Az északi támadás
1965-től az USA már nemcsak tanácsadókkal, hanem tényleges katonai beavatkozással a is segítette Dél-Vietnámot. Ugyan az amerikai légierő északon rengeteg kárt okozott bombázásaival, a szovjet és kínai segítséggel működtetett kommunista rezsimet gazdaságilag nem rázták meg komolyabban a légicsapások. Az amerikaiak háború során szárazföldi harcra kényszerültek, és ebben óriási veszteségeket szenvedtek el. A hátország fokozódó elégedetlensége miatt 1973-ban az Egyesült Államok vezetése kénytelen volt kivonni csapatait az országból.
Így délen csupán az amerikai nagykövetség maradt minimális biztonsági erővel. Ugyan az USA lakossága teljes mértékben mellőzni akarta Dél-Vietnám támogatását, az állam továbbra is küldte a déli hadseregnek a lőszert, valamint polgárainak a humanitárius segélyszállítmányokat. Épp ezért volt meglepő, hogy a támogatás ellenére 1975 márciusában és áprilisában kevesebb mint két hónap leforgása alatt az északi offenzíva már a déli fővárost, Saigont fenyegette.
Ezt látva az amerikaiak mentőakciók végrehajtására szánták el magukat, melyek során több mint százezer embert menekítettek ki.
Mentettek levegőben és vízi úton egyaránt, de az ellenség előretörése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett rájuk. Mindez szinte pillanatok alatt történt, és a helyzet akkor vált igazán válságossá, amikor – 40 hónap után – rakétatámadás érte Saigont.
A Frequent Wind-hadművelet
Az április 29-én induló evakuálás a történelem legnagyobb, helikopterekkel végrehajtott mentőakciója volt. Mivel az északi csapatok folyamatosan bombázták a főváros repülőtereit, ezért nagyobb művelet keretében csak ez az egy lehetőség kerülhetett szóba.
A nagykövetséget valósággal elárasztották az emberek, akik szerettek volna a 81 mentőhelikopter valamelyikére helyet szerezni maguknak. A művelet sikeresnek volt mondható, hiszen mindössze 19 óra alatt több mint 7000 embert sikerült kimenteni. A követségen tartózkodók sem tétlenkedtek, ugyanis mindent megtettek, hogy minél több helyet tudjanak biztosítani az érkező gépeknek. A mentőakció egyik leginkább emblematikussá vált alakja a második világháborús veterán, O. B. Harnage volt, aki négyszer fordult helikopterével.
Annak érdekében, hogy minél több embernek helyet tudjon szorítani a gépen, ő maga is félig kilógott a járműből. Eközben egyik kezével kormányzott, a másikkal a géppuskát kezelte. Mentése egyik pillanatát meg is örökítette a holland Hubert van Es, amint Harnage épp a kezét nyújtja Thiet-Tan Nguyen doktornak.
Az emberi önzetlenség másik példája Buang őrnagyhoz kapcsolódik, aki merevszárnyú kisgépen menekült feleségével és öt gyermekével, félve az északiak megtorlásától. Mivel nem volt hely a hajón, ezért a legénység gondolkodás nélkül egy helikoptert a tenger fenekére küldött, így Buang sikeresen landolhatott a hajó fedélzetén.
Ennek a részsikernek persze ára is volt. A teljes amerikai kivonulással és a déli állam bukásával Vietnám és szomszédjai közül kettő (Laosz és Kambodzsa) hosszú időre kommunista irányítás alá került.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.