A régészek korábban is gyanították, hogy az emberek legalább olyan régóta használtak faeszközöket, mint kőből készülteket, de
az előbbi törékenyebb természete miatt a legtöbb bizonyíték elkorhadt.
Dirk Leder, az Alsó-Szászországi Állami Kulturális Örökségvédelmi Hivatal régésze és kollégái megerősítették a gyanút, amikor 187 fatárgyat vizsgáltak meg 3D mikroszkóppal és mikro-CT-szkennerekkel, amelyek a németországi Schöningenből származtak.
A fa kulcsfontosságú nyersanyag volt az emberi evolúció szempontjából, de csak Schöningenben maradt fenn ilyen jó minőségben a paleolitikumból
– magyarázta Thomas Terberger, a Göttingeni Egyetem régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Hozzátette: a fából készült leletek között a pleisztocénből (2,58 és 11 700 évvel ezelőtt) ismert legnagyobb mennyiségben legalább tíz lándzsát, hét dobóbotot és harmincöt háztartási eszközt találtak. Mindegyiket rugalmas és kemény fából faragták, beleértve a lucfenyőt, a fenyőt és a vörösfenyőt is.
A szerszámok egyértelmű bizonyítékot mutattak egy korábban csak a modern ember által használt hasítási technikára, valamint a faragás, kaparás és koptatás jeleire.
Annemieke Milks, a Readingi Egyetem paleolit régésze szerint „izgalmas, ahogyan a faeszközöket ilyen szakértelemmel készítették”
A fa megmunkálása és a kifinomultság szintje láthatóan lassú és soklépéses folyamat volt, amely sok türelmet és előrelátást igényel. Ráadásul a szerszámok kora egybeesik azzal az időponttal, amikor a neandervölgyiek domináltak Európában, kiszorítva a többi korai emberfajt.
A schöningeni lelőhelyen huszonöt levágott állat, főként lovak nyomaira is bukkantak.
Kiderült, hogy ezek az „elő-Homo sapiensek” szerszámokat és fegyvereket készítettek a nagyvadak vadászatához. Nemcsak a zsákmány elejtése érdekében kommunikáltak egymással, hanem elég kifinomultak voltak ahhoz is, hogy megszervezzék a hentesmunkát és a sütést
– magyarázta Terberger Franz Lidz.
A kutatók szerint ezek az erőteljes vadászati képességek valószínűleg sokkal régebbiek, mint a Schöningenben talált fatárgyak, amelyek biztosíthatták, hogy a korai emberek generációkon át hozzáférhettek a jó minőségű táplálékforrásokhoz. Valószínűleg ez tette lehetővé az agynövekedés és a kapcsolódó kognitív képességek ilyen mértékű növekedését.
Hasonlóképpen, a vadászat biztosíthatta a fenntartható populációkat még Európa kevésbé kedvezőtlenebb részein is a pleisztocén idején, és hozzájárult az ember elterjedéséhez az egész világon
– írta Leder és csapata a PNAS tudományos szaklapban publikált tanulmányában.
Hihetetlen, de a tudósok az újrahasznosításra is találtak bizonyítékot.
A törött vagy tompa szerszámokat ugyanis új célokra dolgozták fel. A tanulmány így egyedülálló betekintést nyújt a pleisztocén fafeldolgozási technikákba.
A szakemberek szerint ezek a vadászfegyverek jól példázzák a technológiai komplexitás, az emberi viselkedés és az emberi evolúció kölcsönhatását.