Bálint Gábor már gyermekkorában nyelvzseninek számított: igen hamar elsajátította többek között a németet, görögöt, hébert és a latint is. Tanulmányait Kézdivásárhelyen kezdte, majd Bécsben és Pesten jogot hallgatott. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a perzsa és az arab nyelv színes világával.
Az élete végéig általa elsajátított nyelveket megszámolni is nehéz volna.
Karrierjét megalapozó utazását 1871-ben kezdte meg. Érdeklődése a nyelvészetileg még szerényen feltérképezett Kelet felé húzta. A végtelennek tűnő Orosz Birodalomban először a kazári tatárok közé látogatott el. A tatár mellett a zürjén és votják nyelvet is tanulmányozta az itt eltöltött idő alatt. Asztrahánban a kalmük, Mongóliában pedig halha-mongol és a mandzsu nyelvvel kapcsolatban gyűjtött értékes anyagokat.
Hosszú utazására 1874-ben tett pontot. Hazatérve nekilátott az évek alatt gondosan összegyűjtött anyagának feldolgozásához és kutatópályájának építéséhez. 1875-ben meg is jelent első munkája, Török nyelvtan címmel.
Úgy tűnt, hogy Bálint Gábor számára minden adott egy sikeres kutatói karrierre. Vámbéry Ármin mellett Hunfalvy Pál is szorgalmazta, hogy válasszák meg az MTA külső tagjának. Ennek ellenére felívelő karrierje mégis hamar derékba tört.
A kutatók két fő kérdésben látják ennek okát. Egyrészt Bálint Gábor elavult nézeteket vallott a magyar nyelvrokonság és őstörténet kérdéseiben. Amikor a tudományos közösség már rég a finnugor és a török nyelvrokonság kérdéseit boncolgatta, Bálint Gábor a magyar nyelvet a mongollal és a dravidával próbálta összefüggésbe hozni. Másrészt pedig a rendkívüli nyelvészeti érzéke igencsak makacs természettel párosult. Gyakran kritizálta nem megfelelő stílusban a vele egyet nem értőket, így a szakma hazai képviselői hamar ellene fordultak. Bálint Gábor és fő kritikusává váló Hunfalvy Pál között Arany János próbált közvetíteni, sikertelenül.
Minden igyekezete ellenére, a tudományos közösség kizárta soraiból és munkát találni nem sem tudott.
Ezért 1879-ben úgy döntött, hogy elhagyja hazáját és idegen országokban próbálja kamatoztatni tehetségét. A több, mint tíz évig tartó külföldi tartózkodása során számos országban élt és dolgozott. Hivatalnokként, egyetemi tanárként és pénzügyi tisztviselőként is tevékenykedett, főként keleti országokban.
1892-ben a hazatérés mellett döntött és családi birtokán gazdálkodott. Hamarosan rámosolygott a szerencse, ugyanis sikerült elhelyezkednie a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen. Az urál-altáji tanszéken 1912-ig többek között arab, török, tatár és mongol nyelveket tanított.
1895-ben egy újabb expedícióra vállalkozott Zichy Jenő meghívására. A kaukázusi felfedezőúton a kabard nyelv rejtelmeiben mélyült el, melyet szintén a magyarral hozott rokonságba.
Szentkatolnai Bálint Gábor tudományos munkásságának mai megítélése kettős. Többek között módszertani hiányosságok miatt a magyar őstörténet vonatkozásában írt munkái értékelhetetlenek a modern kutatás számára. Ugyanakkor nyelvészeti gyűjtései a mai napig értékes forrásanyagnak számítanak. A kazáni török, kalmük mellet a mongol nyelv tekintetében tudott maradandó nyelvészeti iratanyagot az utókorra hagyni. Az organikusan kialakult nyelvek mellett az eszperantó kérdésével is élénken foglalkozott. Az utókor eszperantistái emléktáblával tisztelegtek munkássága előtt a pécsi Eszperantó Parkban.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.