Ahhoz, hogy tojásaikat biztonságban lerakhassák és gondozhassák, a keleti szarvascsőrű (Anthracoceros albirostris) nőstények sárral, széklettel, nyállal, gyümölcsökkel és fakéreggel „téglázzák be” magukat a menedékükbe. Csak egy keskeny rést hagynak a hímeknek, hogy azon keresztül táplálja őket. Ahhoz, hogy az itt élő utódok életben maradjanak, a hím keleti szarvascsőrűeknek meg kell érteniük, hogy párjuk akkor is ott van, amikor nem látják őket.
Evolúciós szempontból az a képesség, hogy más állatokat és tárgyakat ábrázoljunk, amikor azok nincsenek látótávolságon belül, nagy adaptációs előnyökkel jár az olyan tevékenységekben, mint a táplálékkeresés és a ragadozók elkerülése
– magyarázta Ruitong Yao és Elias Garcia-Pelegrin, a Szingapúri Nemzeti Egyetem pszichológusai a ScienceAlert online tudományos portának.
Mégis, a hírhedten okos varjúféléktől és a pimaszul okos papagájoktól eltekintve, korábban egyetlen más madárról sem tudták, hogy a főemlősökhöz hasonló mértékben rendelkezne tárgyállandósággal. Míg más madárfajokat is teszteltek, ők az emberi gyermekek hat fejlődési szakaszából csak négyet értek el.
Hogy megnézzék, mennyire fejlettek a keleti szarvascsőrűek tárgyállandósági képességei, Yao és Garcia-Pelegrin hat madarat tett próbára.
Megtanították őket arra, hogy egy csípéssel jelezzék, hol van a látható jutalomfalat. Ezután a madarakat egy sor olyan feladatra vitték át, amelyek a tárgyállandóság egyre nehezedő szintjeit tesztelték. Az ötödik szakaszban a madarak megfigyelték, ahogy egy jutalmat a pohár alá helyezték, majd az átkerült egy másikba.
Azzal, hogy a madarak jelezték, melyik pohárba került a csemege, bizonyíthatták, hogy megértették a látható elmozdulást.
Végül a kutatók által vizsgált mind a hat madár képes volt elérni a tárgyállandóságnak ezt a szintjét, és jól megérdemelt jutalomként megkapta a csemegét.
A keleti szarvascsőrűek közül csak hárman jutottak el a hatodik szakaszig: a láthatatlan elmozdulásig. Ebben a fázisban a madarak nem láthatták azt, ahogy a finomság egyik pohárból a másikba kerül. Ehelyett a jutalomfalatot egy kis, piros doboz alá rejtették, majd egy nagyobb alá vitték. Amikor a piros dobozt kivették a csésze alól, és megmutatták, hogy üres, néhány madár rájött, hogy a jutalomfalatnak az utolsó csésze alatt kellett maradnia; még akkor is, ha közvetlenül nem látták, hogy ez megtörtént.
A láthatatlan elmozdulás megértése bonyolultabb, és különböző kognitív készségek integrálását foglalja magában, beleértve a memóriát, a térbeli gondolkodást és a logikai következtetést
– írta Yao és Garcia-Pelegrin a Biology Letters tudományos szaklapban megjelent tanulmányban.
Érdekes módon a három madár (amely nem jutott túl a tárgyállandóság ötödik szakaszán) nem rendelkezett tenyésztési tapasztalattal. Ez lehet, hogy csak véletlen egybeesés, mivel csak hat madarat vizsgáltak, de az is lehet, hogy arra utal, hogy
a tárgyállandóság fejlettebb szintjei a párjuk etetése vagy táplálékfogadás tapasztalataiból tanulhatók meg.
A kutatások alapján nagyon úgy tűnik, a keleti szarvascsőrűek az első olyan madárfajok a varjúfélék és a papagáj családokon kívül, amelyek a majmokhoz hasonló objektum-állandóságot mutatnak. A kutatócsoport eredményei arra utalnak, hogy ezek az állatok a magas intelligenciájú madárfajok egy figyelmen kívül hagyott csoportját alkothatják.