Rengett a föld Bosznia-Hercegovinában szombaton 21 óra 43 perckor, ami Magyarországon is érezhető volt. Az MTI-nek nyilatkozó HUN-REN Földfizikai és Űrkutató Intézet Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatóriuma szerint a legtöbb bejelentés Pécsről érkezett.
A Zenica városától mintegy 10 kilométerre bekövetkezett becsült 5,2-es erősségű földrengés mélysége nagyon sekély volt, intenzitása a VI-VII epicentrumban (hat-hét) az EMS skálán.
Zenica lakói az EMSC honlapján arról számoltak be, hogy a földrengés „erős" volt, és körülbelül 10 másodpercig rázta az épületeket. A földrengést többek között a horvátországi Banja Lukában, Szarajevóban, Mostarban és Tuzlában, sőt Splitben és Zágrábban is érezték, Magyarországon pedig leginkább Baranya vármegyéből érkeztek a bejelentések.
Bosznia és Hercegovina a szomszédos Horvátországgal, Montenegróval, Szerbiával, Olaszországgal és Albániával együtt szeizmikusan aktív régióban található. A térségben korábban már jelentős földrengéseket jelentettek.
Bosznia-Hercegovina a Nyugat-Balkánon fekszik az északi szélesség 42° és 46°, valamint a keleti hosszúság 15° és 20° között. A régió szeizmikus aktivitása több mint kétezer éve dokumentált, Bosznia-Hercegovinában azonban csak ritkán fordulnak elő nagy erejű földrengések. Ha mégis megtörténik, akkor
nagy valószínűséggel messzemenő és költséges károkat okozhatnak, és több száz vagy akár több ezer áldozatot követelhetnének.
A földrengések, valamint az aktív törések hatásai átlépik az országhatárokat, ezért jöjjön egy kis történeti áttekintés.
A Soil Dynamics and Earthquake Engineering tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a volt jugoszláv térség legpusztítóbb földrengése az 1963-as szkopjei földrengés volt, amely erőssége a Richter-skálán 6,1 volt, intenzitása a Mercalli-Sieberg-Cancani-skála (MSC) szerint IX. fokozatú.
A halálos áldozatok számát 13 ezerre becsülték és négyezer ember sérült meg.
Szkopje összes épületének mintegy 80,7 százaléka megsemmisült, több mint 200 ezer ember vált hajléktalanná (76 százalék), és az épületeknek csak 19,7 százaléka volt használható. A szakemberek szerint érdekesség, hogy a megsemmisült épületek többsége falazott, és csak egy irányban volt teherhordó fala. Számos kórház, iskola és közintézmény is megsemmisült. A pusztítás olyan nagy volt, hogy 78 ország ajánlott fel pénzügyi, orvosi és mérnöki támogatást.
Mindössze tizenhat évvel később erős, a Richter-skála szerint 6,9-es erősségű földrengés rázta meg Monte Negrót. Ezt több, akár 6,1-es erősségű utórengés is kísérte. A volt Jugoszlávia igen nagy területét érintette, és az intenzitását V-nek jelentette.
Az áldozatok száma jóval kisebb volt, mint Szkopjéban, ami elérte a 101-et, miközben mintegy 100 ezer ember vált hajléktalanná.
A Bosznia-Hercegovinát sújtó legpusztítóbb földrengés azonban kétségtelenül az 1969-es Banja Luka-i földrengés volt, amelynek erősségét a Richter-skála szerint 6,6-osra becsülték, az intenzitása a talajtani jellemzők következtében a VII és IX közötti tartományba esett. Két hónap múlva ugyanezt a régiót egy 5,4-es erősségű földrengés rázta meg. E földrengések során számos épület (iskolák, kórházak stb.), kulturális és örökségi építmény semmisült vagy rongálódott meg.
Ezekre a földrengésekre az úgynevezett sekély fókuszmélység volt jellemző, ami nagyobb pusztítást okoz.
Közvetlenül a szkopjei földrengés után, 1964-ben elfogadták a szeizmikus régiókban történő építkezések ideiglenes szabályzatát a volt Jugoszláviában. Korábban a szerkezetek tervezése során nem vették figyelembe a súlyos földrengéseket, pedig tisztában voltak a térség nagy szeizmikus aktivitásával. Az új szabályok kidolgozásához a katasztrofális földrengések (1963-as szkopjei és 1969-es Banja Luka-i földrengés) a „lökést".
Jövőbeli előrejelzések és biztonsági intézkedések
Míg a földrengések gyakoriak a régióban, a jelentősebb földrengést követő nagyobb rengés kockázata viszonylag kicsi, és 94 százalék az esély arra, hogy a földrengést követő napokban nem következik be újabb, nagyobb földrengés. A helyi hatóságok azonban azt tanácsolják a lakosoknak, hogy legyenek óvatosak és készüljenek fel az esetleges utórengésekre.A szeizmikus régiókban lévő épületek tervezésének és építésének műszaki szabályai azonban csak 1981-ben léptek hatályba, amelyek jóval szigorúbb feltételeket tartalmaztak, mint a korábbi ideiglenes regulák.