Lánctalpas történelem
Az első páncélos ötlete még 1487-be, egy híres festő műhelyébe nyúlik vissza. Leonardo da Vinci már ekkor elképzelt egy olyan páncélozott járművet, amiből mindenfelé könnyűágyúk csövei merednek elő. A technikai lehetőségek miatt azonban nem valósult meg, és évszázadokat kellett várni a következő tervekre. Még az első világháború előtt Günther Burstyn osztrák főhadnagy és Lancelot de Mole ausztrál feltaláló is elképzelte a fegyvert, de a megvalósításra már csak a nagy háború ideje alatt került sor. A köznyelvben később tankoknak nevezett eszköz fejlesztését a britek kezdték el. Ezt a máig népszerű elnevezést a fedőneve után kapta (az angol tank szó tartályt jelent).
Első bevetésük (Mark I-es típusok) Flers falunál történt 1916. szeptember 15-én és a tapasztalatok alapján elkezdték a továbbfejlesztésüket. A németek csak ezután ismerték fel a páncélos járművek jelentőségét és ők is belefogtak saját fejlesztésükbe, ám ebből nem sok példány készült el.
A német harckocsitámadások minimális létszámú saját és brit zsákmányjárművekre épültek.
A tankokat ekkor nemek szerint is megkülönböztették. A löveggel és géppuskával felszereltek férfi neműek, a csak géppuskával ellátottak – amelyekhez nem tudtak elég löveget gyártani – pedig nőneműek voltak. A géppuskákra azért volt szükség, mert úgy gondolták, a lövegek önmagukban nem alkalmasak arra, hogy megvédjék a járművet a gyalogság támadásaitól.
Gigászok küzdelme
Az első, harckocsik közötti összeütközésre már az első világháborúban sor került. A francia Villers-Bretonneux-ban csaptak össze a brit Mark IV-es és német A7V típusú járművek. A „helyszínválasztás” oka az volt, hogy Erich Ludendorff gyalogsági tábornok a település bevételével akarta stabilizálni helyzetét, mielőtt új offenzívát indítana Flandriában. A német páncélosok reggel 6-kor jelentek meg a ködből előbukkanva, hatalmas riadalmat okozva az antantkatonák között. A támadásban három A7V vett részt, az egyik parancsnoka Wilhelm Blitz hadnagy jelentős sikereket ért el. Több géppuskaállást és erődített pontot is megsemmisített, hogy támogassa a gyalogságot, majd átmenetileg elvált tőlük.
Ezután nem sokkal három brit harckocsi tűnt fel a csatamezőn. Blitz kihasználva a fedezéke nyújtotta lehetőségeket, utasítást adott tüzéreinek az ellenség kilövésére. A három tankból a két nőneműt sikerült is kilőnie. A hímnemű harckocsi parancsnoka, Frank Mitchell hadnagy azonban jelentést kapott az ellenségről.
A brit parancsnok ugyan lövette a német járművet, de az mozgásban volt, és jelentéktelen találatokat kapott.
Aztán mikor a Mark IV-es rövid időre megállt, Mitchell bal oldali tüzére három pontos lövést adott le az A7V-re. A német harckocsi személyzetéből három fő meghalt, a többiek között pedig kitört a pánik és elhagyták a páncélost, bár az ellenséges géppuskatűz miatt hamar visszamásztak.
Az akció után Mitchell még látta a településre benyomuló német csapatokat és a másik két ellenséges harckocsit, amiket ugyan tűz alá vett, de azok elfordultak. Így ért véget a történelem első harckocsipárbaja, ami ugyan rövid esemény volt, de örökre megváltoztatta a háborúk természetét.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.