Egy parancsnoki út
Az U-110-es 1940-ben készült el. Első – és egyetlen – kapitánya Fritz-Julius Lemp volt, aki az U-28-on kezdte meg parancsnoki pályafutását 1938 októberében. Egy hónappal később már az U-30 kapitánya volt, amellyel 8 bevetést hajtott végre.
Lemp volt az első német tengeralattjáró-parancsnok, aki a második világháborúban hajót süllyesztett el.
Ez nem volt más, mint az SS Athenia személyszállító. A német támadásban nagyjából 120 civil halt meg. Ugyan tervezték, hogy a kapitányt felelősségre vonják, de túl ígéretes volt a fiatal tiszt ahhoz, hogy elítéljék, így az ügyet eltussolták, és az igazság csak 1946-ban, a nürnbergi perek során derült ki.
Lemp még 16 hajót süllyesztett el, így 1940 november 11-én kinevezték egy frissen elkészült tengeralattjáró, az U-110-es parancsnokának.
Az új jármű fedélzetén
Lemp az új harcjárművével először 1941. március 9-én indult a nyílt víz felé. Sok társához hasonlóan az volt a feladata, hogy az ellenség utánpótlását akadályozza. Portyái jól indultak, ugyanis sikerült súlyosan megrongálnia a brit Erodanát, illetve a norvég Siremalmot. Bár utóbbi a képzetlen legénységnek köszönheti megmenekülését, ugyanis a frissen fedélzetre lépett matrózok elfelejtették eltávolítani a szigetelőkupakot a fedélzet 105 mm-es ágyújának csövéről.
A detonáció miatt három ember megsebesült, illetve a löveg is súlyosan megrongálódott. A norvég hajó így megmenekült, a német kapitány pedig nem tehetett mást, minthogy futni hagyja a menekülő Siremalmot, és tengeralattjáróját visszairányítja javításra.
Második – és egyben utolsó – útja április 15-én kezdődött. Több szállítóhajó ellen is sikeres támadást hajtott végre, ám május 9-én egy brit korvett üldözőbe vette, majd mélységi bombák kivetésével a felszínre kényszerítette. A támadáshoz két másik közelben tartózkodó hajó is csatlakozott, melynek során több menekülő német matróz került a hullámsírba.
Lemp kapitány is ekkor halt meg. Mivel látta, hogy az U-110 nem süllyed, annak érdekében, hogy értékes „rakománya” ne kerüljön ellenséges kézre, maga akarta a tenger fenekére küldeni a tengeralattjárót, azonban soha nem tudott már a fedélzetére lépni. A mentőcsónakból kiugró kapitányt a német beszámolók szerint a britek lelőtték, az angolok szerint víz alá merült, ahonnan már nem bukkant fel újra. Bárhogyan is történt, a harceszköz végül brit kézre került.
A zsákmány legértékesebb kincse: az Enigma
Ugyan az U-110 nem süllyedt el rögtön – meg is próbálták kivontatni, ennek során került a tenger fenekére – a járművet felderítő csapatok megtalálták a németek egyik legféltettebb eszközét, egy rejtjelező készüléket.
Az enigmát még 1925-ben kezdte el használni a német hadsereg. A szövegek rejtjelezésére használt eszköz kódrendszerét a lengyelek a ’30-as években megfejtették, de a rendszer újabb változatát nem sikerült. Ezért volt igazán fontos győzelem ez a szövetségesek számára. Nem csak a kódolót találták meg, hanem a kódkönyvet is, illetve számos dokumentumot és néhány korábbi üzenetváltást egyaránt.
Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy nem sokkal később sikeresen megfejtsék a német jelrendszer titkát, amely nem csak elősegítette, hogy felkészültebbek legyenek más támadások esetén, de ennek köszönhetően ők maguk is nagyobb veszteségeket tudtak okozni a németeknek.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.