Már négyezer éve is használtak rúzst a nők

Az ősi rúzs pigmentjei: a hematit vörös, a braunit sárga, a kvarc rózsaszín és galéna zöld

A kis edény belsejében maradt nyomok elemzése olyan összetevőket mutat, amelyek feltűnően közel állnak a ma használt ajakfestékek összetevőihez. A tudósok szerint valószínűleg ez a legkorábbi ismert példája annak, hogy az ember rúzst használt.

Ehhez hasonló rúzst eddig még nem találtak

A szakemberek szerint az ősi rúzs egy olyan kultúrára utal, amely elég fejlett volt ahhoz, hogy rendelkezzen az ilyen újítások kifejlesztéséhez szükséges kohászati és kémiai ismeretekkel.

A mélyvörös kozmetikum összeegyeztethető egy ajakfestő készítménnyel, ami valószínűleg a legkorábbi, eddig analitikusan felfedezett termék, ami a kozmetikai gyakorlatok körét gazdagítja a bronzkorból 

– mondta Nasir Eskandari, a Teherái Egyetem régészcsoportjának vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak. 

Az ősi rúzs pigmentjei: a hematit vörös, a braunit sárga, a kvarc rózsaszín és galéna zöld
Fotó: F. Zorzi

A kozmetikai díszítésnek valójában meglehetősen hosszú: a szemceruzát például már évezredek óta használjuk, és más kozmetikumokat, például szemhéjfestéket és alapozókat is azonosítottak az ókori Egyiptomból és a Közel-Keletről, valamint Ázsia egyes részeiről. A tudósok még olyan elemzésekkel is rendelkeznek, amelyek feltárják ezeknek az ősi kozmetikumoknak a receptúráit. A rúzsokról, ajakpigmentekről azonban valamivel kevesebbet tudunk: mikor és hol kezdték használni, vagy hogy hogyan készítették el. Így ennek az apró kis leletnek óriási a jelentősége.

Azt hiszem, hogy ennek az ősi bronzkori iparágnak kevés figyelmet szenteltek annak a ténynek köszönhető, hogy másodlagos „női ügynek” tekintették

 – magyarázta Massimo Vidale régész, az olaszországi Padovai Egyetem munkatársa. – Ezzel szemben a luxus költséges kifejeződését jelezhette, amely döntő szerepet játszott a korai városok hierarchiájában a társadalmi interakciók alakításában.

A zöld színű, kloritnak nevezett kőből gyönyörűen kifaragott kis üveget még 2001-ben találták meg Irán délkeleti részén, ami a dzsiroft-i Régészeti Múzeumba került.

 

Minden jel arra utal, hogy rúzst tartottak a csőben

A Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint bár anyaga és stílusa összhangban van más, az ősi Marḫaši kultúrához tartozó tárgyakkal, a kutatók észrevették, hogy mérete és alakja rendkívül szokatlan. Ezért úgy döntöttek, hogy alapos elemzést végeznek, hátha rájönnek, hogy pontosan mi lehetett. 

A belsejében kis mennyiségű finom, laza, sötétlila színű port találtak, amit egy sor analitikai technikának vetettek alá: többek között pásztázó elektronmikroszkópiát, röntgenpor-diffrakciónt, nagy teljesítményű folyadékkromatográfia-tömegspektrometriát és szénizotópos kormeghatározást használtak.

Bár a talajszennyezés sem zárható ki, az eredmények arra utalnak, hogy az minimálisnak tekinthető. A szakemberek mintát a Krisztus előtti 2. évezred elejére, azaz mintegy négyezer évvel ezelőttre datálták, a tartalma pedig rendkívül érdekesnek bizonyult.

A rúzscső és annak porított tartalma
Fotó: Eskandari et al., Sci. Rep., 2024 

A domináns összetevő a hematit volt, ami kő formájában gyakran fekete, azonban ha összezúzzuk, ragyogó, gazdag, vörös por válhat belőle. További összetevők közé tartozik a kvarc, a klinoklorit, a braunit, a manganit és a galenit, amely az ősi kohl nevű anyag gyakori összetevője volt. Ezen kívül a kutatók növényi viaszokat és olajokat találtak, hasonlóan a modern rúzsokhoz, ám az ólomalapú ásványok aránya minimális maradt.

Mindez az ajakfestésre utal, amit a kőcső mérete és alakja még tovább fokoz; könnyen meg lehet tartani az egyik kézben, míg a másikkal az applikátort használni

 – mutattak rá a kutatók. – Kár, hogy a leletet nem temetkezési kontextusban találtuk meg, ahol egy adott egyénhez vagy társadalmi csoporthoz köthettük volna.

Ennek ellenére a kozmetikum sokat elárulhat azokról az emberekről, akik évezredekkel ezelőtt készítették.