Kettészakította Spanyolországot a világháború „főpróbája”

nacionalista katonák Guadalajaránál

Fotó: wikipedia.org

Az 1936 és 1939 között zajlott polgárháború időnként még manapság is felkavarja Spanyolország közéletét. A sok százezer áldozatot követelő küzdelemnek azonban nem csak belpolitikai következményei voltak. A második világháború főpróbájaként is emlegetett esemény akkoriban megerősítette Hitlerben azt a gondolatot, hogy hadseregének nincs párja a világon, hiszen az angolok és a franciák nem avatkoztak közbe, a szovjet technikát pedig a harcok során messze felülmúlta a német Condor légió.

Spanyolországot már a polgárháborút megelőzően is kiegyenlíthetetlennek tűnő társadalmi feszültségek sújtották. Egyrészt nagy földbirtokok csak az egyház, vagy az arisztokrácia kezén voltak és a modernizáció áldásaiban főként a városi polgárságot részesült. A politikai helyzetet tovább nehezítette a baszkok és katalánok függetlenségi törekvése is. Az első világháborúba az ország nem lépett be, így kereskedelmi és gazdasági élete is élénk maradhatott, azonban a nagy gazdasági válság Spanyolországot sem kerülte el.

Franco 1936-ban
Fotó: wikipedia.org / wikipedia.org

A megroppanó államban kikiáltották a második köztársaságot, melynek Manuel Azaña lett az elnöke. Ezután az ország társadalmilag kettészakadt az arisztokrácia és katolikus egyház befolyása alá kerülő vidékre és a baloldali mozgalmaknak színteret biztosító városokra.

A két tábor között egyre erőszakosabbá vált a küzdelem, majd néhány konzervatív politikus meggyilkolása után lépett színre Francisco Franco, aki azon fáradozott, hogy egyesítse a jobboldalt. Erre a baloldalon létrejött a Népfront, amely ugyan hajszállal, de megnyerte a választást, s ebbe a jobboldal nem volt hajlandó belenyugodni.

Végül 1936. július 17-én a jobboldali tábor katonai felkelést robbantott ki a köztársaság ellen, mely az egész országra kiterjedt és megkezdődött a közel három évig tartó polgárháború. A később egyre inkább Franco teljes irányítása alá kerülő jobboldalt fegyveresen támogatta Németország, Olaszország és Portugália is, míg a baloldalt egyedül a Szovjetunió, illetve más országból érkező (köztük magyarországi) néhányezer önkéntes (magyar oldalról köztük volt a kommunista államgépezet későbbi hírhedt vezetői, Gerő Ernő, Münnich Ferenc és Rajk László is).

köztársasági önkéntesek Teruelben
Fotó: wikipedia.org / wikipedia.org

A harcokat a véres tisztogatások és az ellenséges oldal elleni leszámolások jellemezték. A polgárháború áldozatainak számát 600-800 ezerre becsülik, míg az emigrálókét 3-400 ezerre. A polgárháború lezártával ez nem ért véget, ugyanis 1945-ig tartottak a megtorlások, melyek során több tízezer embert végeztek ki. 

1937. április 26-án a Spanyolországban harcoló német önkéntesekből álló és modern fegyverzettel felszerelt Condor légió prezentálta a német technológiát és porig rombolta a baszkföldi Guernica városát. (Ez a pusztítás ihlette Picasso híres kubista-szürrealista festményét is.) Ezek után október végére Franco erői ellenőrzésük alá vonták az északnyugati területeket. 

Franco 1939 elején indította meg a mindent eldöntő offenzíváját.

 Január 26-án elesett Barcelona, majd egy hónappal később már Nagy-Britannia és Franciaország egyaránt elismerte az új kormányzatot. Március 28-án, a már három éve ostrom alatt álló Madridot is bevették a felkelők, és április 1-én Franco bejelentette győzelmét, melynek során ő lett Spanyolország vezére, egészen az 1975-ben bekövetkezett haláláig. 

a Condor Légió katonái
Fotó: wikipedia.org / wikipedia.org

A polgárháborút követően nem sokkal Németország után Spanyolország is kilépett a Népszövetségből. 

Ugyan a második világháborúban nem vett részt, azonban annak lezárása után számos nyugati állam nem nézte jó szemmel Franco rezsimjét és sokáig nem is tartottak vele semmilyen kapcsolatot.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.