Szokatlan eszközhöz kell nyúlnunk, ha meg akarjuk menteni a méheket

Ha jó az idő, a méhek kirepülnek nektárt gyűjteni, függetlenül attól, feltöltötték-e már a mézraktárakat vagy sem. A hosszan elnyúló meleg őszökön ezért a kimerülésig hajtják magukat a méhdolgozók, ami miatt tavasszal összeomolhat a kolónia. A klímaváltozás okozta veszélyt talán úgy ellensúlyozhatjuk, ha mesterségesen hűtjük a kaptárakat.

Az egyesült államokbeli méhkolóniákat az összeomlás fenyegeti az egyre hosszabb és melegebb őszi szezonok miatt – figyelmeztetnek a Washingtoni Állami Egyetem (Washington State University) kutatói. A méhek vesztét közmondásos szorgalmuk okozza.

Szorgalmuk okozza a méhek halálát

A repülés megrövidíti a méhek életét, de a méhek dolgozói mindenképpen kirepülnek nektárt keresni, ha megfelelő az időjárás, akár teli vannak már a raktáraik, akár nem. Klíma- és méhpopuláció-modellek felhasználásával a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy 

az egyre hosszabbodó, jó repülési körülményeket biztosító őszi szezonok növelik a kolóniák tavaszi összeomlásának kockázatát.

A Scientific Reports folyóiratban megjelent közlemény a csendes-óceáni északnyugatra koncentrál, de a jelenség USA-szerte máshol is rengeteg kaptárat érint. A szerzők egy ígéretes megoldási javaslattal is előállnak: 

a kaptárakat hűtött beltéri helyiségekbe lehetne helyezni, így a méhek azelőtt visszavonulnának télire, mielőtt túl sok dolgozó eléri a végkimerülés határát.

„Ez egy olyan eset, ahol már viszonylag csekély mértékű, a közeljövőben könnyen bekövetkezhető felmelegedés is jelentős negatív hatást gyakorolhat a méhekre – hangsúlyozta Kirti Rajagopalan, a Washingtoni Állami Egyetem klímakutatója és a cikk vezető szerzője. – Nem olyasmiről beszélünk, ami 80 év múlva várható. Ennél sokkal közvetlenebb hatásról van szó, amire máris fel kell készülnünk.”

Az egyre hosszabbodó, jó repülési körülményeket biztosító őszi szezonok növelik a méhkolóniák tavaszi összeomlásának kockázatát
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

Hidegebb területen jobb a túlélés esélye

A tanulmány céljára a kutatók a méhek populációdinamikáját modellező szimulációt futtattak le a 2050-től a század végéig, 2100-ig terjedő éghajlati előrejelzések figyelembe vételével. Azt találták, hogy azok a méhkolóniák, amelyek a csendes-óceáni északnyugat sok területén a szabadban töltik a telet, a közeli és a távolabbi előrejelzésekben egyaránt nagy valószínűséggel szenvednek majd el tavaszi kolónia-összeomlást. Ugyanez a prognózis jött ki arra az esetre, ha a klímaváltozás a jelenlegi ütemben folytatódik, mint arra, ha az üvegházhatásúgáz-kibocsátást sikerül a közeljövőben csökkenteni.

A mézelő méh dolgozó egyedei 10°C hőmérséklet fölött kirepülnek táplálékot gyűjteni. Amint ennél hidegebbre fordul az idő, a kaptárba bekuckózva összebújnak egymással, a méztartalékokból élnek, és reszketésükkel melegítik magukat és egymást. Tavasszal aztán a felnőtt dolgozók újból kirepülnek a kaptárból, ami egyben azt is jelenti, hogy elkezdenek elhullani. Ha túl sok idősebb dolgozó pusztul el azelőtt, hogy a táplálékgyűjtésre alkalmas utánpótlásnemzedék felnevelkednék, az egész kolónia összeomolhat. A tudósok becslései szerint az akkor következik be, ha 5000-9000 felnőtt egyednél kevesebb marad a kaptárban.

A mostani tanulmány arra jutott, hogy a hidegebb területeken – például a Washington állam északi peremén lévő Omak környékén – szabadban telelő kolóniákra a klímaváltozás nem jelent veszélyt, viszont sok más helyen, például a Washington és Oregon határának közelében lévő Richlandben a szabadban telelő kolóniák felnőtt lélekszáma 2050-re 9000 alá, a század végére pedig 5000 alá csökkenhet.

A szerzők megjegyzik, hogy a szimulációkban csak olyan évszakosan változó időjárási tényezőket vettek figyelembe, mint a hőmérséklet, a szél és a nappali órák száma, ezért modelljeik előrejelzése meglehetősen óvatosnak tekinthető.

„A szimulációink azt mutatják, hogy még ha semmi mást nem figyelünk – sem táplálkozási stresszt, sem a kórokozókat, sem a rovarirtókat –, csakis egyedül az őszi-téli időjárást, már az is elég ahhoz, hogy a kolóniák korstruktúráját felborítsa. Azt látjuk, hogy a tél elmúltával, ahogy a dolgozók előbújnak a kaptárból, a méhek gyorsabban pusztulnak, mint ahogy születnek” – magyarázta Gloria DeGrandi-Hoffman, az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumához tartozó Carl Hayden Bee Research Center méhészeti kutatóközpont kutatásvezetője és a cikk társszerzője.

A mézelő méh dolgozó egyedei 10°C hőmérséklet fölött kirepülnek táplálékot gyűjteni
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A megoldás: hűtenünk kell a kaptárakat

A kutatók szimulálták egy lehetséges mentőakció hatásait is: mi történne, ha a kaptárakat mesterségesen hűtött helyiségekbe telepítenék, ahol a méhek hamarabb visszahúzódnak a tél közeledtével, így dolgozóik megmenekülnek a túlfáradástól. Richland esetében például ha október és április között hűtött helyiségben tartanák a méheket, a kolóniák tavaszi lélekszáma még az évszázad végén is meghaladná a 15 ezret, szemben azzal az 5000-8000 közötti lélekszámmal, ami akkor várható, ha a kaptárak továbbra is a szabadban maradnak.

A hűtött tárolás egyébként nem az élettől elrugaszkodott és nem is vadonatúj ötlet: bár még nem általánosan bevett gyakorlat, népszerűsége egyre nő az ipari méhtenyésztők körében, mert segíti a méhek egészségének megőrzését. Nagyban megkönnyíti továbbá annak az óriási logisztikai feladatnak a lebonyolítását, amelynek keretében februáronként az ország minden részéről több mint kétmillió kaptárt Kaliforniába utaztatnak a mandulafák beporzása végett.

Sok méhész már most is alkalmazza a beltéri tartási technikát, mert számos közvetlen előnnyel bír

 – szögezi le Brandon Hopkins, a Washingtoni Állami Egyetem entomológusa és a cikk társszerzője. – A mi eredményeink most arra mutatnak rá, hogy a beltéri tartásnak az éghajlatváltozás közepette hosszútávú előnyei is lehetnek a kolóniák túlélése szempontjából.”