Az elmúlt napokban az AR3664 katalógusjelű napfolt óriásira nőtt a Nap felszínén. A képződmény terebélyesedése a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) Űridő-előrejelző Központjának figyelmét is felkeltette. A szervezet szerint a jelenség egy nagyobb napkitörés előszobája volt, amely május 9-én be is következett; először csak kisebb kitöréseket észleltek, majd csütörtök reggel egy meglehetősen nagy erejű, X-osztályú napkitörés következett.
A napkitörések intenzív elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. Betűrend alapján kategorizálják őket (X, M, C, B, A), az X-osztályú napkitörések számítanak a legerősebbnek. Az egyes osztályokon belül az 1-10-ig terjedő számok a kitörés relatív erősségét írják le.
A NASA's GOES-16 műholdjának mérése szerint a csütörtök reggel detektált kitörés X2,2 intenzitású volt, ami akár nagyobb zavarokat okozhat a Föld mágneses terében.
A napkitörés rádiókimaradásokat is előidézhet, és megzavarhatja a kommunikációs rendszerek működését. Ez annak tulajdonítható, hogy a napkitörés során erős röntgensugárzás és ultraibolya sugárzás éri bolygónkat. A sugárzás fénysebességgel halad a Föld felé, és ionizálja a Föld légkörének felső részét. Az ionizált rétegekben az elektronokkal kölcsönhatásba lépő rádióhullámok a gyakoribb ütközések miatt energiát veszítenek, és ez a rádiójelek gyengüléséhez vagy teljes elnyelődéséhez vezethet.
A Spaceweather.com szerint az AR3664 napfolt jelen pillanatban 200 000 kilométer hosszú, és 15-ször szélesebb a Földnél. Olyan hatalmas, hogy megfelelő védőszemüveg használata mellett akár még szabad szemmel is meg lehet figyelni a Földről.
A napkitörés során létrejött töltött részecskék várhatóan péntekről szombatra virradó éjjel érik el a Földet, emiatt a magasabb szélességeken ismét látványos sarki fényeket láthatunk.
A szakértők előrejelzése szerint a geomágneses aktivitást mérő KP-index értéke elérheti a 8,33-at is, ami igen intenzív, akár szabad szemmel is megfigyelhető sarki fény kialakulását vetíti előre.
A sarki fénynek öt megjelenési formája ismert: a folt típusú jól körülhatárolható kis méretű fényjelenség, az ív-forma egy enyhén görbülő szalagra hasonlít, az úgynevezett sáv forma redős szerkezetű, a sugár típusú pedig egy olyan egyenes fénynyaláb, ami a Föld mágneses erővonalait követi. A legnagyobb kiterjedésű sarki fény a fátyol-forma, ami egy nagy kiterjedésű diffúz fénylés.