A Nobel-békedíjas amerikai elnök, aki létrehozta a Népszövetséget

Woodrow Wilson amerikai elnököt naiv idealistának tekintette

Száz éve, 1924. február 3-án halt meg Woodrow Wilson Nobel-békedíjas amerikai elnök, akinek nevéhez fűződik a Népszövetség létrehozása az első világháború után.

Megreformálta a képzés és vizsgáztatás rendszerét

Thomas Woodrow Wilson 1856. december 28-án született Virginia államban egy ír és skót felmenőkkel bíró család harmadik gyermekeként. A rabszolgatartás ügye mellett elkötelezett lelkész apja a polgárháború alatt Georgia államban szolgált, így - John Tyler mellett - ő az az elnök, aki a déli Konföderáció polgára is volt.

A Princeton Egyetem elvégzése után a Johns Hopkins Egyetemen politikatudományi doktorátust is szerzett, a mai napig ő a legmagasabb tudományos fokozattal rendelkező amerikai elnök.

Fényes akadémiai pályafutásának betetőzéseként 1902-ben a Princeton elnökévé nevezték ki. Az egyetem élén megreformálta a képzés és vizsgáztatás rendszerét, komolyabb szakmai követelményeket támasztott, engedélyezte, hogy katolikus és zsidó tanárok is oktassanak az intézményben, azt azonban nem támogatta, hogy fekete hallgatókat is felvegyenek.

Woodrow Wilson amerikai elnököt naiv idealistának tekintette Forrás: Wikimedia Commons

Tanulmányaiban sürgette a gyermekmunka eltörlését, a munkakörülmények szabályozását, úgy vélte: a kiszolgáltatottakat nem jótékonykodással kell segíteni, hanem az államnak kell gondoskodnia róluk. Fiskálisan konzervatív nézeteket vallott, és nem támogatta a szüfrazsett-mozgalmat.

Wilson a Demokrata Párt konzervatív szárnyának biztatására 1910-ben megpályázta New Jersey állam kormányzói posztját és meg is választották, kampányában függetlenségét hangoztatta a "politikai gépezettől".

Hivatali ideje alatt lépéseket tett a korrupció visszaszorítására, szélesebb kör számára tette hozzáférhetővé az oktatást és az egészségügyi szolgáltatásokat, rendelkezéseket hozott a női és gyermekmunka szabályozására.

Külpolitikája Latin-Amerikára összpontosított

A kiváló szónoki képességekkel rendelkező Wilson 1912-ben elnyerte pártja elnökjelöltségét, ellenfele a választáson az elnöki hivatalt 1901-1909 között már betöltő, de a republikánusokkal szakító Theodore Roosevelt és a hivatalban lévő republikánus William Howard Taft volt. Bár csak a voksok 42 százalékát szerezte meg, ellenfelei megosztottsága miatt övé lett az elektori voksok elsöprő többsége, s 1913. március 4-én elfoglalhatta a Fehér Ház ovális irodáját.

Első ciklusában külpolitikája Latin-Amerikára összpontosított, az 1914-ben kezdődött első világháborúban az Egyesült Államok semlegességének megőrzésére törekedett.

Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök Forrás: Wikimedia Commons/

New Freedom néven ismertté vált programjából sikerült elfogadtatnia az 1857 óta első vámcsökkentést, a munkások sztrájkhoz való jogának elismerését, szabályozta a munkakörülményeket, trösztellenes törvényt hozott, ő hozta létre a központi bank szerepét betöltő Szövetségi Tartalékrendszert (FED), és ő élesztette fel az unió helyzetéről szóló éves elnöki beszédek hagyományát.

1916-ban csak kis többséggel választották újjá, fő kampányszlogenje az volt, hogy csak ő garantálhatja a semlegességet az első világháborúban.

Álláspontja hetek alatt változott meg: hivatalba lépése után egy hónappal, 1917. április 6-án az Egyesült Államok hadat üzent Németországnak. Wilson a közvélemény nyomása alatt cselekedett, miután Berlin felújította a korlátlan tengeralattjáró-háborút és kiderült, hogy a németek arra akarják rávenni Mexikót, hogy támadja meg az Egyesült Államokat.

Eldöntötte a háború sorsát

Amerika átállt a hadigazdálkodásra, de mivel addig nem tartották reális lehetőségnek a semlegesség feladását, az ellátás és a sorozás megszervezése nem zajlott zökkenőmentesen. Hogy a jobbára külpolitikai kérdésekkel foglalkozó elnök népszerűségét fenntartsák,

1917-ben létrejött az Egyesült Államok – és talán a világ – első propagandaminisztériuma, amelyet George Creel reklámszakember irányított.

A "békecsinálók" (balról jobbra): David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök Forrás: Wikimedia Commons

A kétmillió tengerentúlra küldött katona eldöntötte a háború sorsát, és amikor világossá vált az antant győzelme, Wilson a harcokat követő politikai rendezés mikéntjével kezdett el foglalkozni. Tizennégy pontból álló béketervét először 1918. január 8-án tartott kongresszusi beszédében tárta a nyilvánosság elé: ennek legfontosabb elemei a nyílt tárgyalások, a nemzetek önrendelkezése, a fegyverkezés korlátozása, a kereskedelem és a hajózás szabadsága, továbbá

egy új, államok feletti testület, a Népszövetség felállítása volt, amely a vitás kérdések ügyében döntött volna és a nemzetközi jog betartására figyelt volna.

Wilson idealizmusa azonban nagyon messze volt a birodalmi ambíciókat dédelgető győztes európai politikusok elképzeléseitől, és bár pontjait hivatalosan elfogadták, a megkötött békeszerződésekben rendre figyelmen kívül hagyták.

Megkapta a Nobel-békedíjat

Az 1918-as amerikai időszaki választáson Wilson támogatottsága meggyengült: a törvényhozásban többségbe kerültek a republikánusok. Ők külpolitikájukban az izolacionizmus elvét vallották, és több belpolitikai kérdésben is szembe helyezkedtek az elnökkel, így

vétója ellenére megszavazták a szesztilalmat, meggátolták azt is, hogy az Egyesült Államok belépjen a Népszövetségbe.

Bár Wilson világéletében ellenezte a nők szavazati jogát, a háború alatti erőfeszítéseik „jutalmául" síkra szállt a nők általános választójoga mellett abban bízva, hogy így nagyobb támogatást szerezhet magának. Helyzetét tovább gyengítette a háborút követő munkanélküliség, a háború áldozatainál is több halottat követelő, Amerikán is végig söprő spanyolnátha-járvány.

William Orpen: A párizsi békeszerződés aláírása a Tükörgalériában, Versailles, 1919. junius 28., a festményen ábrázolt 'Lloyd George angol, Orlando olasz, Clemenceau francia Miniszterelnök és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök és a többiek, ők szabták meg a békefeltételeket és az új államhatárokat Forrás: Wikimedia Commons

A Népszövetség koncepciójának kidolgozásáért Wilson 1919-ben megkapta a Nobel-békedíjat.

Az év októberében szélütést kapott és tolószékbe kényszerült, az 1920-as választásokon már nem tudott elindulni. Hatvanhét évesen hunyt el 1924. február 3-án washingtoni otthonában, nyughelye a Washington National Cathedralban található, ő az egyetlen elnök, akit a fővárosban temettek el. Nevét számos közintézmény, közterület viseli.

(MTVA Sajtóarchívum)