Máig nem tudni, hogy miről szól a világ legtitokzatosabb kézirata

A kódexben helyenként rendkívül furcsa, nehezen értelmezhető ábrák láthatók

Fotó: Yale University

A kultúrtörténet legrejtélyesebb dokumentumát, a 15. század első felében keletkezett Voynich-kéziratot eddig még soha senkinek sem sikerült megfejtenie. A pergamenre írt szöveg és a furcsa ábrák ugyanúgy kifogtak a második világháború leghíresebb és legsikeresebb kódfejtőin, a Bletchley Park szakértőin, mint a 21. századi csúcstechnológiával felszerelt Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség rejtjelfejtőin. Egyesek szerint a titokzatos kódex azért megfejthetetlen, mert a szövegének nincs is semmi értelme, de ennek ellentmond, hogy a jelek jól kigondolt, illetve kimutatható rendszert alkotnak. A történész és filológus szakértők úgy vélik, a Voynich-kézirat a legnagyobb valószínűség szerint egy rendkívül különleges jóskönyv lehet, de hogy mit tartalmazhatnak a próféciái, még ma is rejtély.

A halottakat megidéző angol misztikus, és az alkimista császár is birtokolta a könyvet

A világtörténelem máig legtitokzatosabb dokumentuma 1912-ben vásárlás útján került egy lengyel-litván nemesi származású londoni antikvárius, Wilfrid Voynich tulajdonába. Voynich 1930. március 19-én bekövetkezett halála után a különleges relikviát a felesége örökölte meg, amit Ethel Lillian Voynich végrendeletében a patinás amerikai Yale Egyetem könyvtárára hagyott. Az 1969-ben a Yale tulajdonába került 235 oladalas pergamenlapokra írt könyv mind a mai napig az egyetem könyvtárának az egyik legbecsesebb darabja. A titokzatos kódex eredetérő nem sokat lehet tudni. A Voynich-kéziratról a 17. századból maradt fenn az első írásos emlék, habár a könyv ennél jóval korábban keletkezett. Georg Baresch prágai alkimista 1639-ben a kor híres jezsuita tudósa, Athanasius Kircher részére írt levelében azt állította, hogy a különleges könyv a Hradzsin őrültnek tartott különc ura, II. Rudolf császár gyűjteményből származik.

II. Rudolf minden különcsége ellenére színes reneszánsz egyéniség volt 
Fotó:  Wikimedia Commons/Martino Rota

Baresch még azt is tudni vélte, hogy a császár horribilis összegért, 600 aranydukát ellenében vásárolta meg a furcsa ábrákkal díszített kódexet a 16. század egyik leghíresebb angol misztikusától, John Dee-től. Az „alkimista császár”, II. Rudolf uralkodása alatt a prágai udvart valósággal ellepték a csillagjósok, az aranycsinálók, és a miszticizmus, valamint az okkult tudományok iránt különösen fogékony Rudolf hiszékenységét kihasználó közönséges szélhámosok. Rudolf ellenállhatatlan vonzalmat érzett a furcsa relikviák gyűjtése iránt is . A hibbant császár halála után a furcsaság-gyűjteménye is szétszóródott; a Voynich-kézirat így kerülhetett először Baresch, majd Athanasius Kircher útján a római Collegium Romanum, illetve a jezsuiták tulajdonába.

Wilfrid Voynich, a nemesi származású londoni antikvárius
Fotó: Wikimedia Commons

A jezsuita rend 1912-ben úgy döntött, hogy a Collegium Romanum fennmaradt könyveinek és kéziratainak egy részét értékesíti; a pergamenkódexet ekkor vásárolta meg Wilfrid Voynich.

Nyelvtani és logikai törvényszerűséget mutatnak a megfejthetetlen karakterek

A borjúbőrből készült 235 oldalas kódex finom velúrlapjaira egykor lúdtollal írt a titokzatos szerző, valamikor még a 15. század első felében. Néhány stílusjegy alapján sokáig úgy vélték, hogy a kódex 1450 és 1520 között íródhatott. Az Arizonai Egyetem sugárlaboratóriumában 2011-ben elvégzett C14 radiokarbon kormeghatározás eredménye szerint azonban az irat ennél korábban, 1405 és 1440 között keletkezett. A szakértők azt is megállapították, hogy a Voynich-kódex nem teljes, 36 oldal hiányzik belőle. A kézirat betűszerű karakterekből, valamint az írás törvényszerűségeit mutató jelsorozatokból álló szöveget tartalmaz. 

A világ legtitokzatosabb kódexét még senkinek sem sikerült megfejtenie
Fotó: Yale University

A teljes szövegben 20-30 rendszeresen, illetve egynél több alkalommal ismétlődő karaktert sikerült azonosítani, de több tucatra tehető azoknak az unikális jeleknek a száma, amelyek csak egyszer szerepelnek a kódexben. A Voynich-kézirat mintegy 35 ezer, senki által sem értett „szóból” áll. A Voynich-kézirat karaktereinek statisztikai elemzés azt mutatja, hogy a természetes nyelvekéhez hasonló a szerkezete; úgy néz ki, mintha hangtani és helyesírási törvényszerűségeket követne a szöveg. A Voynich-kódex egy ismeretlen szerző, valószínűleg csak erre az alkalomra kreált nyelven és ismeretlen célból megírt rejtélyes alkotása, amit eddig még senkinek sem sikerült megfejtenie.

Földöntúli növényszörnyek és egy extragalaxis a középkori kéziratban

A Voynich-kódexnek azonban nem csak a megfejthetetlen szöveg az egyetlen különlegessége, hanem a kéziratot illusztráló rendkívül furcsa ábrák is rendkívül talányosak. A kézzel gondosan megfestett ábrák tárgyukat tekintve öt nagyobb csoportra, asztronómiai-asztrológiai szimbólumokra, térképszerű grafikákra, emberi alakokra, herbáriumi, illetve botanikai jellegű ábrákra, és kozmológiai képekre oszthatók. A különösen gyakori növényábrázolások között találunk olyanokat, amelyek viszonylag pontosan, illetve felismerhetően jelenítenek meg egy-egy növényfajt, de a Voynich-kézirat szép számmal tartalmaz a sci-fi filmek világát idéző, soha nem látott virágszörnyeket is. 

Extragalaxisra hasonlító rajz (baloldalon) a Voynich-kéziratban, amely galaktikus spirálszerkezetre emlékeztet 
Fotó: Yale University

A legmegdöbbentőbb ábrák azonban az asztronómiai jellegű képek közül kerülnek ki. Az egyik ábra pontosan úgy néz ki, mint egy felülnézeti spirális galaxis, ami kísérteties hasonlóságot mutat a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben található híres M51-es Örvény-galaxissal. A 15. században – még jóval a távcső felfedezése előtt – mit sem tudtak a csillagrendszerekről. Ekkor még azt hitték, hogy a lapos Föld a világegyetem középpontja, amely körül különféle kristályszférákon kering a Nap, a Hold, és a kor csillagászai által ismert öt bolygó. A csillagok eredetére, mibenlétére pedig semmilyen tudományos magyarázat nem létezett.

A híres M51 Örvény-galaxis. A Voynich-kódex egyik ábrája kísértetiesen hasonlít ehhez a galaxishoz
Fotó: NASA-ESA / Wikimedia Commons

A kódex emberábrázolásai szokványosnak mondhatók, különösen gyakoriak a női alakok. Viszont számos kép nehezen értelmezhető környezetbe helyezi el az emberi alakokat, mindez pedig további találgatásokra adhat okot. A Voynich-kéziratot a képvilágának elemzése alapján egyes szakértők gyógynövényekről szóló munkának vélik, mások viszont úgy gondolják, hogy a kódex inkább asztrológiai és jóskönyv lehet. A szöveg megfejtetlensége miatt mindezek természetesen csak puszta feltételezések.

Megfejtés céljából bárki számára hozzáférhető a titokzatos kézirat

Az sem véletlen, hogy a titokzatos Voynich-kézirat lett a kódfejtők Szent Grálja. Az elmúlt évtizedekben a világ legkitűnőbb rejtjelfejtői kísérleteztek a szöveg megfejtésével, minden eredmény nélkül. Először még az 1960-as évek végén, a második világháború legendás brit kódfejtői, az úgynevezett Bletchley Park csoport tagjai álltak össze ismét, hogy megfejtsék a Voynich-kódex írásjeleit. A csoport azzal írta be a nevét a történelembe, hogy sikerült a németek szupertitkos és feltörhetetlennek tartott rejtjelező-készüléke, az Enigma titkosírását megfejteniük. 

A legendás Bletchley Park. A második világháború alatt itt fejtették meg a feltörhetetlennek tartott német Enigmát. A Voynich-kézirat azonban kifogott a neves kódfejtőkön
Fotó: Wikimedia Commons

A veterán kódfejtőkön azonban kifogott a középkori kézirat, mert semmit sem tudtak elolvasni belőle. A legmodernebb csúcstechnikával felszerelt Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség magabiztos rejtjelfejtői a veterán brit kollégáik kudarca ellenére is azt hiték, számukra titkosírásfejtésben nincs olyan, hogy lehetetlen. Az 1980-as években az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség kódfejtő szakértői kifejezetten a Voynich-kézirat feltörésére olyan szoftvereket fejlesztettek ki, amelyek a grafikákat jelekké, a jeleket pedig grafikai ábrákká tudták átalakítani. A programokat a kettestől egészen a 64-es számrendszerig számos verzióban átfuttatták, de a végén ők is kénytelenek voltak széttárni a karjaikat, és beismerni kudarcukat. Stephen Bax, a University of Bedfordshire nyelvészprofesszora tíz éve, 2014 februárjában bejelentette, hogy a kéziratból 14 karaktert sikerült dekódolnia, amelyek segítségével néhány szót, így a borókát, és a Taurus (Bika) csillagkép nevét azonosította.

Füvész vagy jóskönyv, netán-tán Atlantisz története?  Az ábrák némeyike rendkívül különös
Fotó: Yale University

Bax professzor a hieroglifák megfejtéséhez használt módszert alkalmazta a karakterek megfejtéséhez, először tulajdonneveket próbál felismerni, majd ezek segítségével eljutni a köznevekig. A meglehetősen sovány részeredmények bejelentésekor azonban önkritikusan azt is megjegyezte, hogy még nagyon távol állunk attól, hogy elolvashassuk az egész szöveget. A Yale Egyetem könyvtára abból a célból, hogy bárki számára tanulmányozható legyen a Voynich-kézirat, digitálisan az egész anyagot hozzáférhetővé tette, amit ezen a linken lehet megtekinteni, akár a sikeres megfejtés reményében. 

Voynich-konteók: idegenek üzenete, atlantisziak végrendelete, vagy kormányzati elhallgatás

Mindaddig, amíg nem sikerül a kódex szövegének a megfejtése, maradnak a találgatások, és a nem egyszer összeesküvés-elmélet ízű magyarázatok. Azon a feltételezésen, hogy a szöveg azért megfejthetetlen, mert nincs is semmi értelme, már rég túllépet a tudomány. Néhány élénk fantáziával megáldott műkedvelő Voynich-kézirat kutató egyenesen úgy véli, hogy a kódex Atlantisz utolsó krónikája, szerintük erre utalnak a kézirat térképszerű ábrái is. Más teóriák szerint a rejtélyes dokumentum Nostradamus próféciáival vetélkedő egyedülálló jóskönyv, ami nem más, mint egy kódolt üzenet az emberi civilizáció jövőjéről. A szaktudósok egy része szintén azt gondolja, hogy a Voynich-kézirat asztrológiai jellegű okkult jóskönyv lehet.

A kéziratban igen sok a növényi ábra, ezek között jól felismerhetők, és igencsak misztikusak is akadnak 
Fotó: Yale University

Mások a kódexben lévő egyes ábrák, így különösen az extragalaxisokra emlékeztető rajzok alapján azt felételezik, hogy egy idegen civilizáció azóta már elveszett üzenetét másolta át pergamenre az ismeretlen középkori szerző, vagyis a Voynich-kézirat az idegenek régmúltban történt földi látogatásának lehet a bizonyítéka. Ugyancsak a dúsabb fantáziával rendelkező Voynich-kutatók olyan gyógynövénykönyvnek tekintik a kódexet, ami az örök élet elixírjének a receptjét tartalmazza. És természetesen szép számmal akadnak olyanok is, akik azt feltételezik, hogy az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség szakértői – a világ legjobban képzett kódfejtői – már az 1980-as években megfejtették a kódex szövegét, de abban olyan információk vannak, amit az 51-es körzethez hasonlóan – az amerikai kormány elhallgat. Ami viszont ezekkel a találgatásokkal szemben  bizonyos: a Voynich-kézirat – ha vannak benne - még ma is őrzi a titkait.