Egy új kutatás azt vizsgálta, hogy a dokumentált holdrengések milyen hatással lehetnek a Hold felszínére, különösen a holdi déli sarkára. Ez a terület nagy érdeklődésre tarthat számot a jövőbeli emberi és robotizált felfedezések szempontjából. A kutatás megállapította, hogy a térségben egyes felszíni lejtők különösen érzékenyek arra, hogy a rengés következtében szétszakadjanak.
A Hold laza, üledékes talaja lehetővé teszi a rengések és a földcsuszamlások kialakulását.
A holdrengések nem túl mélyen, 50–220 kilométerrel a felszín alatt keletkeznek. A földrengésekkel összehasonlítva nem túl erősek. Az eddigi legerősebb holdrengés legfeljebb 5,7-es erősségű volt, és a Hold déli pólusa volt az epicentrum. Bár gyengébbek, mint a földi társaik, a holdrengések akár órákig is tarthatnak, így nem szabad alábecsülni a jelenséget, írja a The Planetary Science Journal folyóiratban megjelent tanulmány.
A kutatók jelenleg is azon dolgoznak, hogy megértsék a holdrengéseket, és feltárják azokat a régiókat, amelyek emberei tartózkodásra alkalmatlanok. Ezeken a helyeken nem szabad holdbázisokat sem létesíteni, így az eredmények nagyon fontosak lehetnek az emberes holdmissziók megtervezése során.