Tudta-e, hogy a vízilovak nem tudnak úszni?

Bár életük jelentős részét a vízben töltik, a vízilovak nem tudnak úszni, sem lebegni. A legtöbb emlős természetesen úszóképes, de a vízilovak nem. Nem úsznak, hanem lassan vágtáznak a folyómederben, vagy a tengerfenéken, enyhén érintve a talajt, vagy eltolják magukat a vízfenéktől.

Fotó: San Diego Zoo

Bár életük jelentős részét a vízben töltik, a vízilovak nem tudnak sem úszni, sem pedig lebegni. A legtöbb emlős természetes módon úszóképes, de a vízilovak nem. Nem úsznak, hanem lassan vágtáznak a folyómederben, csak enyhén érintve a talajt, hogy eltolják magukat a mederaljzattól. Azért nem képesek úszni, mert testük fajsúlya nagyobb, mint a vízé.

Egy hatalmas vízi állat, amely nem tud úszni

 

Nincs áramvonalas testük, nincsenek uszonyaik, és bár lábujjaik úszóhártyásak, de meglehetősen rövidek és vaskosak. Különösen sűrű csontjaik miatt képtelenek az úszásra, de ezek a sűrű csontok segítenek nekik abban hogy a mederaljzaton sétáljanak.

Nappal majdnem a legtöbb időt a vízben töltik Dél-kelet Afrika lassú folyású folyóiban és tavaiban, dagonyáznak a sekély vízben, majd naplemente után kijönnek és legelnek közel 6 órán át. 

Unikálisan vastag bőrüket nedvesen kell tartaniuk a nap jó részében, mert enélkül dehidratálódnak. 

Izzadságmirigyük nincsen, sűrű, piros anyagot választanak ki bőrmirigyeikből pórusaikon át ( ez az úgynevezett„vérizzadás”), ami  egy olyan nyálkaréteget képez, ami nedvesen tartja a bőrűket, véd a napégés és a fertőzések ellen is. A két igen savas széngyűrűket tartalmazó pigmentvegyület egyike a piros hipposudoric sav, a másik pedig a narancsos színárnyalatú norhipposudoric sav.

A vízilovak még aludni is tudnak a víz alatt. Egy olyan beépített reflexük van, ami lehetővé teszi, hogy feljöjjenek levegőt venni és aztán visszamerülni anélkül, hogy felébrednének.

Bár életük jelentős részét a vízben töltik, a vízilovak nem tudnak úszni, sem lebegni. A legtöbb emlős természetesen úszóképes, de a vízilovak nem. Nem úsznak, hanem lassan vágtáznak a folyómederben, vagy a tengerfenéken, enyhén érintve a talajt, vagy eltolják magukat a vízfenéktől.
Fotó: San Diego Zoo / San Diego Zoo

A vízilovak egy sajátos beépített "búvárszemüveggel" is rendelkeznek: membrán fedi a szemeket, ami véd és azt is biztosítja, hogy éles képet lássanak  a víz alatt. 

Lemerüléskor az orrlyukaik bezáródnak, és egyetlen lélegzetvétellel képesek akár 30 percig is a víz alatt maradni. 

Kicsinyeiket általában a vízben hozzák világra, de néha a szárazföldön is. Ha víz alatt jön világra az újszülött, az anyja feltolja őt a felszínre, mert a frissen megszületett borjú még csak körülbelül 40 másodpercig képes visszatartani a légzését. Az anyja napokon át vele marad a vízben , ilyenkor nem táplálkozik, és vár, amíg a kicsi elég erős lesz ahhoz, hogy elhagyhassa a vizet az éjszakai legelésre. A nőstények víz alatt is szoptatják a kicsinyeiket mintegy 8 hónapig.

Képesek a kétéltű vokalizálásra

A víziló az egyetlen emlős, amely a víz alatt és a szárazföldön is vokalizál. A levegő és a víz közötti akusztikus impedancia különbség miatt mindkét közegben nehéz a hanggal való hatékony kommunikáció, mert a levegőben vagy vízben képzett hangok majdnem teljesen visszaverődnek a felszíni határvonalon. Mégis számos faj használhatja ezt a fajta kétéltű kommunikációt.

A vízilovak az úgynevezett kétéltű pozícióban (szemek és orrlyukak a víz felett, száj és torok a víz alatt) képesek a hang továbbítására egyszerre a két közegben és ezért jól hallanak hallanak a levegőben, valamint a víz alatt is.