A mérnökként dolgozó Sam Davis a delaware-i partvidéken kirándult, amikor arra lett figyelmes, hogy valami furcsa, hosszú dolog lóg ki egy levegőbe emelkedett gémből. Amikor jobban megfigyelte a madarat, látta, hogy egy kígyószerűen vonagló élőlény robban ki a gém testéből.
A furcsa páros több ragadozó figyelmét is felkeltette, két fiatal sas, valamint egy szemfüles róka is a szárnyaló gém nyomába eredt, nyilván azt remélve, hogy hamarosan potya zsákmány lesz a madárból, vagy útitársából.
Amikor Davis meglátta, hogy a madár szokatlanul repül, először arra gondolt, hogy egy kígyó ragadhatta meg a gém nyakát, és csak otthon, a képek kinagyítása után jött rá, hogy
nem kígyó, hanem egy angolna lógott ki a gémből.
A madár nem sokáig tudott ebben az állapotban levegőben maradni, kénytelen volt leszállni. Még földet érve is jól lehetett látni, ahogyan az angolna próbál kiszabadulni a szenvedő gémből.
Az angolnákról ismert, hogy képesek magukat kifúrni az őket elnyelő ragadozó halak gyomrából. Miután lenyelték őket, a kígyóangolnák a kemény fejükkel vagy az erős, izmos farkuk segítségével kiszabadíthatják magukat az emésztőrendszerből, de innen általában a ragadozó testüregébe, az izomszövetekbe vagy az úszóhólyagba kerülnek. Ha csapdába esnek, az angolnák elpusztulnak és gyakran „mumifikálódnak" vagy cisztákba záródnak, csak kivételes ritkasággal tudnak megszökni.
Nem tudni, végül mi lett a gémmel; nem kizárt, hogy túlélte a számára kellemetlenül végződő vadászatot, ami persze attól is függhet, hogy teljesen begyógyult-e az angolna okozta sebe, és hogy képes volt-e elkerülni a fertőzést.
Ami a madárból magát kifúró angolnát illeti, csak akkor maradt volna életben, ha a víz fölé vagy ahhoz nagyon közel esik le, illetve olyan vízbe zuhan, amelynek elviseli a sótartalmát.