Ez a vérfagyasztó magyarázat arra, miért nem találkoztunk eddig földönkívüliekkel

Létezik egy elmélet, amely szerint azért nem tudjuk felvenni a kapcsolatot az idegenekkel, mert idő előtt elpusztultak. Az élet fennmaradásának feltétele, hogy az adott bolygó környezeti viszonyait a rajta lévő élőlények még időben stabilizálják. Ha ez nem sikerül, aláírják saját halálos ítéletüket.

Világegyetemünk felfoghatatlanul hatalmas, szinte kizárt, hogy rajtunk kívül ne lennének még intelligens életformák. De ha az univerzum nyüzsög az élettől, mégis hol vannak az idegenek? Ez az úgynevezett Fermi-paradoxon nagy kérdése, melynek megválaszolására már számtalan elméletet gyártottak a tudósok. Az egyik valószínűbb, ám igencsak hátborzongató elmélet szerint az idegenek azért nem válaszolnak, mert már mind halottak; elpusztultak, mielőtt igazán kifejlődhettek volna.

Ha ilyen sok lakható világ van, hol vannak az idegenek?

Az eredetileg az Astrobiology szaklapban megjelent teória azt vizsgálja, hogyan fejlődne az élet kedvező feltételekkel rendelkező bolygókon. Eszerint ha a sarjadzó élet nem stabilizálja nagyon gyorsan a környezetét, a planéta túl forróvá vagy hideggé válik, ami természetszerűen elpusztít minden rajta lévő létformát.

Ha az univerzum hemzseg a lakható bolygóktól, akkor az idegen élettől is, véli sok tudós. Ám a korai élet törékeny, úgy hisszük, csak nagyon ritkán fejlődik olyan gyorsasággal, hogy fennmaradjon

– magyarázta az elmélet kidolgozója, dr. Aditya Chopra, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) földtudománnyal foglalkozó tanszékének egyik kutatója.

Ha olyan sok lakható világ van, merre vannak a földönkívüliek? A válasz egyszerre lehet félelmetes és elkeserítő Forrás: Science Photo Library via AFP/SEBASTIAN KAULITZKI/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Sebastian Kaulitzki/Science Phot

Fejlődés helyett összeomlás

Chopra szerint a fiatal bolygók légköre nagyon instabil. Ahhoz, hogy az égitestek lakhatóvá váljanak, az életformáknak sürgősen szabályozniuk kell az üvegházhatású gázok (például vízgőz, szén-dioxid) szintjét, hogy a felszíni hőmérséklet stabil maradjon. Négymilliárd évvel ezelőtt a Föld, a Vénusz és a Mars is alkalmas feltételeket biztosított az élet kialakulásához. Ám egymilliárd évvel később, a Föld kivételével az összes naprendszerbeli kőzetbolygó élhetetlenné vált: a Vénusz pokolian forró hely lett, a Mars pedig valóságos „jégszekrény".

A korai mikrobiális életnek – ha volt is ilyen – nem sikerült stabilizálnia a gyorsan változó légkört a Marson és a Vénuszon.

Ami azonban a Naprendszer többi bolygóján sarjadzó létformáknak nem sikerült, az a földi életnek igen.

A földi létformáknak kulcsszerepük lehetett a bolygó klímájának stabilizálásában, vélik az elmélet megalkotói.

Az élet fennmaradása attól függ, milyen gyorsasággal és hatékonysággal tudják szabályozni a kezdetleges organizmusok bolygóikat Forrás: BSIP via AFP/JACOPIN / BSIP/Jacopin

Univerzális szintű kihalás

Chopra úgy véli, elképzelésük egy lehetséges megoldást kínál az úgynevezett Fermi-paradoxon rejtélyére. Szerinte a jelenség lényegét nem az élet vagy az intelligencia kialakulásának valószínűségében kell keresni, hanem abban, hogy az életnek megfelelő feltételeket teremtő visszacsatolási mechanizmusok biológiai szabályozása az esetek többségében nem történik meg elég gyorsan, és így a kezdetben ígéretes planéta hamar élhetetlenné válik.

„Az élethez szükséges hozzávalókkal és energiaforrásokkal rendelkező nedves, sziklás égitestek az eddigi tapasztalatok alapján gyakoriak az univerzumban, mindenesetre, ahogyan azt Enrico Fermi fizikus is felvetette az ötvenes években, eddig nem találtuk jelét földön kívüli életnek" – írja a publikáció.

A tudósok szerint a Fermi-paradoxonra kézenfekvő magyarázatot kínál a közel univerzális szintű kihalás, melyet el is neveztek „Gaia-palacknyak" modellnek.

Amennyiben a modell helytállónak bizonyul, akkor az idegen világokban található fosszíliák elsöprő többsége mikrobiális létformáktól fog származni, nem soksejtű élőlényektől. Utóbbiak kialakulására ugyanis nem volt elég idő.