Egymillió évvel ezelőtti éghajlati változások sorozatát azonosították

Pleisztocén Észak-Spanyolországban: többek között gyapjas mamut, rénszarvast evő barlangi oroszlánok, lovak és gyapjas orrszarvúak

A spanyolországi Murciában található Quibas lelőhelyen végzett kutatás döbbenetes adatokat tárt fel. Az eredmények arra utalnak, hogy egymillió évvel ezelőtt az éghajlati változások egymást követték Európában.

Éghajlati változások sorozata követte egymást

A Sierra de Quibasban található Quibas-lelőhelyet még 1994-ben fedezték fel a kutatók, miután egy kiránduló csoport megkövesedett csontok gyűjteményére bukkant véletlenül egy kőbányában.

A lelőhely egy ősi barlang, amely gerinces és gerinctelen fosszíliákban gazdag üledékkel van tele, amely olyan nagytestű emlősöket rejt, mint például: kecske, pézsmatulok, bölény, ló, dámszarvas, sündisznó, makákó, vaddisznó, orrszarvú, borz és az afrikai vadkutyák ősei.

 

Éghajlati változások: Dél-Amerika pleisztocén korszaka, köztük a Megatherium és két Glyptodon
Fotó: Wikimedia Commons

A Quaternary International című folyóiratban publikált tanulmány eredményei arra utalnak, hogy

 1 100 ezer és 900 ezer évvel ezelőtt akár hat éghajlati változás is követte egymást gyors egymásutánban.

A kutatók szerint ez az első példa Európában az ebben az időszakban feljegyzett, komoly éghajlati változékonyságra, amely nagy valószínűség szerint a középső pleisztocén intenzív jégkorszakainak az előzménye lehetett. Ez utóbbi földtörténeti kor, a pliocént követő, a holocén („jelenkor”) előtti kora. Mintegy két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 11700 évvel ezelőtt ért véget.

 

Négy nedves, három száraz időszak

A tanulmány elemezte a lelőhelyen található üledékek ásványtani összetételét, hogy azonosítsa és megkülönböztesse azokat a rétegeket, amelyek száraz jégkorszakok során rakódtak le. A tudósok feltárták, hogy 

az úgynevezett MIS 33 fázistól a MIS 27 fázisig összesen négy nedves epizód váltotta egymást három száraz epizóddal. 

Egymillió évvel ezelőtt ezek az éghajlati változások 40 ezer éves időközönként ingadoztak, ami a Föld tengelyferdeségének változásából adódott.

Pleisztocén Észak-Spanyolországban: többek között gyapjas mamut, rénszarvast evő barlangi oroszlánok, lovak és gyapjas orrszarvúak
Fotó: Wikimedia Commons/Mauricio Antón

Azok a szintek, amelyekben az állatvilág fosszilis maradványai megjelentek, megfelelnek az interglaciális MIS 31 és a glaciális MIS 30 időszaknak. A Quibas különböző szintjein fontos változást lehetett megfigyelni a fauna szintjén, ami ennek a komoly környezeti változásnak köszönhető, amely az erdők fokozatos eltűnésével járt együtt

 – magyarázták a szakemberek a HeritageDaily online tudományos portálnak.