Évtizedekig tilos volt beszélni a köröstárkányi mészárlásról

Köröstárkány

Fotó: Partiumzone

Az első világháború utáni évet Magyarországon a politikai instabilitás jellemezte. A Károlyi-kormány nehézségeit gyorsan elkezdték kiaknázni a későbbi kisantant országai, s ezzel területi gyarapodásukat igyekeztek felgyorsítani. A Erdélybe bevonuló román katonaság, és különösen a nyomukban járó civilek, Köröstárkányban követték el a megszállás legsúlyosabb atrocitásait.

Az 1919. március 20-án kiadott Vix-jegyzék értelmében a magyar kormánynak a Debrecen-Gyoma-Orosháza-Hódmezővásárhely vonalat 5 km-re nyugatra ki kellett volna ürítenie. A műveletre 10 napot kapott, de ezt a kormány nem akarta elfogadni, ám a háború négy és fél éve alatt elcsigázott és demoralizált hadsereggel nem volt képes a katonai ellenállásra.

a Székely Hadosztály katonái Szatmárnémetiben
Fotó: Wikimedia Commons

Még 1918. december 1-én a gyulafehérvári nagygyűlésen a románok kimondták az akkori Románia és Erdély egyesülését, így a hadsereg francia jóváhagyással az Erdélyi-középhegységig vonult. 

A Székely Hadosztály ellenáll

A támadók ellen egyedül a Székely Hadosztály volt képes felvenni a harcot. A magyar csapatok április 16-án megtámadták a román katonákat, ám az ellenség két nappal később áttörte az arcvonalat. 

Verbőczy Kálmán százados, a Székely Hadosztály egyik zászlóaljparancsnoka – félve a bekerítéstől – Nagyvárad felé rendelt el visszavonulást. Április 19-én, nagyszombat napján a román csapatok bevonultak Köröstárkányba.

Köröstárkányról fontos megjegyezni, hogy a korban csaknem teljesen magyarlakta település volt. 1911-ben az idelátogató néprajzkutató, Györffy István is megállapította, hogy a falu lakossága erős helyi identitással bír. A községlakók folyamatosan terjeszkedtek – főként a környező román lakosság rovására – és számos földterületet vásároltak. 

A földek mellett a kiterjedt háztáji gazdálkodás, hordókészítés és más kisiparos mesterségek által biztosított jólét mellett a 19. századi birtokviszony-átrendeződés is feszültségi forrás volt a román és magyar lakosság között. 

Köröstárkány 1913-ban
Fotó: Wikimedia Commons

A környék magyarjainak fontos volt a település vallási szervezettség tekintetében, a jólét miatt pedig több közeli falubéli román is magyarok szolgálatában állt. Így szociológiai és pszichológiai kiindulópontot is feltételezni lehet a 1919-es események mögött. 

Még egy feszültséggerjesztő tényező jelentkezett a románok részéről. Köröstárkány lakossága tevőlegesen is segítette a Székely Hadosztály harcait, azonban amikor a magyar katonaság kivonult onnan, a falu védtelen maradt.

A megszállók rémtettei

A bevonuló román csapatokat fegyveres civilek követték, akik az összes vélt vagy valós sérelmüket meg akarták torolni a magyarokon. A források eltérő adatai miatt nem tudjuk pontosan, hányan estek áldozatul a mészárlásnak, számuk 80-105 közé tehető. 

A Köröstárkánytól nem messze fekvő Kisnyéregfalván pedig 17 halottról számoltak be. Várasfenes lakossága a helyi görögkatolikus pap közbelépésének köszönhetően menekült meg.

A román akció a jelek szerint valószínűleg eltervezett lehetett, és célja a Belényesi-medencében terjeszkedő magyarság letörése volt. Erre abból lehet következtetni, hogy a gyilkosságok jelentős részét az irreguláris csapatok követték el – az áldozatok többségét konyhai eszközökkel, illetve fejszékkel ölték meg –, Köröstárkány után pedig a medence magyarlakta falvait fosztogatták végig.

román katonák Budapesten
Fotó: Wikimedia Commons

Az események katonai kiaknázásával a román hadsereg 20-áig elérte ugyan a Vix-jegyzékben meghatározott demarkációs vonalat, azonban ezen túllépve tovább folytatta hódítását és egészen Budapestig nyomult előre.

A Köröstárkányban történtek tabunak számítottak a kommunista Romániában. A vérengzés emlékét az 1999-ben felállított emlékmű őrzi.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.