A periodikusan feltűnő kabócák az életük nagy részét a föld alatt töltik nimfaként, hogy aztán fajtól függően 13 vagy 17 év után szinkronban jelenjenek meg hatalmas területeken. Ez a hosszú fejlődési szakasz, amelyet a talaj alatti csendes sötétségben töltenek, egy növekedési időszak, amely során az állatok a fák gyökereiből származó nedvvel táplálkoznak.
A kabócák megjelenése a természet látványossága, amely átalakítja a tájat. A hímek felmásznak a fák ágaira, hogy kórusban énekeljenek, magukhoz csalogatva a párjukat.
Elképesztő hangerőre képesek: néha olyan hangosak, mint egy rockkoncert. A párzás után a nőstények faágakra rakják a petéiket, és amikor azok kikelnek, az új nimfák a földre hullanak, és a talajba ássák magukat. És a ciklus újra kezdődik.
A kabócák szaporodási ideje mind a látványt, mind a hosszú várakozási időt tekintve nagy dolognak számít, ám az idei év egyedülálló alkalom: egyszerre bújik elő egy 13 éves és egy 17 éves ivadék. A „brood” tudományos kifejezés a kabócák azon csoportjára, amelyek szinkronban kelnek ki. Amikor ez bekövetkezik valamikor május közepe táján, kabócák trilliói szállhatnak majd a levegőben. A következő kétszeres kabócafajta a számítások szerint csak 2037-ben fog újra megjelenni.
Hogy ez pontosan mikor fog bekövetkezni, az még bizonytalan. Amint a rovarok kifejlődnek és a környező talaj eléri a 17 Celsius-fokot, a kabócák már indulhatnak is. Az a terület, ahol a két egyedfejlődés egybeesik, nem túl nagy, ami jó dolog lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenség milyen zavarokat okozhat. A tudósok különösen izgatottak, mert rendkívül ritkának számít, hogy két különböző periodikus kabócapopuláció együtt bújjon elő. Különösen figyelni fogják az esetleges kereszteződéseket és azt, hogy mi lehet ennek az eredménye.
A 13 és 17 éves kabócák különböző fajok, ami megmagyarázza az eltérő periodicitásukat. A periodikus kabócáknak kilenc faja van, amelyek közül hét az Egyesült Államokban él, a Magicicada nemzetséghez tartoznak. A világon azonban összesen több mint 3400 kabócafaj létezik, ami rávilágít arra, hogy mennyire különleges lehet az időszakos változatosság
– magyarázták a tudósok a ZME Science online tudományos portálnak.
A világ leghangosabb rovara
A hím kabócák egy pár speciális szervvel, úgynevezett tymbálokkal vannak felszerelve, amelyek a hasi alapzat oldalain helyezkednek el. A tymbál egy bordázott hártya, amelyet a kabóca egy izom segítségével gyorsan össze tud húzni és el tud lazítani. Ennek hatására az befelé záródik, majd visszapattan az eredeti helyzetébe: minden egyes csukódáskor kattanó hangot ad ki. Ha ezek a kattanások gyorsan egymás után következnek be, ami létrehozza a kabóca jellegzetes zümmögő vagy éneklő hangját.
A hím kabócák hasa rezonáló kamraként működik, ami felerősíti a hangot, amely egyes fajoknál akár a 100 decibelt is meghaladhatja 50 centiméter távolságból. Ezzel a kabócák a világ egyik leghangosabb rovarai közé tartoznak.
A kifejlett időszakos kabócák jellemzően 2,5-3,8 centiméter hosszúak. Feltűnő fekete testük van, amely erős kontrasztot alkot élénkvörös szemükkel. Átlátszó szárnyakkal rendelkeznek, amelyeken kiemelkedő erezetűek, és nyugalmi állapotban tetőszerűen a testük fölött tartják őket.
A különböző kabócafajokat csak a gyakorlott szem képes megkülönböztetni, de nem kell rovarásznak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a különbséget, ha a fülünkre hagyatkozunk.
Míg a fajok közötti fizikai különbségek csekélyek, a hím rovarok hangja nagyon is megkülönböztethető. Mindegyik más-más dallamot ad ki, amelyet a nőstények párzási hívásként ismernek fel. Az ilyen erőteljes hangok előállítására való képességük mögött meghúzódó mechanizmus lenyűgöző példája a természet leleményességének a tervezésben.
Bár a levegőből előbukkanó kabócák trillióinak hangja talán fenyegetően hangozhat, nincs okunk az aggodalomra:
nem csípnek vagy harapnak. Nem kártevők, és a zajtól (és a szagtól) eltekintve nem jelentenek különösebb kellemetlenséget.