A kutatók arról számolnak be a Frontiers in Psychology magazinban január 26-án, hogy amikor megkérték a kollégákat, hogy írjanak kézírással, agyuk fokozott kapcsolatot mutatott, különösen a memóriával kapcsolatos agyhullámokban, összehasonlítva azzal, mikor azokat a szavakat gépelték.
A felfedezés hozzájárul a kézírás hasznosságának növekvő bizonyítákához és táplálhatja a törvényt, hogy a kézírás tananyag legyen, mint például a nemrégiben elrendelt kaliforniai törvény, hogy a kézírást tanítani kell az 1-6. osztályokban.
Az új tanulmány azt mutatja, hogy alapvető különbség van az agyi szerveződésben kézírás esetén ellentétben a gépeléssel. Sok korábbi kutatás azt mutatja, hogy a kézírás javítja a helyesírás pontosságát, a memóriát és a fogalmi megértést. A tudósok úgy vélik, hogy a betűk és szavak lassú kirajzolásának folyamata több időt az az egyénnek feldolgozni az anyagot és tanulni.
Az új tanulmányban Norvégiai egyetem pszichológusai hallgatókat toboroztak az egyetemről és elektródákat tapasztottak a fejükre. A kutatók azt kérték tőlük, hogy egy digitális tollal gépeljenek, vagy kézírással írjanak egy szót, ami megjelent egy számítógép képernyőjén. Egy sapkában lévő érzékelők rögzítették az elektromos agyi aktivitást, miközben a résztvevők a feladatokat végezték. A kutatók koherenciát kerestek, ami akkor van, amikor két agyi terület az elektromos hullámok egyazon frekvenciájával egyazon időben aktív. Ez a paraméter megmutatja az agyban a különböző régiók közötti funkcionális konnektivitás erősségét.
A kutatók a kézírásnál fokozott aktivitást láttak, különösen az alacsony frekvencia sávokban, az alfa és a béta sávban, nem csak a mozgás okozta motor területeknél, amire számítottak, hanem más a tanulással kapcsolatos területeknél is. Korábbi tanulmányok bebizonyították, hogy ezek az alacsony frekvenciák támogatják a memória folyamatokat.
Amikor a csapat összehasonlította a két feladatot, rájöttek, hogy a kézírás - de a gépelés nem -, fokozza a kapcsolatot a koponyafalcsonti agyi régiók között, amik részt vesznek a szenzoros és mozgató folyamatokban, valamint a középsőkben, amik közül sok részt vesz a memóriában
Ezek a felfedezések azt mutatják, hogy eltérő az agyi aktivitási folyamat, amikor az ember ír, vagy gépel.
Még, amikor a mozdulatok nagyon hasonlóak, az aktiválás sokkal, sokkal magasabb kézírásnál. Ez azt mutatja, hogy ezek az agyi régiók jobban közreműködnek kézírás esetén, aminek lehetnek bizonyos előnyei. A kutatók azt állítják, hogy az a stimuláció fokozás elősegíti a tanulást, mert ezek a meghatározott hullámok ezek között a területek között részt vesznek a memóriában és a kódolásban. Mivel a csapat nem vizsgálta, hogy a résztvevők emlékeznek-e a szavakra, azt még nem tudni, hogy a fokozott aktivitás hogyan hat a tanulásra. Lehetséges, hogy az agyi aktivitás eltérései pusztán az egyedi mozgás miatt van, amit a gépelés, vagy az írás kíván. Ezek az első eredmények, amik megmutatják valójában, hogy ezeknek a dolgoknak eltérő agyi aktivitási mintázatuk van.
Bár a kézírás segíthet a tanulásban, a gépelés gyakran könnyebb, gyorsabb és praktikusabb. Ezért a tanulóknak és a tanároknak is meg kellene nézniük a feladatot, hogy eldöntsék, hogy kézírást, vagy gépelést alkalmazzanak.
Például, segíthet jobban emlékezetben tartani az információkat, ha kézírással jegyzetelünk, míg egy esszét megírni könnyebb lehet gépeléssel.
A kutatók azt mondják, hogy kézírást nem kellene elhagyni a digitális korszakban. Az iskoláknak több írást kellene bevinniük tantervbe. Az írás jót tesz az agynak és az is fontos, hogy az ember képes legyen legalább egy bevásárló listát, vagy egy szerelmes levelet megírni.
(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)