Megfizethetővé teszik a laboratóriumban termesztett húst

Egyre többen mondanak nemet a húsfogyasztásra

A hústermelés jelentősen hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Egy kilogramm marhahús előállítása során például körülbelül hatvan kilogramm üvegházhatású gáz szabadul fel. A termesztett hús tehát jót tesz az állatoknak és a környezetnek. De vajon van-e mód arra, hogy a zsebünknek is jó legyen?

Miért olyan drága a termesztett hús?

Nyilvánvalóan nem akadályozhatunk meg mindenkit abban, hogy marhahúst, csirkehúst vagy bármilyen más húsfajtát egyen, de azért van mód a hústermelésből eredő kibocsátások csökkentésére. A Cell Reports Sustainability folyóiratban publikált tanulmány szerint

ha az állatok levágása helyett elkezdünk őssejtkultúrákból laboratóriumban húst előállítani, akkor drasztikusan csökkenhet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása.

A Berkeley-i Kaliforniai Egyetem megdöbbentő jelentése szerint a termesztett hús 96 százalékkal csökkenthetné a kibocsátást. Jelenleg azonban az a legnagyobb kihívás a termesztett vagy laboratóriumban termesztett hússal kapcsolatban, hogy

annyira drága, amit a legtöbb ember nem engedhet meg magának.

A laboratóriumban szerkesztett húsalapú étrendre való áttérés jeletheti a megoldást? Forrás: pexels.com

A Tufts Egyetem kutatóinak új tanulmánya érdekes megoldást tárt fel erre a problémára. Az állatok levágásából származó húshoz képest a laboratóriumban termesztett húshoz 99 százalékkal kevesebb földre és 80-90 százalékkal kevesebb vízre van szükség, de a növekedési faktoroknak nevezett speciális összetevők miatt rendkívül drága.

Ezek rekombináns fehérjékből álló jelzőmolekulák, amelyek beindítják az állati sejtek növekedését és szaporodását,

kulcsszerepet játszva a sejttenyésztési folyamatban és biztosítják, hogy a sejtek a kívánt szövetekké fejlődjenek, amelyekből a hús felépül. Ennek az összetevőnek a hozzáadása nélkül a sejteket nem lehet hússá alakítani.

Megfizethető terméket biztosítanának

A növekedési faktorok egyetlen grammjának az ára típustól függően néhány száz dollártól akár a milliókig is terjedhet; ezeket nagy ipari beszállítók gyártják és értékesítik.

A növekedési faktorok a termesztett hús előállítási költségeinek nagy részét, akár kilencven százalékot is elérő vagy azt meghaladó mértékben teszik ki

– magyarázták a kutatók. – Mivel a sejttenyésztő közegben nem tartanak sokáig, ezért néhány naponta pótolni is kell őket, ami korlátozza annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók számára megfizethető terméket biztosítsunk.

A szakemberek most úgy módosították a szarvasmarha izomsejteket, hogy azok képesek legyenek maguk is fibroblaszt növekedési faktorokat (FGF) termelni, így nem kellett azokat külső forrásból vásárolni.

Egyre többen mondanak nemet a húsfogyasztásra Forrás: pexels.com

Minden izomsejt és sok más sejttípus jellemzően az FGF-re támaszkodik a növekedéshez

– mondta Andrew Stout, a tanulmány vezető szerzője és a Tufts Egyetem Cellular Agriculture Commercialization Lab tudományos igazgatója a ZME Science online tudományos portálnak. – A szarvasmarha-izom őssejteket ezért úgy alakítottuk ki, hogy maguk állítsák elő ezeket a növekedési faktorokat és kapcsolják be a jelátviteli útvonalakat.

Ráadásul mivel az FGF nemcsak a szarvasmarha-, hanem szinte mindenféle izomsejt növekedéséhez szükséges, a tudósok szerint ez a megközelítés a sertés-, csirke- és más típusú, laboratóriumban termesztett húsok költségének csökkentésére is alkalmazható.

A génszerkesztés ereje

A tenyésztett húst bioreaktorokban, nagyméretű edényekben állítják elő, amelyek tápanyagokat, sókat, fehérjéket és az állati őssejtek növekedését elősegítő környezetet tartalmaznak. Amikor növekedési faktorokat adnak a bioreaktorban lévő közeghez, azzal idegen géneket juttatnak az állati sejtekbe.

Ezek a gének serkentik az őssejtek növekedését és szaporodását.

A most publikált tanulmány szerzői által javasolt módszer azonban nem támaszkodik idegen génekre a sejtek hússá alakításához. Ehelyett génszerkesztéssel aktiválják az eredeti őssejtekben a növekedési faktorokat felszabadító géneket.

Feldolgozott húsok a pulton Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Rolf Vennenbernd

Ebben a stratégiában nem idegen géneket adunk hozzá a sejthez, csak olyan géneket szerkesztünk és fejezünk ki, amelyek már ott vannak

– mutatott rá Stout. – Ez a módszer a laboratóriumban termesztett húsok esetében egyszerűbbé és gyorsabbá teheti a hatósági jóváhagyás megszerzését is.

A szakemberek azonban hangsúlyozzák: ez a génszerkesztésen alapuló hústermesztési megközelítés egyelőre nem tökéletes és vannak bizonyos korlátai: a módosított sejtekkel például lassabb növekedést tapasztaltak. A kutatók tehát folytatják a munkát, hogy tovább javítsák a hústermesztési módszerüket.