Második válásába őszült bele Charlie Chaplin

Chaplin a The Kid Auto Races at Venice főszereplőjeként

Fotó: commons.wikimedia.org/By Keystone Studios - DVD screenshot,

A néma- és hangosfilmek világában egyaránt maradandót alkotó Chaplin önéletrajzi elemeket gyakran tartalmazó, bohókás, ám annál mélyebb mondanivalóval rendelkező filmjeit máig emlegeti nem csupán a szakma, hanem a köznyelv is. Legismertebb komédiája állítólag még annak célpontja, Adolf Hitler tetszését is elnyerte.

Ugyan A diktátor című filmje képzeletbeli országokban, nem valós személyeket mutat be, valódi személyek ihlették. 

A főszereplőt Hitlerről mintázta, akinél négy nappal született korábban, 1889. április 16-án. 

A pontos dátum kétséges, ugyanis ezt csak a színész önéletrajzából ismerjük. 

Charlie Chaplin 1920-ban
fotó: commons.wikimedia.org/Strauss-Peyton Studio - National Portrait Gallery / 

Charles Spencer Chaplin gyermekkora meglehetősen hányattatott volt, ugyanis kisgyermekként apja elhagyta a családot, anyja pedig ezt követően idegösszeomlást kapott. Így neki és testvérének boldogtalan, árvaházban töltött időszak jutott, amiből a színészettel igyekeztek kimenekülni. Kisebb szerepek után végül 1912-ben került Amerikába, ahol a Keystone stúdiótól kapott ajánlatot.

A hangosfilm hódítása

Filmjeit maga írta és rendezte, illetve legtöbb esetben a főszerepeket is ő játszotta. 1914-ben készült el az első saját filmje a Making a Living, ami azt jelenti: pénzt keresni. Ebbe már beleszőtte addigi nehéz sorsát. 

A The Kid Auto Races at Venice című filmjében tűnik fel először az ikonikus öltözékű figura – amelyik máig a szemünk előtt van, ha meghalljuk Chaplin nevét – aki ugyan rendre pórul jár, de az erkölcsi győzelem mindig az övé.

1919-ben három színésztársával megalapította a United Artists stúdiót, és egész estés filmjeivel nem csupán megnevettette a közönséget, hanem értékítéletet is mondott a kor társadalmi berendezkedéséről. 

Ezzel a filmmel búcsúzott a némafilmektől, a Modern idők plakátja 
fotó: commons.wikimedia.org/ Unknown author - More or Less Bunk website 

A látványos mozdulatokon és arcjátékon alapuló némafilmeket azonban a hangosfilmek terjedésével kénytelen volt maga mögött hagyni, amit az 1936-ban készült Modern idők című alkotásával tett meg.

Talán még Hitlernek is tetszett

Az első igazi hangosfilmjében, A diktátorban – amivel addigi népszerűségét tette kockára – háborúellenes szatírakörnyezetet hozott létre, amit állítólag a mozirajongó Hitler háromszor is látott. Ebben a műfajban is megállta a helyét, ám az 1967-ben készült utolsó filmjében, a Hongkongi grófnőben már nem tudott újat nyújtani. Munkásságát számos díjjal, illetve életmű-elismeréssel is méltatta a szakma.

Magánélete meglehetősen viharos volt. Feltűnően vonzódott a nála jóval fiatalabb lányokhoz, ami már a korban is beszédtéma volt személye körül.

Négyszer nősült meg, legjobban talán a második válása viselte meg 1928-ban. Volt nejének, Lita Greynek akkor 825 ezer dollárt fizetett a válási határozat után, és az ekkor ért stresszbe beleőszült. 

Charlie Chaplin a diktátor című filmben
fotó: commons.wikimedia.orgBy Trailer screenshot - The Great Dictator trailer / commons.wikimedia.orgBy Trailer screenshot - The Great Dictator trailer

A végső boldogságot 54 évesen, az akkor 18 éves Oona O’Neill (Eugene O’Neill író lánya) oldalán találta meg. Házasságaiból 11 gyerek született. Két lánya is követte apja nyomdokait, és szintén színészi pályára lépett.

Baloldali nézetei miatt – a hidegháború idején – egy idő után már nem kapott vízumot Amerikába, ezért Svájcban telepedett le. Ezután már csak egyszer, 1972-ben tért vissza az Egyesült Államokba, hogy életműdíját átvegye. 

Élete végén, 1975-ben az angol királynő lovaggá ütötte. Utolsó 25 évét Oonával és 8 gyermekükkel töltötte Corsier-sur-Vevey-ben és 1977 karácsonyán itt is halt meg. 

Pályáját Richard Attenborough meg is filmesítette. 2014-ben posztumusz megjelent egyetlen regénye is, ami a Rivaldafény című filmjének alapja. 2016-ban pedig egykori svájci lakhelyén egy múzeum nyitotta meg kapuját, amely őrzi az egykori színész-komikus emlékét.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.