A Húsvét-szigetek, vagy más néven Rapa Nui, vagy Rapanui, a legközelebbi szárazföld felett 3.700 kilométerre helyezkedik el és világ egyik legtávolabbi emberek által lakott helyszín. Először Kr.u. 1.000 körül telepedtek le, valószínűleg Polinéziából származó emberek, akik rendszeresen kereskedtek a Dél-Amerikában élő népekkel. A Húsvét-szigetek az óriás ember forma kőszobrairól híres. Valamint a pálmafa erdőirtásról és a források túlzott kitermelésről, ezeket tartják húsvét-szigeteki kultúra hanyatlása és összeomlása fő faktorainak.
Bár az igaz, hogy a ki sziget (164 négyzetkilométer) termőföldje gyenge minőségű és édesvíz forrásai limitáltak, a kutatók felfedezték, hogy limitált a kutatók felfedezték, hogy a Húsvét-szigetek népe túléltek a kihívásokkal teli kondíciók alatt.
Az egyik módszerük, hogy erősítsék a sziget vulkanikus talaját a köves mulcsozás, vagy kőkertészet volt: kődarabokat adtak a termőterületekhez, hogy fokozzák a termelést. A kőkertészet jobb légáramlást generált a talajban, ami segítette a hőmérséklet ingadozások mérséklésében és a tápanyagok, köztük nitrogén, foszfor és kálium talajban való fenntartásában.
A régészek kutatták a kőkertészetet és a talajtermékenységet a Húsvét-szigeteken, hogy jobban megértsék a táplálék termesztést és a történelmi földhasználatot, köztük a kőfejtést a szobrok létrehozásához.
Bár vannak szakértők, akik szerint a sziget képes lehetett fenntartani 16.000 embert csúcspontján a 15. században, az új tanulmány újraértékelte a populáció méretét és szerintük sosem volt több 3.900 főnél.
A június 21-én Science Advances magazinban megjelent tanulmányban a kutatók rövidhullámú infravörös műholdas képalkotást és gép tanulási módszert alkalmaztak, hogy azonosítsák a kőkerteket a Húsvét-szigeteken. A műholdak rögzítik a Föld felszínéről visszavert különböző fényhullámhosszokat, és az adatok megmutatják a kőkerteket, a vegetációt, a természetes kőformációkat, és a puszta talajt az eltérő nedvesség és ásványi tartalom miatt.
A kutatók felfedezték, hogy a kőkertek a korábban feltételezettnél kevésbé voltak gyakoriak. Az új tanulmány szerint a sziget nem tarthatott fenn 4.000-nél több embert egyszerre.
A húsvét-szigeteki népnek ki kellett találnia, hogy éljen túl minden egyes napot, hogy termeljen élelmet és szerezzen vizet és más forrásokat, amikre szükségük volt, annak ellenére, hogy egyszerűen nem volt más alternatíva számukra, ahova fordulhattak volna, amikor keményre fordultak a dolgok.
Carl Lipo, a Binghamptoni Egyetem, New York Állami Egyetemének a régésze, a tanulmány egyik szerzője szerint az, a mód, ahogy a közösség szerveződött, ahogyan kooperáltak és versengtek, fontos összetevője az ilyen körülmények közti túlélésnek.
Más szakértők azonban nincsenek meggyőzve. Például Jo Anne Van Tilburg, a Californiai Egyetem régésze azt mondja, a tanulmány majdnem ellentétben áll minden más régészeti irodalommal. És a tanulmány szerzői csak egy -féle bizonyítékot, a kőkertészetet használtak a modelljükhöz, túlegyszerűsítve a szigetszerte lévő talajtermékenység árnyalatait. Anélkül, hogy tényezőkre bontanánk a Húsvét-szigetek minden komponens létfenntartási mintázatának, a kronológiát nem is említve, hogy lehet azt megállapítani, hogy a rendszer fenntartható volt-e, vagy sem? Még ha csak magában vesszük a kőkertészeti adatokat, az sem szükségszerűen vezet a tanulmány szerzőinek konklúziójára, mert kis szám lehet, hogy annak bizonyítéka, hogy sikertelen volt az alkalmazkodás, ami nem megfelelő módon táplálta a gyorsan növekvő populációt.
Lipo a június 18-án tartott sajtóértekezleten azt mondta, hogy az újonnan publikált populáció szám hasonló ahhoz, amit az európaiak számoltak, amikor először megérkeztek a Húsvét-szigetre 1722-ben. De míg az európaiak azt feltételezték, hogy ez egy elnéptelenedett sziget, a tanulmány azt találta, hogy a sziget fenntartható populáció mérete valószínűleg 3.000 körüli a húsvét-szigeteki lakosok létfenntartási stratégiáival.
(Forrás: Live Science: https://www.livescience.com/)