A brit Exeteri Egyetem kutatói által vezetett csoport 1107, negyven év feletti, demenciával nem diagnosztizált ember adatait elemezte. Feltérképezték a kognitív képességeket az önbevallásuk szerinti zenei képességekkel, illetve azzal, hogy játszottak-e hangszeren vagy énekeltek-e kórusban, de kíváncsiak voltak a zenehallgatási szokásaikra is.
Az elemzés „szignifikánsan jobb teljesítményt" mutatott ki a munkamemória és a végrehajtó funkciók terén azoknál, akik hangszeren játszottak,
valamint összefüggést mutatott ki az éneklés és a végrehajtó funkciók, illetve az általános zenei képesség és a munkamemória között. A zenehallgatási szokások alapján nem volt egyenértékű javulás.
Számos tanulmány vizsgálta már a zene hatását az agy egészségére
– mondta Anne Corbett, az Exeteri Egyetem kognitív pszichológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Összességében úgy gondoljuk, hogy a zenélés egy jó módja lehet az agy mozgékonyságának és rugalmasságának, az úgynevezett kognitív tartaléknak a hasznosítására.
Ez a gondolat pontosan az, aminek hangzik: egy puffer az öregedés hatásaival szemben. A tudósok gondolkodásmódja szerint a nagyobb kognitív tartalékkal rendelkező emberek (ami részben az életmódbeli döntések és tevékenységek révén épült fel), kevésbé fogékonyak az olyan betegségekre, mint mondjuk az Alzheimer-kór.
Az International Journal of Geriatric Psychiatry folyóiratban publikált tanulmány szerint az itt bemutatott erős kapcsolatok ellenére mindez azonban nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést, mert más tényezők is szerepet játszhatnak a folyamatban.
A magasabb jövedelemmel rendelkezők például megengedhetik maguknak a zeneórákat és a jobb minőségű étrendet is, de az is lehet, hogy az utóbbi javítja az agy teljesítményét.
Ugyanakkor logikus, hogy a hangszeren való játék segít úgymond „edzeni" az agyat, és ezt az összefüggést több korábbi tanulmányban is megfigyelték.
Bár több kutatásra van szükség ennek a kapcsolatnak a felderítéséhez, eredményeink azt mutatják, hogy a zenei oktatás népszerűsítése értékes része lenne a közegészségügyi kezdeményezéseknek az agy egészségét védő életmód előmozdítása érdekében
– mutatott rá Corbett. – Az idősebb felnőtteket így arra ösztönöznénk, hogy későbbi életük során térjenek vissza a zenéhez.
A szakemberek azt tanácsolják, hogy ha azon gondolkodunk, hogy megtanuljunk valamilyen hangszeren játszani, vagy esetleg visszatérjünk egy hangszerhez, akkor bátran vágjunk bele. A kognitív fellendülés akkor volt a legnagyobb, amikor a billentyűs hangszerről volt szó: az ezeken játszók általában sokkal jobb teljesítményt mutattak mindhárom munkamemória-feladatban.
A játék folytatása azonban minden hangszer esetében fokozott előnyökkel járt a későbbi életkorban.