Véres ütközet bontakozott ki a Henderson Field visszaszerzéséért
A történet ott kezdődik, hogy 1942-ben az amerikai haditengerészet USS O’Bannon (DD-450 hadrendi számú) rombolója úton volt a Salamon-szigeteki Guadalcanalra, ahol a japánok áprilisban létrehozták a Runga Point nevű légibázist. Az O’Bannon működési területe "A Rés" (The Slot) nevű nagyon veszélyesnek számító útvonal volt a Salamon-szigetek közepén, ahol az USA tengeri hadereje küzdött a japán Egyesített Flottával a szigetcoport feletti ellenőrzés megszerzéséért. Az amerikaiak nagy erők bevetésével próbálták kiűzni a japánokat a Salamon-szigetekről és augusztusban sikerült is elfoglalniuk a japán légibázist amit átneveztek "Henderson Mezőre". A japánok dühösek voltak a szigetek feletti uralom szempontjából stratégiai jelentőségű repülőtér elvesztése miatt és vissza akarták szerezni az amerikaiaktól.
Novemberben az O’Bannon védőkíséretet biztosított a Henderson Field felé haladó utánpótlást szállító konvojnak, amikor az amerikai romboló közvetlen közelében váratlanul felszínre emelkedett egy japán tengeralattjáró. A romboló tüzet nyitott az ellenséges búvárnaszádra, arra kényszerítve a japán kapitányt, hogy a víz alatt maradjon a tengerealattjárójával mindaddig, amíg a konvoj biztonságos távolságra elhajózik. November 12-én a konvojt megtámadta 16 japán torpedó-bombázó, amiből 11-et lelőttek, ebből 4-et az O’Bannon légvédelmi tüzérei. Később a hírszerzés azt jelentette, hogy a japánok délre tartanak feltehetően azzal a szándékkal, hogy lerombolják a Henderson-repteret és szétzúzzák az amerikai utánpótlást, illetve, hogy a sajátjukat biztosítsák.
A japánok mindent elkövettek a légibázis visszaszerzéséért, amihez egy nagyobb flottaköteléket, 1 könnyű cirkálót, 2 csatahajó és, 14 rombolót indítottak útnak. A japán parancsnokságnak az volt a szándéka, hogy ha nem tudják visszaszerezni Handerson Field-et, akkor lerombolják, hogy ne lehessen ellenül használni a bázist. A japán flotta-csoportosítás túlerőben volt az amerikaiakkal szemben, amelyek az O’Bannon kívül 2 nehéz cirkálót 8 rombolót tudtak bevetni a japán támadás feltartóztatására.
November 13-án a két flotta-kötelék a „Vas Fenék Tengerszoros” (Iron Bottom Sound) nevű pontnál találkozott. (A helyet azért hívták így, mert a Guadalcanal hadjárat során sok hajó süllyedt el ezen a területen.) Az O’Bannon és a többi amerikai hadihajó megtámadta a japánok Hiei nevű csatahajóját ami annyira megsérült az ágyú, illetve torpedótalálatoktól hogy könnyű célponttá vált és másnap az amerikaiak légitámadása az óceán fenekére küldte a magatehetetlenné vált csatahajót.
Legázolással akarta elsüllyeszteni az amerikai romboló kapitánya a japán tengeralattjárót
A véres küzdelemmel eltelt nap végére az amerikaiak kereedtek felül nyertek és sikerült megvédeniük Hendersoen Field-et, ami az övék is maradt a háború végéig. Az O’Bannon fontos szerepet játszott a Henderson-reptérért vívott küzdelemben, és a győzelem után védőkíséretet biztosított a szigeteket ellátó amerikai hajóknak.
1943. április 4-én a 21-ik rombolóraj (DesRon 21), amelynek az O’Bannon is tagja volt, japán bázisokat vett tűz alá a New Georgia területen. Másnap kora reggel az amerikai romboló visszatért az Új-Kaledóniában lévő Noumnanál lévő bázisra, amikor is az O’Bannon radarja egy felszínen cirkáló japán tengeralattjárót észlelt, amely egy, a közelében aladó nagy amerikai csapatszállító hajót akart megtámadni. Edvin R. Wilkinson korvettkapitány, az O'Bannon parancsnoka ezt észlelve kiadta az utasítást, hogy gyorsítsanak és próbálják meg legázolással elsüllyeszteni a Ro-34 jelű japán tengeralattjárót, de ahogy közelítettek felé, a parancsnok lassítást rendelt el, mert attól tartott, hogy a legázolás során felrobbanhat a tengeralattjáró, ami az O'Bannon-nak is végzetes sérülést okozhatott volna. De az O’Bannon már lendületben volt, ezért a kormányt keményen elforgatták hog elkerüljék az ütközést az Ro-34-essel. A manőver következtében a romboló élesen bedőlt majd párhuzamosan haladt a tengeralattjáróval.
A japánoktól azonban nem érkezett semmi reakció, a tengeralattjáró teljesen élettelennek tűnt. Az amerikaiak a fedélzetről vizsgálgatták a japán búvárnaszádot és megpróbáltak rájönni arra, hogy mi lehet ennek a furcsa némaságnak az oka. Mint kiderült, a japán tengerészek a fedélzeten aludtak sötét sortban,a fejükön kék kalappal. Amikor felriadtak,és meglátták az őket bámuló ellenséget azonnal kitört a zűrzavar.
Az amerikai őrszemek tüzet nyitottak volna, de éppen nem volt kéznél a fegyverük, a felriadt japánoknál pedig ugyanez volt a helyzet. A romboló fedélzetés tartózkodó Ernest A. Herr szerint hirtelen minden elcsendesedett, ahogy a két fél farkasszemet nézett egymással azon tűnődve, hogy mit tegyenek?
Kitör a második villágháború egyik legbizarabb ütközete, a guadalcanali "krumplicsata"
A tengeralattjáró fel volt szerelve fedélzeti fegyverekkel és ahogy a kezdeti sokk elmúlt, a japán kapitány rájött, hogy használni is kellene ezeket, még mielőtt az amerikaiak felocsúdnak. A romboló lövegtornyainak ágyúit nem tudták bevetni, mivel rossz pozícióban voltak, túl közel álltak a tengeralattjáróhoz, és túl magasan voltak ahhoz, hogy használni tudják a lövegeket.
A japánok futottak a puskájuk felé, az amerikaiak a tároló ládáikhoz. De sem fegyver, sem gránát nem volt benne, csak krumpli.
Kétségbeesésükben krumplival kezdték dobálni a japánokat, hogy távol tartsák őket a fegyvereiktől,
bár tudták, hogy hiábavalóan reménykednek. Ámde mégis tévedtek, mert a japánok a rájuk záporozó krumpliktól pánikba estek. Voltak, akik ledobálták tengeralattjáró fedélzetére hulló krumplikat, mások pedig visszahajították a rombolóra, az amerikaiak meg vissza a japánokra. Egy idő után az amerikaiak rájöttek, miért pánikol az ellenség: a nagy zűrzavarban azt hihették, hogy kézigránátot dobálnak rájuk.
A kialakuló "krumplicsata" miatt a japánok nem használták a fedélzeti fegyvereiket, így a romboló el tudott távolodni annyira a tengeralattjárótól, hogy bevethesse az ágyúit. Az egyik telitalálat lerombolta az Ro-34 irányító tornyát. A japánok vészmerülést hajtottak végre, a romboló pedig nekilódult és mélyvízi bombákkal megsemmisítette a menekülő búvárhajót.
A Rikichi Tomita korvettkapitány irányítása alatt álló Ro-34 tengeralattjáró mélyvízibomba-telitalálat miatt felrobbant.
A romboló parancsnoka, Donald J. Macdonald korvettkapitány jelentésében nem szerepelt a krumplidobálás, mert mint uóbb kiderült, nem is tudott róla. Ő ekkor a hídon volt és parancsokat osztott. Az emberei valószínűleg később elmondták neki, hogy az értékes élelmmel és tartalék alkatrészekkel dobálták a japánokat. Az amerikai tengerészek konkrétan mainei krumplival dobálták a az Ro-34 legénységét. Amikor a Mainei Krumplitermesztők Szövetsége ezt megtudta, emléktáblát küldött nekik.
A Fletcher-osztályú O’bannon romboló 1941-ben épült és 1942-ben állt szolgálatba. Ez volt a kitüntetésekkel legjobban kidekorált amerikai romboló a második világháborúban ; összesen 17 Presidential Unit Citation érmet kapott a guadalcanali csatában nyújtott bátor helytállásáért A híres romboló az I. berber háború (1801-1805) veteránjáról, Presley O’bannon hadnagyról kapta a nevét.
Az O’Bannon megjárta a koreai háborút (1950-1953) is. 1970-ben szerelték le és az emléktábla még akkor is ott volt a fedélzeten.