A 386 fotó túlnyomó többsége (326 esetben) műanyag tárgyakat menedékként használó remeterákokat ábrázolt. Mindez egy szembetűnő példa arra, hogy
hogyan változtatják meg az emberi tevékenységek a vadon élő állatok viselkedését, és ennek következtében potenciálisan a populációk és az ökoszisztémák működését.
Ebben számos tényező játszik közre, és bár könnyű elhamarkodott következtetéseket levonni, a szakemberek szerint fontos, hogy pontosan megvizsgálják, mi lehet ennek a konkrét változásnak a mozgatórugója.
A remeterákok kiváló modellorganizmusok a tanulmányozáshoz, mivel sokféleképpen viselkednek, és ezek a különbségek könnyen mérhetők
– mondta Mark Briffa, a Plymouthi Egyetem professzora a ScieceAlert online tudományos portálnak. – Ahelyett, hogy folyamatosan növesztenék a saját páncéljukat a testük védelmére, mint fajtársaik, szívesebben használják az elpusztult csigák által hátrahagyott üres házakat.
Hozzátette: amikor mozognak, a héj védi puha hasukat, de amikor veszélyben vannak, egész testüket behúzzák a héjba, ami tehát az hordozható menedékként szolgál.
Az egyedek túlélése szempontjából kritikus, hogy elég jó menedékkel rendelkezzenek, ezért növekedésük során mindig felkutatják és „fejlesztik" a páncéljukat.
Más remeterákokkal is harcolnak a legjobb házakért, és mindegyiket megvizsgálják, hogy alkalmas-e a célra. Elsősorban olyan kagylókat keresnek, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy megvédjék őket, de a döntéshozatal során figyelembe veszik a ház típusát, állapotát, sőt még a színét is.
Fontos azonban a megfelelő menedékek tényleges elérhetősége. Egy eddig ismeretlen okból
a szárazföldi remeterákok egy része a természetes kagylók helyett manapság a műanyag tárgyakat választja.
A lengyel kutatás számos kérdést vet fel. Először is, mennyire elterjedt a műanyag szemét használata a kagylóhéj helyett? Bár a vizsgált, 326 műanyagot használó rák soknak tűnik, a számuk valószínűleg ennél több. Ennek tisztázásához a tudósok strukturált helyszíni felméréseket terveznek. Másodszor: miért használnak a rákok műanyagot?
Az egyik lehetőség, hogy a természetes kagylók hiánya miatt kényszerülnek erre, de ezt a hipotézist a szakemberek nem tudják tesztelni a helyi csigapopulációk demográfiájára vonatkozó további információk nélkül. Vagy talán a rákok jobban kedvelik a műanyagot, esetleg könnyebben megtalálják azt, mint a valódi kagylókat?
A műanyag könnyebb lehet, mint az ezzel egyenértékű kagylók, amelyek ugyanolyan védelmet nyújtanak, de a hordozásuk alacsonyabb energia befektetéssel jár
– magyarázta Mark Briffa. – Érdekes módon a műanyagból kioldódó vegyi anyagok a táplálék szagát utánozva vonzzák a tengeri remeterákokat.
Ez viszont egy harmadik kérdést vet fel a műanyag használatának lehetséges hátrányaival kapcsolatban. A valódi kagylókhoz képest a műanyaghulladék általában fényesebb és jobban elüt a háttértől, ami a rákokat sebezhetőbbé teszi a ragadozókkal szemben.
A tudósok szerint a mikroműanyagoknak és a műanyagból kioldódó vegyületeknek való kitettség
megváltoztathatja a remeterákok viselkedését: kevésbé válogatóssá teszi őket a választott kagyló kiválasztásában, kevésbé kitartók a menedékért folytatott harcban, sőt még a személyiségüket is megváltoztatja, mivel hajlamosabbá teszi őket a kockázatvállalásra.
A kutatók most laboratóriumi kísérletsorozatot terveznek, hogy megvizsgálják az állatok héjválasztási viselkedését.