A pünkösdi királyválasztás gyökerei a középkori Európába nyúlnak vissza, de különösen itt nálunk, a magyar vidéki életben volt jelentős szerepe. Az ünnep középkori elemei a termékenységi rítusokhoz és az új élet ünnepléséhez kapcsolódtak.
A pünkösdi király választása eredetileg fiatal férfiak közötti versengésként indult, amely során különböző ügyességi és fizikai próbákon mérkőztek meg egymással.
A győztes lett „az év legügyesebb legénye”, aki egy teljes évig viselhette a pünkösdi király címet.
Ez a középkor óta ismert hagyomány a 16. században terjedt el. Nem véletlen a pünkösdi királyság gyorsan múló, értéktelenségére utaló szólás-mondás sem: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.” A pünkösdi király ugyanis egy évig uralkodhatott. Ezalatt a kocsmában, ivóban ingyen ihatott és minden lakodalomnak, valamint ünnepségnek meghívott vendége volt
– írja a hagyomány kapcsán Szendrey Zsigmond: A tavasz, nyár és ősz ünnepkörének szokásai és hiedelmei című könyvében.
A pünkösdi király emellett több, közösségi előnyt élvezett, például elsőként táncolhatott a mulatságokon, és gyakran ingyen fogyaszthatott az ünnepségek alatt. Az adott közösségben különleges megbecsüléssel és elismeréssel illették, gyakran ő vezette a közösségi eseményeket és ünnepségeket. Néha ajándékokat is kapott, például élelmiszert, italt vagy egyéb hasznos tárgyakat. Ráadásul, ha a király bármilyen törvényi vétséget ejtett, akkor nem érhette abban az egy évben testi fenyítés.
És bár a pünkösdi királyválasztás szokásai vidékenként és közösségenként változtak, de általánosságban elmondható, hogy az ünnep során a fiatal férfiak különböző próbákon vettek részt. Ezek a megmérettetések leginkább a testi erőre, az ügyességre és a bátorságra épültek.
A királyválasztást gyakran zenés-táncos mulatságok is kísérték, ahol a királyválasztás mellett a pünkösdi szokások egyéb elemei is megjelentek.
A pünkösdölés énekes-táncos, adománygyűjtő jellegű népszokásnak számított, aminek a szereplői általában a lányok voltak. A pünkösdi menet élére állt a legfiatalabb lányok közül választott pünkösdi királyné, aki díszes ruhájával tűnt ki a tömegből. Ez a népszokás talán leginkább a korabeli lakodalmakra hasonlított.
A pünkösdi királyválasztás próbái rendkívüli változatosságot mutattak, de általában az adott közösség hagyományaihoz igazodtak.
Pünkösd ünnepéhez különböző hiedelmek is kapcsolódnak: úgy tartották például, hogy aki pünkösdhajnalban születik, az egész életében szerencsés lesz. Néhányan hittek abban, hogy ha a hajnalban merített kútvízben mosakodnak, akkor egész évre elűzik a betegséget és a keléseket. A teheneket ezen a napon nyírfaággal ütögették, hogy jól tejeljenek, illetve a néphit szerint „ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés”.
Most lássuk néhány példát a leggyakoribb próbákra:
A pünkösdi királynak a többi legény engedelmességgel tartozott egy teljes évig. A győztest (és lovát) többek között virágokkal és szomorúfűzágakkal borították be. A királyválasztás hagyománya mára sok helyen már csak emlék, de
néhány magyar vidéken (például Ópusztaszeren) még mindig élő szokásként tartják számon, amely összeköti a múltat a jelennel,
és megőrzi a közösség kulturális örökségét. Az ünnep során a modern generációk is megismerhetik és ápolhatják ezeket az értékes hagyományokat. Hívhatjuk az egyik legarchaikusabb pünkösdi népszokásnak is, ami egész Európában elterjedt.