Lebénult keze sem tántorította el a nagy magyar freskófestőt a munkától

Hősök kapuja, Szeged, a freskó egy részlete

Fotó: forrás: wikimedia - Kozma János

Aba-Novák Vilmos festőként mind Magyarországon, mind Olaszországban óriási sikereket ért el. A hazai freskófestészet egyik legkiemelkedőbb alakját tisztelheti benne az utókor, több hazai nevezetes épület belső falainak díszítése is az ő kezének munkája.

A gyerekeknél a pályaválasztás többnyire az omnibuszkocsisnál kezdődik. Így nálam is. Azután festő akartam lenni, szüleimnek egész legutóbbi évekig tartó heves ellenzése dacára

– írja később naplójában. Már egészen ifjú korától kezdve lelkesedett a rajzolás, illetve festészet iránt. Szüleivel kompromisszumot kötve megállapodtak abban, hogy rajztanári oklevelet fog szerezni. 

Aba-Novák Vilmos pipával a kezében (Wikipédia / Budapest Gallery of Art / CC BY-SA 4.0)
Fotó: forrás: wikimedia - Wikinjus 

A Képzőművészeti Főiskolán töltött időszakra úgy emlékezett vissza, mint a helyre, „ahol semmi jót nem tanult”, a rendszer elavult voltát kritizálta. 

Először rajzokkal kezdte: az 1920-as években több ezret is készített. Mindegyikre pontosan emlékezett, memóriájából a legapróbb részleteket is elő tudta hívni, ha esetleg újra szerette volna komponálni a műveket. 

1913-ban a szolnoki művésztelepre került, ahol az olajfestés technikáját is kipróbálhatta Fényes Adolf felügyelete alatt. Ez volt az egyik olyan élménye, amely meghatározta későbbi stílusát.

Az eredetileg Novák Vilmosnak keresztelt fiú még a főiskolás évei alatt vette fel az Aba előnevet, mivel több évfolyamtársa is hallgatott a Novák névre és szeretett volna kitűnni közülük.  A kiválasztás regénybe illő volt: tanárával együtt kiszúrva egy könyvet, az első névre – melyet abban megláttak –ráböktek. Ez Aba Sámuel neve volt. 

Az első világháború miatt azonban félbe kellett hagynia tanulmányait, az elsők között sorozták be. 1915-ben a fronton megsebesült, végzetesnek hitt sorscsapás érte: lövést kapott, amely miatt lebénult a „festő keze”. Aba-Novák, ellentmondva orvosainak, nemhogy pihentette volna a jobb kezét, még súlyzókkal is edzette azt. Végül a gyógyulás útjára lépett, módszere sikeresnek bizonyult. A sérülés ellenére az utolsók között szerelt le. 

Elmondása szerint a festészetet autodidakta módon sajátította el, egyedi és könnyen megragadható stílusa jól megkülönbözteti őt pályatársaitól. Maga az élet érdekelte őt, ezt is jelenítette meg: plakátszerű képeinek fő témája a vásár és a cirkusz voltak.

Lehetősége volt a Római Magyar Akadémián többek között a középkori festészetet is tanulmányozni, melyet később a szegedi Demeter-torony freskóval való díszítésekor hasznosított. Az addig komorabb hangulatú képeit az „itáliai napfénytől áttüzesedett gazdag színesség váltotta fel”. Aba-Novák az 1930-as évek egyik legnagyobb freskófestőjévé magasadott. 

Aba-Novák Vilmos: Kikötő (Wikipédia / CC BY-SA 4.0)
Fotó: forrás: wikimedia - Zello 

A fatáblákon fehér, márványszerű alapozást alkalmazott, harsány színekben pompázó temperafestékeit pedig maga keverte ki porból. Először az emberek, tárgyak, alakzatok „foltjait” tette fel, csak utána rajzolta meg aprólékosan az alakzatok körvonalait.

Olaszországban érte el talán a legnagyobb sikereit, még maga Mussolini is vett tőle képeket, aki meglehetősen modern szemléletű művészetkedvelő ember hírében állt. 

1933-ban, a jászszentandrási katolikus templom freskói miatt kisebb botrány alakult ki, mivel a kárhozottak között a helyi előkelőségek is szerepelte. Az ecsettel való káromkodás miatt egy egri ferences szerzetes még a Szentszék felé is közvetítette elszörnyedését. Három évre rá Aba-Novák az ország legnagyobb freskóját alkothatta meg, a szegedi Hősök kapuját. 

Az 1937-es párizsi világkiállításon még Picassot is rabul ejtette az egyik monumentális vászonképével, amelyre a 20. századi avantgárd legnagyobb festője így reagált: „Ki ez a barbár zseni?”

Aba-Novák vezetett képzőművészeti magániskolát, tanára volt a Képzőművészeti Főiskolának is. Tanítványainak meghagyta, hogy a saját útjukat járják, csak egyediséggel tűnhetnek ki a pályán. 1941-ben hunyt el, 47 évesen.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.