Tudták, hogy nincs esélyük, mégis megkísérelték legyőzni a Tanácsköztársaságot

Az Akadémia hallgatói 1916-ban

Fotó: Fortepan/Del Medico Imre

Az első világháború után kikiáltott Tanácsköztársaság ellen csupán egyetlen nagyobb lélegzetvételű fegyveres felkelés tört ki. Ez a Ludovika Akadémiáról indult, azonban a kevés csatlakozó miatt nem tudott igazán kiteljesedni. A maroknyi ludovikás az esélytelenség tudatával szállt harcba.

A közel négy és fél évig tartó világháború, a vereség, a hiábavaló áldozatvállalás traumája, az ezt követő belpolitikai instabilitás következményeként 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Az internacionalista ideológia – amellyel a lakosság egyébként sem tudott azonosulni –, a vallásellenesség és a „nemkívánatos elemek” elleni fellépések gyorsan rávilágítottak a kommunizmus igazi természetére.

Füstbement terv

 

Hagyományai miatt a Ludovika Akadémia szálka volt az új kormány szemében, de mint az ország egyetlen tisztképző intézményét, nem záratták be. Az 1919. június 24-én kirobbant felkelés volt az egyetlen jelentősebb fegyveres megmozdulás a diktatórikus kommunista rendszer ellen. A fő szervezők Honig Vilmos őrnagy, Vilmos főherceg, Schranz Ödön alezredes és – talán az elsőszámú szerepvállalóként említhető – Lemberkovics Jenő százados voltak. 

Az Akadémia tanulói végtelenül hűek és engedelmesek voltak oktatóik felé, így nem volt nehéz őket meggyőzni.

 A megmozdulást annak reményében indították meg, hogy Haubrich Jenő hadügyi népbiztos támogatni fogja őket – ami később nem következett be.

A kommunista terror kegyetlenkedéseiről hírhedt alakulata, az úgynevezett Lenin-fiúk is sokat tettek azért, hogy osztatlan közutálat övezze Kun Béla rezsimét
Fotó: Wikimedia Commons

A tervek szerint a fő feladat a Ludovika védelme, illetve a József-telefonközpont elfoglalása és biztosítása volt. Támogatásként számítottak a dunai flottillára, illetve még sokszáz civilre, valamint korábban katonaviselt polgárra, ám minden oldalról túl kevesen csatlakoztak, így nem lehetett kivitelezni a laktanyák és csomópontok megszállását. 

 

Harc az utolsó töltényig

 

A nehézségek ellenére Garassy József főhadnagy vezetésével egy 40 fős szakasznak sikerült elfoglalni a telefonközpontot, amivel ők uralták a város kommunikációs hálózatának jelentős részét. A Vörös Hadsereg rögtön odarendelt egységei ellen másnap hajnalig védték az épületet, ám a lőszer elfogytával és Szántó Béla népbiztossal való tárgyalás után felhagytak az ellenállással. 

A Ludovika épülete az 1880-as években 
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A kommunista haderő 32. ezrede körülzárta az Akadémiát és többször meg is ostromolta. A sokszoros túlerő ellen az intézmény növendékei kitartottak. 

A tűzharcok során a Ludovika két tanára, illetve egy tanulója vesztette életét, míg a vöröskatonák közül tizenöten haltak meg, 

köztük Lőwy Béla, az Akadémiára kirendelt fanatikus kommunista megbízott is. Június 25-én azonban a tüzérséggel való fenyegetés és az ellenállásra felszólító parancs hatására a védők letették a fegyvert. 

A dunai flottilla felkelésben részt vett egyik monitorja, ami a pesti rakparton álló úgynevezett szovjetházat lőtte az ágyúival
Fotó: KKBK

Az ellenforradalmi kísérlet leverését követően a hatalom kegyetlen megtorlásra szánta el magát. Az elfogott, szervezkedő tanárokat, illetve hallgatókat ki akarták végeztetni. Ám ezt a bécsi antant katonai misszió Magyarországra küldött megbízottja, Guido Romanelli olasz alezredes erélyes közbelépése végül megakadályozta. 1929-ben a Ludovika falán emléktáblát helyeztek el az Romanelli iránti tisztelet jeléül.

Az elfogott akadémistákat megmentő Guido Romanelli alezredes
Fotó: Wikimedia Commons

 A lázadásban részt vett hallgatókat marxista átnevelésben részesítették, míg a tizenegy elítélt oktatót először a soproni börtönbe, majd a váci fegyházba zárták. Őket itt is tartották fogva a Tanácsköztársaság bukásáig.

1920. június 24-én emlékoszlopot állítottak a kommunizmus ellen harcot vállaló ludovikások tiszteletére, amit 1945-ben politikai okokból eltávolítottak. Az emlékművet 2019. június 24-én avatták fel újra a Ludovikán.

Az Ellenforradalmi emlékoszlop megkoszorúzása 1924-ben
Fotó: Fortepan / Péchy László

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.