Bár bizonyos mértékig mindannyian vonzódunk az összeesküvés-elméletekhez, az új kutatások szerint ezek közül néhány akár veszedelmessé is válhat. A félretájékoztatás egyre növekvő online terjedése és hatalma (amelyet érdekek is táplálnak)
erős motivációt teremtett az összeesküvés-gondolkodás mögött meghúzódó pszichológia vizsgálatára.
Christina Farhart, a Carleton Egyetem politológusa és munkatársai korábbi kutatásokat kibővítve 3336 személyt kérdeztek meg az Egyesült Államokban, akik egyenlően oszlottak meg a „politikai spektrum" mindkét oldalán. Olyan kérdéseket tettek fel, amelyekkel azt akarták vizsgálni, hogy
a válaszadók nagyobb valószínűséggel osztják-e meg az összeesküvés-elméleteket azért, mert hisznek bennük, vagy mert vészharangot kongatnak, esetleg azért, mert egyszerűen szükségük van a káoszra.
A korábbi kutatásokhoz hasonlóan Farhar és csapata azt találta, hogy az összeesküvésbe vetett hit a legerősebb tényező annak meghatározásában, hogy valaki hajlandó-e terjeszteni egy elméleteket a közösségi médián keresztül. Gyakran ezek a hiedelmek olyan jogosnak vélt és megoldatlan aggodalmakból fakadnak, amelyekkel az emberek a mindennapi életükben küzdenek.
A Research and Politics folyóiratban publikált tanulmány szerint meglepő, de az új adatok nem támasztották alá azt a hipotézist, miszerint az összeesküvés-elméletek támogatói „riadót fújnak", hogy növeljék a támogatást egy vélt ellenféllel szemben. Kérdésként merült fel, hogy az összeesküvés-elméleteket megosztókat motiválhatja-e, hogy támogassák azt a kulturális csoportot, amellyel leginkább azonosulnak.
Ehelyett a káosz iránti igény erősebb mutatója volt annak, hogy az önkéntesek elhitették-e, hogy „jó dolog" egy összeesküvés-elméletet terjeszteni. Ez mélyebb összetettségre utal, mint a „saját csapatnak szurkolni".
Míg néhányan kifejezetten azért osztják meg az összeesküvés elméleteket, hogy politikai riválisokat gyalázzanak, mások azért teszik ezt, hogy az egész politikai rendszert megkérdőjelezzék
– mondták a kutatók a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Mivel a kutatás megfigyelésen és önbevalláson alapuló válaszokra épült, ezért a csapat nem tudta a motivációkat közvetlenül a megosztás folyamatának tulajdonítani. Számításba vettek azonban számos olyan tényezőt, amelyek befolyásolhatják az eredményeket, többek között azt, hogy
a válaszadók mennyire politikai beállítottságúak, mennyire hajlamosak a bizalomra, valamint életkorukat, nemüket, jövedelmüket és etnikai hovatartozásukat.
A káoszkeresők nagyobb valószínűséggel mondták azt, hogy erősen egyetértenek az olyan állításokkal, mint például: „nem tudjuk megoldani a társadalmi intézményeinkben lévő problémákat, ezért le kell rombolnunk őket és újra kell kezdenünk". Azok, akik hisznek az összeesküvés-elméletekben, szintén nagyobb valószínűséggel osztották meg azokat, ha ők is azonosultak a káosz iránti igénnyel.
Ám ez a motiváció nem feltétlenül követeli meg, hogy az emberek elhiggyék azt, amit megosztanak. Ehelyett úgy tűnik, hogy a káoszkeresők jogosnak érzik, hogy növeljék az online félretájékoztatás áradatát, akár egy olyan intézmény elleni támadásként, amely szerintük nem működik, vagy
pusztán az unalom enyhítése érdekében, amit a következő kijelentés jellemez: „Káoszra van szükségem magam körül - túl unalmas, ha semmi sem történik."
Mindez összhangban van a korábbi tanulmányokkal, amelyek szerint azok az emberek, akik anyagilag vagy társadalmilag bizonytalannak érzik magukat, nagyobb valószínűséggel hisznek az összeesküvés-elméletekben. Ez a szakemberek szerint azt is megmagyarázná, hogy miért növekszik az összeesküvés-elméletek száma válságos időkben, amikor az emberek pénzügyi nehézségekkel és egészségügyi bizonytalanságokkal szembesülnek.
Korábbi kutatások azt is megerősítették, hogy valaki más megtévesztése pillanatnyi kontrollérzést biztosíthat, amely az összeesküvésre hajlamos embereknek az életük más területein hiányozhat.
Tekintettel tehát a növekvő stresszre, amellyel mindannyian szembesülünk mindennapi életünkben, az új eredmények valószínűleg nem meglepőek. A növekvő megélhetési költségek, az egészségi állapot romlása, a pénzügyi bizonytalanság növekedése, a rosszabb oktatási eredmények, a több természeti katasztrófa és a növekvő halálozási arány ezt mind tovább súlyosbítja.