A Föld mágneses mezeje védi az életet a káros kozmikus sugárzástól. De valamikor körülbelül 590 millió és 565 millió éve a biztonsági takaró sokkal vékonyabb volt, úgy tűnik messzire nyúló hatásokkal a Földön lévő élet fejlődésére.
A Föld mágneses mezeje a bolygó belsejében kavargó olvadt vas eredménye. A mágneses rezonancia képalkotó gép mágneses erejének körülbelül 1/1000 -e az ereje: 0.00005 tesla. Ez lehet nem tűnik soknak, de elég erős, hogy sok állat érzékelje és navigálásra használja.
A Föld mágneses mezeje fluktuál, általában több, mint több ezer- több millió évente. Például Kanadában találtak mágneses ásványokat tartalmazó 565 millió éves sziklákat, ami azt sugallja, hogy a Föld mágneses mezeje akkor a mainak 1/10 – e volt. John Tarduno, a Rochesteri Egyetem geofizikusa, aki a kanadai sziklákat tanulmányozó csapat tagja volt, azt mondja, bolygónk mezeje periodikusan gyengébbé válik a mágneses mező megfordulásaikor, de nem valószínű, hogy ezek a sziklák visszatükrözik azokat a viszonylag rövid távú eseményeket.
Most ugyanaz a csapat Brazíliából származó, körülbelül 590 millió éves sziklákat vizsgált. Azt találták, hogy akkor még gyengébb volt, ami értéknek körülbelül csak 1/30-a. Ez a Földön vala mért legalacsonyabb érték. A mágneses mező majdnem teljesen összeomlott.
Ha a Föld mágneses mezeje alacsony marad a durván 25 millió éves intervallum alatt, összekapcsolva ezekkel a minták által – és más csapatoktól származó kevésbé precíz adatokkal, hogy ez történt – figyelemre méltó egybeesés. A Föld mágneses mezeje drámaian gyengébb volt az ediakara periódus ideje körül, amikor az oxigén szintek növekedtek a légkörben és az óceánokban ; a szikla dokumentumok a normálisnál magasabb oxigén szinteket mutatnak az a körüli időben. Ebben a periódusban a makroszkopikus állatok kezdtek burjánzani a világ óceánjaiban.
Dolgozatukban, melyet a kutatócsapat május 2-án publikált a Communications Earth & Environment magazinban, a kutatók felvetik, hogy lehet összefüggés. A gyengébb mágneses mező kisebb védelmet jelenthetett az energikus kozmikus részecskéktől. A részecskék széttörhették a vízmolekulákat a korai Föld atmoszférájában. Lévén, hogy a hidrogén rendkívül könnyű, könnyen kiszökhetett az űrbe, míg az oxigén hátramaradhatott. Idővel az egyensúlyhiány felboríthatta a mérleget az oxigénben gazdagabb légkör és óceánok irányába.
Az ediakara periódusban fejlődött nagyobb, mobilabb állatoknak, szükségük lehetett arra az oxigénre. A nagyobb állatoknak több oxigénre van szükségük, mint a mikroszkopikusaknak. Ez az oxigenizáció előkészíti a terepet a nagyobb életnek.
(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)