Zálogházi tanoncból lett prédikátor
A később szociális érzékenységéről híressé vált Booth maga is szegény családba született. Az édesapa, mivel nem tudta fizetni kamasz fia tandíját, zálogkölcsönző-tanoncnak adta. William napi 12-14 órát robotolt és csaknem éhbérért dolgozott. Bár nem vallásgyakorló családban nevelkedett, apja halála után, tizenöt éves korában mégis megtért. Rengeteget tanulva és képezve magát, 1852-ben – otthagyva a zálogházat – metodista prédikátor lett. Az Evangélium hirdetését hivatásának tartó Booth miután országos prédikációs körutat tett Nagy-Britanniában, Londonba küldték, hogy ott lelkészi állást töltsön be.
Kelet-London utcáit járva szembesült azzal, hogy miként telnek a társadalom peremére szorult emberek mindennapjai: a nincstelen városi munkásság felemelkedésének gátja az alkoholizmus és a csekély keresetük azonnali felélése voltak. Immár a metodista Új Kapcsolat prédikátoraként 1865-ben létrehozta a Kelet-London Keresztény Missziót. Úgy vélte, az igehirdetésnek és a jótékonykodásnak szorosan össze kell kapcsolódnia.
Így született meg az Üdvhadsereg
Az alsóbb társadalmi osztályok megsegítésével foglalkozó missziót 1878-ban Üdvhadsereggé nevezték át. Az ötletet Booth egyik fia adta, aki a lelkész „önkéntesek hadserege vagyunk” megállapítását korrigálta, miszerint ő inkább hivatásos katona, semmint önkéntes.
Booth innentől kezdve „az üdvösség hadseregeként” aposztrofálta szervezetét.
Feleségével, Catherina Mumforddal – akit később az „Üdvhadsereg anyjának” is hívtak – és gyermekeikkel közösen „üzemeltették a családi vállalkozást”, akikhez egyre többen csatlakoztak. Előbbiért több olyan kritikai is érte, hogy családtagjaival kivételezett volna. Mivel az Üdvhadseregen belül a nemek közötti egyenlőség uralkodott, Booth ellen az egyik fő kifogásként a nők férfi státuszba emelése merült fel.
De akadtak olyanok is, akik félreértelmezve a prédikátor törekvéseit, úgy vélték, hogy őt is csupán a pénz érdekli. A rászorulókat segítve ételt osztott, hajléktalanszállókat hozott létre és mezőgazdasági tanfolyamokat is elindított. A „tányérsapkás katonák és fekete kalapos nők” közötti egyenlőséghez azonban szigorú szervezeti hierarchia társult, Booth ugyanis a hadsereg mintájára szolgálati fokozatokat vezetett be. Még az adományokat is egyenruhában osztották szét. A „Soup, Soap and Salvation”, tehát a „Leves, Szappan és Megváltás” a saját lobogóval rendelkező szervezet jelmondatává vált.
1924-ben hozták létre az Üdvhadsereg magyarországi szervezetét
Habár a mozgalom rendkívül gyorsan terjeszkedett és több kontinensen is létrejöttek szervezetei – köztük az USA-ban, Ausztráliában és Indiában is – a lelkész fáradságos misszióját eleinte nem fogadták örömujjongással, kiváltképp nem az alkoholárusok, akiknek nem tetszett, hogy addigi vásárlókörük megcsappant Booth alkoholellenes kampányainak köszönhetően.
A sokszor fizikailag is bántalmazott lelkész azonban mit sem törődött ezzel, és kihirdette tízpontos javaslatát, mely a szegénység és a bűnözés felszámolását tűzte ki céljául.
1909-ben, hazájában tett turnéja során tapasztalta látása drasztikus romlását, egyik szemére meg is vakult. Mint kiderült, egy fertőzés okozta a szerencsétlenséget. Szemét műtéti úton eltávolították, azonban nem sokkal később a beavatkozás után 1912-ben elhunyt.
Az Üdvhadsereg több ezer evangéliumi központot, iskolát, hajléktalanszállót és kórházat is üzemeltetett és üzemeltet mind a mai napig a világ több országában. A Magyar Üdvhadsereg létrehozására már viszonylag korán, 1924-ben sor került.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.