Kiderült: a Titanic 705 túlélőjét mentette meg a magyar orvos

1912. április 15-én éjjel a Carpathia nevű hajó fogta a Titanic vészjelzéseit. A gőzös majdnem 100 kilométerre volt a Titanictól, de Arthur Rostron kapitány parancsára azonnal a süllyedő luxushajó felé vette az irányt. A Carpathia a jéghegyek ellenére teljes gőzzel hajózott a katasztrófa helyszíne felé, de csak hajnal 4 órakor érkezett meg a megadott pontra. Addigra a Titanic elsüllyedt, és mindazok, akiknek nem jutott hely a mentőcsónakokban, hanem mentőmellényben lebegtek a jeges óceán felszínén, meghaltak. A Carpathia 705 embert vett a fedélzetére, de ezzel nem volt vége a mentésnek. A hajóorvosnak, dr. Lengyel Árpádnak és két másik társának töréseket, vágásokat, fagyási sérüléseket kellett kezelniük, illetve enyhíteniük kellett a traumatizált emberek sokkos állapotán is. Cikkünk bemutatja a Titanic tragédiáját a mentők nézőpontjából.

A Monarchia hajója

A Carpathia az Osztrák-Magyar Monoarchia adriai kikötői és Amerika között szállította az utasokat 
Fotó: Business Insider

A Carpathia nem tartozott a fényes luxusgőzösök közé. sem a teljesítménye, sem a fedélzeti kényelme nem emelte a hajók felső kategóriájába. A Carpathiát 1902-ben bocsátotta vízre a brit Cunard hajótársaság, amely elnyerte az Osztrák-Magyar Monarchia hosszú távú szerződését az ország kivándorlóinak szállítására. A Carpathia igáslóként csendben szállította az árut és a magyar, horvát és olasz utasokat Triesztből illetve Fiuméből New Yorkba. Egy jegy ára 5 font 10 penny volt másodosztályon. Visszafelé főleg amerikai turisták utaztak rajta, illetve azok a kivándoroltak, akik hazalátogattak a rokonaikhoz. 

1912. április 11-én, egy csütörtöki napon a Carpathia észrevétlenül kihajózott New Yorkból, a sokadik útjára a Monarchia kikötője felé. Ugyanezen a napon Nagy-Britanniából óriási hírverés mellett indult el az írországi Queenstown-ból a Titanic nevű luxushajó, azzal a titkolt céllal, hogy már az első útján megszerezze a híres Kékszalagot, az óceánt leggyorsabban átszelő hajó büszke kitüntetését. 

A rádiótávírászok szerepe

A hajók ebben az időben már használták az olasz Marconi találmányát, a távírót, amellyel morzejelek segítségével lehetett üzeneteket küldeni. A hajókon utazó távírászok nem a hajótársaságok, hanem a Nagy-Britanniában alapított Marconi vállalat alkalmazottai voltak. A feladatuk akkoriban az utasok üzeneteinek közvetítése volt, ezzel töltötték a tengeri utak napjait. A szabad óráikban természetesen hallgatták a navigációs és hajózási üzeneteket is, és értesítették egymást a jégveszélyről. 

A fotón az Olympic, a Titanic testvérhajójának rádiószobája és szolgálatos távírásza látható 1911 körül
Fotó: Wikimedia Commons

Jack Phillips a Titanicon ezen az éjszakán megállás nélkül küldte az utasok táviratait a Cape Race-i rádióállomásnak, mert korábban elromlott a készülék, és rengeteg elküldendő üzenet várta a postázást. Harold Bride, a helyettese ekkor a kabinjában aludt, hogy majd éjfélkor átvegye a szolgálatot. Phillips a kapkodásban visszaigazolta ugyan a Mesaba nevű teherhajó figyelmeztetését a jégről, de elfelejtette értesíteni erről a parancsnoki híd szolgálatos tisztjeit. 

A Californian nevű hajó volt a legközelebb a Titanichoz, alig 30 kilométerre. 

Cyril Evans, az egyetlen távírász azt üzente a hatalmas luxusgőzösnek, hogy jég veszi körül őket, ezért éjszakára megállnak. A Californian adása túl hangos volt Phillipsnek, és elnyomta a Cape Race-i üzeneteket, ezért Phillips csak annyit morzézott vissza Evansnak, hogy ne zavarja a munkáját. Evans egy darabig még hallgatta az üzeneteket, aztán lekapcsolta a készüléket és elment aludni. 

A Titanic rádiósa azonban korábban már két tucat veszélyjelzést továbbítottak a hídnak, így Smith kapitánynak kellő információ állt rendelkezésre ahhoz, hogy mérlegelje a sebesség csökkentését. A kapitány úgy döntött, teljes gőzzel halad tovább a Titanic. 

Ha öt perccel hamarabb aludni tér a Carpathia rádiósa…

Harold Cottamnak, a Carpathia rádiósának köszönhető, hogy elindult a mentőakció
Fotó: Instagran

Harold Cottam, a Carpathia rádiótávírásza, még utoljára feltette a fejhallgatót, hogy a lefekvés előtt meghallgassa a közelben haladó hajók forgalmazását. Ahogy a pizsamáját igyekezett felvenni, az egyik fülére szorította a készüléket. Ekkor vette a távoli Cape Cod-i rádióállomás üzenetét, hogy privát táviratok várják a Titanicot. Mivel tudta, túlterheltek a kollégái a luxushajón, segítségképpen továbbította nekik ezt az üzenetet. Az idő 00:25 volt. 

Helló, öregfiú. Cape Cod jelezte, hogy privát üzeneteik vannak a számotokra. 

A válasz nem sokkal később megérkezett. A sokkoló párbeszéd a következőképp alakult: 

- Azonnal induljatok a segítségünkre! Jéghegynek ütköztünk, öregem. 

- Súlyos a helyzet?

- Nagyon! Itt vannak a koordináták, továbbítsd, és amilyen gyorsan csak lehet, gyertek! 

Mivel a szolgálatos tiszt azt hitte, a rádiós félreértett valamit, Cottam lerohant a híd alatti szintre, ahol a kapitány kabinja volt, és felébresztette a Carpathia parancsnokát. Arthur Rostron azonnal a Titanic felé fordította a hajóját, és közben megkérdezte a távírászt:

Egészen biztos benne, hogy a Titanic küldte a segélykérést, és nem egy másik hajó?

A rádiós igennel felelt. 

A Carpathia kapitánya erre a kazánokhoz rendelte a második műszak fűtőit is, és teljes gőzt vezényelt, 

Hogy a lehető legnagyobb teljesítményt érjék el a gépek, elzáratta a fűtést és a melegvizet a hajón. 

A Carpathia teljes sebességgel, 14 csomóval, sűrű fekete füstöt okádva hajózott a jégmező felé, amelyben a baleset történt. A tisztek úgy számították, hogy kb. négy óra alatt teszik majd meg a távolságot a Titanicig. 

Felkészülnek a Titanic utasainak fogadására

Rostron kapitány közben azon morfondírozott, hogy ha sok hajó jelentett jeget és jéghegyeket a Titanic útvonalán, hogy történhetett ilyen baleset. Ekkor még azonban mindenki arra készült a Carpathián, hogy a hajú odaáll majd a megsérült a Titanic mellé, a mentőcsónakok pedig több fordulóval majd átviszik az utasait a Carpathiára. 

A hajózás modern kori történetében még nem volt olyan eset, hogy egy új személyhajó csak úgy elsüllyedjen, ezért a szabályok nem is írták elő, hogy minden utasnak el kell férnie a mentőcsónakokban. 

A pihenő matrózokat szolgálatba rendelte a kapitány. Az őrséget megkettőzték a fedélzeten, mert ekkor még nem létezett a radar, így a matrózoknak a szemükre kellett hagyatkozniuk az ütközések elkerülése érdekében. A mentőcsónakokat kifordították a fedélzetről, hogy készen álljanak a leengedésre. A csörlőket megolajozták, leengedték a hajó oldalára a révkalauz járópallóját, és kapaszkodóköteleket rögzítettek a fedélzethez, amelyeken felmászhatnak a megmentett utasok. Rostron kapitány ezzel a jelszóval hajtotta a legénységet: 

Kétezer ember felvételére kell készülnünk! 

A hajó három orvosa közül egyedül a magyar Lengyel Árpádnak volt harctéri képzettsége, ezért a kapitány őt jelölte ki a mentés orvosi vezetőjének. Lengyelnek kellett eldöntenie, milyen ellátást kell kapniuk a sérülteknek. Az éttermek lettek az elsősegély-állomások, ide hordták a hajó összes orvosi felszerelését. A többi közösségi térben, a dohányzókban, társalgókban alakítottak ki szálláshelyet a TItanic utasainak. Ide takarókat, ágyneműt szedtek össze, miközben a konyhában pedig nagy mennyiségű levest, teát és kávét főztek. 

Végveszélyben a Titanic

01:25-kor Pillips azt táviratozta a Titanicról, hogy az asszonyok és a gyerekek mentőcsónakokkal hagyják el a süllyedő hajót. 01:45-kor a következő üzenet érkezett:

A víz elöntötte a gépházat.

A Carpathia ekkor már 2 csomóval gyorsabban haladt, mint amit újkorában, a gyári próbaúton teljesített, de a 16 csomós sebesség is kevés volt ahhoz, hogy perceken belül a katasztrófa helyszínére érkezzen. Rostron kapitány az üzenetek nyomán először gondolt arra, hogy mire a saját hajója és más hajók – amelyek minden bizonnyal ugyanúgy száguldanak a Titanic megsegítésére – odaérnek, a luxusgőzös esetleg már nem lesz az óceán felszínén. 

02:05-kor már nem csak gyenge jeleket lehetett fogni a Titanicról, hanem megszűntek az adások. A Carpathia tovább vágtatott a fagyos éjszakában. Az őrség tagjai meggémberedett ujjakkal fogták a távcsöveket, és magukat átkozódtak, amiért nem vettek még egy réteg ruhát magukra. 

02:25-kor zöld fénypontot pillantottak meg a távolban az őrök. Rostron kapitány felkiáltott:

Közel vagyunk már, emberek! Az valószínűleg a Titanic jobb oldali jelzőlámpája! 

A Carpathia ezután rendszeresen rakétákat lőtt fel az égre, hogy jelezze a Titanicnak, közeledik a segítséget. 02:45-kor azonban James Bissett másodtiszt valami ijesztőt vett észre: a zöld pont nem a Titanic jelzőlámpája volt, hanem egy jéghegy, amelynek az oldalán visszatükröződött egy csillag fénye. 

Fény a távolban

A hídon alig tudták időben elforgatni a kormánykereket, a Carpathia néhány méterrel kerülte csak el a jéghegyet. Utána a kapitány ismét teljes gőzt parancsolt, de az őrség újabb és újabb jéghegyeket vett észre. 03:30-kor már csak egyharmad gőzzel tudott haladni a hajó, mert folyamatosan kellett kerülgetnie a jéghegyeket, nagyobb jégdarabokat. 

A jéghegy, amelynek nekiütközött a Titanic

Ekkor zöld jelzőfényt pillantották meg a fedélzetről. Valahonnan a távolból valaki jelzett, de a matrózok különös módon sehol nem látták egy hajó körvonalait. A Carpathia ekkor már elérte a süllyedő hajó által megadott koordinátákat. 

Ahogy a mentőhajó lassan tovább haladt, egyszer csak fény derült a rejtélyre. A zöld fények a Titanic mentőcsónakjait mutatták, a csónakok olyan alacsonyak és kicsik voltak, hogy a Carpathiáról csak közvetlen közelről lehetett őket észrevenni.

A Titanic ekkor már az óceán mélyén pihent. 

Mentik a túlélőket

A Titanic utasai közül azok, akik mentőmellényben a jeges vízbe ugrottak, már halottak voltak. Percek alatt végzett velük a hideg. Akik a mentőcsónakokban várták a Carpathiát, szintén a kihűlés határán álltak, és mire megérkeztek a mentők, közülük is sokan meghaltak. 

Jobbra a Titanic kis vitorlása, mögötte egy mentőcsónak
Fotó: NARA

Az első csónak, amelyet megláttak a gőzösről, egy kis, 7,5 méteres kutter volt, amelyben csak 18 ember fért el. Ezt a legénység használta emberek és könnyű rakomány szállítására a kikötőkben, de a jégheggyel történt ütközés után ezt is vízre bocsátották a Titanicról. Rostron kapitány két matrózt küldött le a kis vitorlásba, hogy segítsék a manőverezést, és hogy a kutter nehogy felboruljon a Carpathia oldalánál. Az első kimentett embert, aki a kis vitorlásról a Carpathiára került, Elisabeth Allennek hívták. 

Ahogy telt az idő, egyre több mentőcsónak bukkant fel a szürkületben. Ezek lassan közeledtek a hajó felé. Volt, amelyikben szinte senki nem ült, más csónakokat pedig túlterhelt a sok ember. 

A grafikán látható, ahogy a Titanic csónakjai a Carpathiához érnek
Fotó: Business Insider

Amikor a csónakok a Carpathia oldalához álltak, bebizonyosodott, milyen fontos volt a legénység előzetes felkészülése. A sérülteket, gyengéket daruval emelték a fedélzetre. Akik jobban bírták, azok sem tudtak felmászni a köteleken, mert a végtagjaik elgémberedtek a hidegben, ezért őket is segíteni kellett feljutni a a nyitott rakodóajtóig. 

A túlélőket azonnal az újra befűtött belső termekbe, folyosókra vitték. Itt nem számított, ki első- vagy másodosztályú utas, mindenkit oda vittek Lengyel Árpád gyors vizsgálata után, ahol épp volt hely. A kimentett emberek ruháját, haját jégréteg borította, ezért azonnal forró levest vagy teát adtak nekik, és bebugyolálták őket takarókba. A Carpathia utasai közül többen átengedték a kajütjüket a túlélőknek. 

Amikor a Titanic egy tisztje, Joseph Boxhall felmászott a fedélzetre, a hídra vezették. Rostron kapitány fogadta:

- Hol a Titanic?

- Elsüllyedt 02:30 körül. Azóta vártuk önöket. 

Boxhall hangja remegett. A Carpathia tisztjei megrendülten álltak. 

- Sokan voltak a fedélzetén, amikor elsüllyedt?

- Százak és százak, de akár ezer ember is lehetett. 

A túlélők szinte mozdulni sem tudtak a testi-lelki kimerültségtől az első pillanatokban és órákban. Amikor egy utas kávéval kínált két asszonyt a Titanicról, az egyik így válaszolt:

Hagyjon békén minket! Mindketten láttuk meghalni a férjünket. 

A távírószobában Harold Cottam a mentést szervezte, és épp más hajókkal rádiózott, amikor a legnagyobb megdöbbenésére belépett a fülke ajtaján Harold Bride, a Titanic másodtávírásza. Bár a férfi fagyási sérüléseket szenvedett, ragaszkodott hozzá, hogy szolgálatba álljon és segítse a barátját a megnövekedett mennyiségű munka elvégzésében. Bride elmondta Cottamnak, hogy a Titanic első rádiósa, Phillips, aki elfelejtette a Californian jégjelzését a hídra küldeni, meghalt. 

Az egyik mentőcsónak a Titanic túlélőivel
Fotó: NARA

08:30-kor az utolsó, a tizenharmadik mentőcsónakot is megtalálták. Az utolsó, aki a fedélzetre lépett, Charles Lightoller, a Titanic másodtisztje volt, akinek az életéről korábban részletesen írtunk az Origón.  

Rostron kapitánynak két lehetősége volt: a hajója ott marad, és megvárja, amíg más hajók is a helyszínre érnek, és folytatják a kutatást az esetleg messzire sodródott csónakok után, és kiemelik a holttesteket, vagy elindul New York felé. A kapitány úgy döntött, hogy elhagyja a helyszínt, mert meggyőződése volt, hogy mielőbb a szárazföldre kell jutniuk a kimentett embereknek. Azt pedig vállalhatatlannak tartotta, hogy holttestek sorakozzanak a fedélzeten a túlélők szeme láttára. Így a Carpathia visszaindult oda, ahonnan pár nappal korábban kihajózott. 

A szomorú út New Yorkba

A túlélők elmondták, hogy 23:40-kor ütközött a luxushajó a jéghegynek, és eleinte nagyon lassan süllyedt. Ezért sokan azt hitték, szó sincs katasztrófáról, csak egy kellemetlen balesetről. Mivel a Titanicon nem tartottak mentési gyakorlatot – másnap reggelre tervezte ezt a kapitány –, káoszba fulladt a mentőcsónakok lebocsátása. A tisztek nem ismerték a darurendszert, és nem tudták, hogy a korábbi tervezésű emelőszerkezetekkel szemben ezek nagyobb súlyt bírtak el. Ezért is lehetett, hogy nem merték megtölteni a csónakokat, mert attól féltek, hogy azok leszakadnak majd. 

Az egyik mentőcsónak odaáll a Carpathia mellé
Fotó: Business Insider

A mentőcsónakokban 1,100 főnek volt hely. Utóbb kiszámolták, hogy a mentőcsónakok telítettsége 60 százalékos volt, vagyis még kb. 500 embert meg lehetett volna menteni. Akiknek nem jutott hely, azoknak nem volt esélyük.

A túlélők beszámoltak arról is, amikor a víz alá merült a Titanic, Harold Lowe ötödik tiszt visszaevezett a mentőcsónakjával az elsüllyedés pontjára, hogy túlélőket keressen. Mire azonban a csónak odaért, szinte már csak halottak lebegtek a víz felszínén, hiszen a mínusz 2 fokos tengerben csak néhány percet bír ki az emberi szervezet. Mindössze kb. tizenkét utast találtak egy összecsukható mentőtutajban, és csak öt embert sikerült élve kiemelni az óceánból a csónakokba. 

A Titanic túlélőinek egy csoportja a Carpathián
Fotó: Business Insider

A túlélők neveit összeírták a Carpathián, de sok lista keringett a hajón, és ezeket is továbbította a távírász. Ezért a rokonok a parton gyakran hiába lélegeztek fel, de voltak olyanok is, akik azt hitték, hogy elveszítették a hozzátartozójukat, és a végén mégis örülhettek. Végül kiderült, hogy a legénység 700 embert veszített, a harmadosztályú utasok közül pedig 536 ember halt meg. A teljes veszteség több mint 1500 fő volt, de pontos számot ma sem tudni. A később kiküldött hajók 328 holttestet találtak az óceánon, a többi áldozat vagy a roncsban rekedt, vagy elsodorta a tenger. 

Közben százak rohamozták meg New Yorkban a Titanic tulajdonosa, a White Star hajótársaság irodáját. A vállalat eleinte letagadta, hogy katasztrófa történt. Olyan pletykák is terjedtek, hogy a Titanicot egy másik hajó visszavontatja a kikötőbe, illetve hogy a hajó elsüllyedt ugyan, de mindenkit kimentettek róla. Április 15-én azonban már egyértelmű hír érkezett, hogy rengetegen meghaltak a katasztrófában. 

A Carpathia legénysége 1912  májusában jótékonységi focimeccsen játszott az MTK-val Budapesten. Balról jobbra: Arthur Rostron kapitány, Lengyel Árpád hajóorvos, és Bárczy István budapesti polgármester
Fotó: Budai Polgár

Lengyel Árpád azt írta a visszaemlékezéseiben, hogy végtelen szomorúan telt a három napos út New Yorkig. 

Igyekeztünk vigaszt nyújtani azoknak a nőknek, akik az elvesztett gyerekük és férjük után sírtak. Borzasztó volt látni azokat a gyerekeket, akiknek a szülei meghaltak a Titanicon. Csak sírást lehetett hallani a Carpathián, amíg ki nem kötöttünk.

Amikor a Carpathia New Yorkba ért, Rostron kapitány arra utasította a legénységet, hogy ne engedjenek fel újságírót a fedélzetre. Ezért a riporterek kisebb hajókat béreltek, és megafonon kiabáltak kérdéseket a Carpathia utasainak. A mentőhajó végül április 18-án 09:30-kor kötött ki az 54-es mólónál. Hét nappal korábban ugyaninnen indult Európa felé.

A Carpathia tulajdonosa, a Cunard vállalat jutalomként plusz egyhavi fizetést adott a hajó legénységének. A Titanic túlélői pedig gyűjtést szerveztek számukra. Összesen 900 fontos gyűjtöttek össze, ez mai árfolyamon több mint 43 millió forintnak felel meg. 

A Titanic utolsó mentőcsónakját egy hónappal később találták meg
Fotó: The Sun

A Titanic utolsó mentőcsónakját május 13-án, egy hónappal később pillantották meg a Titanic testvérhajója, az Olympic fedélzetéről, 320 kilométerrel távolabb. Az összecsukható mentőtutajban a legénység két tagjának holttestére bukkantak. A harmadik halott Thomson Beattie, egy kanadai üzletember volt, aki még a vacsorához felvett zsakettjét viselte.