Mikroműanyag vagy alga – az állatok sem tudják

A tudósok azt akarták megvizsgálni, hogy a vízi élővilág milyen szerepet játszhat a mikroműanyagok létrehozásában. A vizsgálat különösen azután vált fontossá, hogy 2018-ban kiderült, az antarktiszi krill képes a polietilén golyócskákat egy mikrométernél kisebb darabokra bontani. Baoshan Xing, a Massachusetts Amherst-i Egyetem Stockbridge-i Mezőgazdasági Iskolájának környezet- és talajkémia professzora elmondta, hogy azért döntöttek a rotiferek vizsgálata mellett, mert a krillekhez hasonló, speciális rágószervekkel rendelkeznek. Azt akarták kideríteni, hogy a kerekesférgek – amelyeknek világszerte 2000 faja ismert – szintén képesek-e lebontani a műanyagot.

Míg az antarktiszi krill szinte teljesen kihalt helyen él, addig a rotiferek az emberek által sűrűn lakott mérsékelt és a trópusi övezetekben fordulnak elő nagy számban. Ezért is esett ezekre az élőlényekre a választásunk"

– mondta Xing, a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette: a rotiferek eredeti tápláléka a zöld alga, ezt keverik össze a műanyagszennyezés során tengervízbe kerülő mikroműanyaggal.

Válság a víz alatt: a műanyagszennyezés miatt súlyos veszélybe kerülhetnek a vízi élőlények, és velük együtt az ember is Forrás: Munir Uz Zaman/AFP/Getty Images

Élet az óceánokban – mi történik a víz alatt?

A kutatók a tengeri és édesvízi kerekesférgeket különböző méretű műanyagoknak tették ki. Ezt követően a szakértők megállapították, hogy az állatok képesek akár 10 mikrométer nagyságú mikroműanyagokat is lenyelni és lebontani, majd nanoműanyagok ezreit bocsájtják ki a tengervízbe. A rotiferek testében főként élelmiszerek csomagolóanyagából származó mikro- és nanoműanyagokat mutattak ki.

Xing szerint a következő lépés annak megállapítása, hogy ezek a nanoműanyagok mennyire károsak az élővilágra, továbbá meg kell nézni azt is, mely élőlények képesek még tovább bontani az egyre nagyobb mennyiségben megjelenő mikroműanyagokat.

Válságban az óceánok az amerikai kutatócsoport szerint

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a nanoműanyagok valószínűleg veszélyesebbek az élővilágra, mint a mikroműanyagok, mivel nagyobb mennyiségben fordulnak elő és jobban károsítják az élő sejteket. Az eredményekből az látszik, hogy a Pojang-tóban előállított 13,3 billió nanoműanyag csak a jéghegy csúcsa, és a tengeri és édesvízi zooplankton ennek sokszorosát állítja elő. Az óceánok válsága tehát az amerikai kutatók szerint csak fokozódni fog a jövőben.

A mikroműanyagok mára a bolygó minden szegletét beszennyezték, a Mount Everest csúcsától egészen a Mariana-árok mélyéig, és kutatások bizonyították, hogy sok ember vérében és szívszövetében, sőt még a méhlepényben is megtalálhatók. Laboratóriumban végzett megfigyelések alapján igazolták, hogy a nanoműanyagok súlyosan károsítják az élő sejteket, emellett más toxikus szennyező anyagok hordozóiként is funkcionálhatnak. A műanyagokban jelenlévő kémiai adalékanyagok felszabadulása fokozódik a bomlási folyamatok során.