A csillagász, aki szerint az égen és a Földön ugyanazon fizikai törvények érvényesek

Cristiano Banti festménye (1857): Galilei a római inkvizíció előtt

Az olasz csillagász, fizikus, a modern fizika atyja négyszázhatvan éve, 1564. február 15-én született. Galileo Galilei volt az első, aki azért szállt szembe a hatalommal, mert hitt egy tudományos igazságban és az azt igazoló bizonyítékokban, és ő mutatta ki, hogy az égen és a Földön ugyanazok a fizikai törvények érvényesek.

Galilei együtt alkalmazta a kísérleteket és a matematikai elemzéseket

A pisai születésű Galileit a természettudományos kérdések izgatták, de apja kívánságára a pisai egyetem orvosi karára iratkozott be. A zenében is kitűnt, ragyogóan játszott lanton, írói vénával is rendelkezett, ugyanakkor türelmetlen és összeférhetetlen, éles nyelvű ember volt, aki könnyen szerzett magának ellenségeket. 

A legenda szerint még egyetemistaként egy misén a mennyezetről lógó csillárt nézve vette észre, hogy annak lengésideje ugyanakkora maradt, akár nagyot, akár kicsit tért ki. 

Hazatérve kísérletezni kezdett és megállapította, hogy kis kitérésnél a lengés nem függ a kitérés amplitúdójától, csak az inga hosszától. Apja ezután megengedte, hogy a matematikai fakultásra iratkozzon át.

Galileo Galilei  fizikában az elsők között honosította meg a kísérleteket és méréseket, új módszereket adva ezzel a fizikának (és a többi természettudománynak)
Fotó: Wikimedia Commons/Justus Sustermans

Galilei volt az első, aki a kísérleteket és a matematikai elemzéseket együtt alkalmazta,

 Isten nem kívánhatja, hogy lemondjunk érzékszerveink és értelmünk használatáról a természet közvetlenül tapasztalt dolgaiban”

 – írta. 1589-ben megcáfolta Arisztotelész tételét a különböző súlyú testek esésének különböző sebességéről. Az elterjedt legenda szerint a pisai ferde torony tetejéről ejtett le két ágyúgolyót, és hiába volt az egyik tízszer nehezebb, egyszerre értek a földet - a valóságban azonban egy ferde lejtőn gurított le különböző súlyú tárgyakat. Arra is rájött, hogy a gyorsulás az idő négyzetével arányos, és hogy a testek megőrzik sebességüket, amíg egy másik erő nem hat rájuk. Azt is bizonyította, hogy egy testre egy időben két erő is hathat, megmagyarázva a kilőtt ágyúgolyók parabola pályáját.

 

Kiadta Párbeszédek című, a két világrendszert elemző művét

Miután tudomást szerzett a holland Hans Lippershey távcsövéről, ő is készített egyet, ennek nagyítása azonban már harminckétszeres volt. Eszközével megfigyelte a Hold hegyeit, megállapította, hogy a Tejutat csillagok sokasága alkotja, felfedezte a Jupiter négy holdját, a Szaturnusz gyűrűit, a Vénusz fázisait és a napfoltokat. 

Tapasztalatai végképp meggyőzték a heliocentrikus világkép helytállóságáról, először 1612-ben foglalt nyilvánosan állást Arisztotelész ellen.

Cristiano Banti festménye (1857): Galilei a római inkvizíció előtt
Fotó: Wikimedia Commons/Cristiano Banti 

 Egy évvel később a napfoltokról írt dolgozatában Kopernikusz igaza mellett foglalt állást, majd egy könyvet írt a Biblia értelmezéséről, amellett érvelve, hogy a heliocentrikus világkép nem ellentétes az Írással, ha annak passzusait nem szó szerint értelmezzük. Ellenségei 

"istentelennek" bélyegezték és feljelentették az inkvizíciónál, ezután 1616-ban V. Pál pápa "hamisnak és tévelygőnek" nevezte Kopernikusz tanait, egyben előírta Galileinek, hogy a heliocentrikus rendszert csak matematikai feltevésként kutathatja.

Galilei ezután Firenze melletti házában dolgozott. A határozat visszavonását nem sikerült kiharcolnia, csak annyit sikerült elérnie, hogy 1632-ben kiadhassa Párbeszédek című, a két világrendszert elemző művét. A könyv hatalmas siker lett, még kínaira is lefordították, de a jezsuiták kimutatták, hogy Galilei a semleges címe ellenére a kopernikuszi elveket hirdeti. A pápa különösen zokon vette, hogy sokan vele azonosították a Ptolemaioszt védő, ostoba karaktert és eljárást rendelt el. 

Mivel a könyv cenzori engedéllyel jelent meg, arra hivatkoztak, hogy a tudós nem tartotta be az 1616-os határozatot, amely eltiltotta a kopernikuszi tanok terjesztésétől.

 

Galilei nem eretnek

Az inkvizíció 1633. június 21-én bűnösnek találta Galileit, akit életfogytiglani börtönre, nézetei visszavonására ítéltek és az írástól is eltiltották. Újabb dokumentumok szerint Galileit paradox módon valószínűleg legfőbb vádlója, 

Roberto Bellarmino bíboros mentette meg a máglyától, mert a kardinális saját kezűleg írt levélben azt állapította meg, hogy „Galilei nem eretnek”, bár nézetei „ebbe az irányba tartanak”. 

Galilei jegyzete a Jupiter holdjainak felfedezéséről
Fotó: Wikimedia Commons/NASA

A csaknem hetvenéves tudós elfogadta sorsát, az ellenállástól visszariaszthatta a megégetett Giordano Bruno példája, s nyilvánosan „megtagadta, elátkozta és megvetette” korábbi hibáit. Az megint csak legenda, hogy térdeiről felemelkedve azt suttogta: Eppur si mouve - azaz És mégis mozog (a Föld), a szállóigét először száz évvel később írták le.

Büntetését a pápa házi őrizetre változtatta, itt írta meg tudományos testamentumát, a Matematikai érveléseket, amelyben lefektette a mozgástan és az anyagmechanika alapjait.

 A könyv 1638-ban a protestáns Hollandiában jelent meg, hogy kijátssza az inkvizíció cenzúráját. Galilei élete végén megvakult és megsüketült, de szelleme élénk maradt.

Galilei-holdak: Io, Europa, Ganymedes és a Callisto
Fotó: NASA/JPL/DLR

A tudós 1642. január 8-án, hetvenhét évesen halt meg. A toscanai nagyherceg végakaratához híven a firenzei Santa Croce-templomban akarta eltemetni, de az egyház csak 1737-ben engedélyezte, hogy csontjait ide vigyék és sírját méltóképpen megjelöljék. Pere, amely voltaképpen a tudományos kutatás és a dogmák közt zajlott, csak 359 év múlva, 1992-ben ért véget, amikor Szent II. János Pál pápa a Vatikánban elmondott beszédében rehabilitálta, zseniális fizikusnak és igaz hívőnek nevezte Galileit.

 

(MTVA Sajtóarchívum)