Különös öltözködéséről könnyedén felismerték az utcán „Budapest vőlegényét”

Báró Podmaniczky Frigyes, Budapest "vőlegénye"

Fotó: Wikimedia Commons

Örökre „Budapest vőlegénye” maradt, hiába járta be Európa több nagyvárosát báró Podmaniczky Frigyes. Neve a főváros felvirágoztatásával forrt össze, bár saját korszakában valószínűleg furcsa, bohém ruhái és mindig percre pontosan beállított órája miatt vált az egyik legismertebb közszereplővé a polgárság körében.

Podmaniczky Frigyes, aki felnőtt korában még nyaralni is Budapesten szeretett, hosszú pályafutása során számos pozíciót töltött be. Külföldi tanulmányútja után – mely érintette Dániát, Svédországot és Oroszországot is – a fiatal báró rövid ideig a pozsonyi országgyűlésen is részt vett mint jegyző, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a huszárkapitányi fokozatot is megszerezte.

Báró Podmaniczky Frigyes, Budapest "vőlegénye"
Fotó: Wikimedia Commons

A világosi fegyverletétel után visszavonult a közélettől, és minden idejét az írásnak szentelte. A korszakban nagy népszerűségnek örvendő regényeiben harctéren átélt traumáiról írt beszámolót. A megrázkódtatástól minél gyorsabban szabadulni akart, mentsvára az írás lett. Azonban a politika elől mégsem tudott elzárkózni sokáig, 

Podmaniczky országgyűlési képviselőként állt helyt a közel rekordidőnek számító negyvenöt éven keresztül.

Felkészültsége és rátermettsége egyre felelősségteljes pozíciókba emelte, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként érte el legnagyobb eredményeit. Mivel a szervezet elnöke a mindenkori miniszterelnök volt, valójában az alelnök vált tényleges vezetővé, és az ő feladata volt a jelentős beruházások felügyelete.

 

Felvirágoztatta a fővárost

 

Bár a Közmunka-tanács legfőbb célja az 1871-ben egyesített Budapest fejlesztése volt, a két városrész eleinte nehezen tudott dűlőre jutni, miként is képzelik el ezt. Mindenesetre a politikus kezdeményezésére a főváros rohamléptékben kezdett el átalakulni és a ma ismert formáját elnyerni. Kiépült a Nagykörút, a Sugárút (mostani Andrássy út) teljesen átalakította az utcaszerkezetet és így új városnegyedek születtek.

Az egészségügy javítása érdekében elengedhetetlennek számító csatornázási munkák is megkezdődtek, a főgyűjtőcsatorna a Sugárút alatt húzódott. A gyakori árvízveszély miatt pedig szükségessé vált a dunai rakpartok kiépítése is. 

Országgyűlési képviselők arcképcsarnoka 1861-ből.Az alsó sorban jobbról a második báró Podmaniczky Frigyes
Fotó: Wikimedia Commons

Az egyre növekvő lélekszámú lakosság igényeinek kiszolgálására, a nap mint nap a Lánchídon közlekedő polgárok számára már nem volt elegendő Budapest egyetlen hídja. 

Ezt orvosolva a báró három új híddal gyarapította a folyón való átkelés lehetőségét.

Podmaniczky a Nemzeti Színház intendánsaként is mindvégig kitűnő munkát végzett, több mint tíz éves működése alatt a színház fénykorát élte. A repertoár modernizálásával a báró mind a Népszínház, mind az Operaház profilját átalakította.

 

Ragadványnevek sokasága

 

A fejlesztésben oroszlánrészt vállaló politikus sikerei mellett közkedvelt beszédtéma volt a fővárosi polgárok körében. Bohókás öltözködése miatt a járókelők sokszor összesúgtak a háta mögött. Nem is csoda, hiszen kockás zakójában – melynek gomblyukába hol piros rózsát, hol szegfűt tűzött – és hegyes orrú cipőjében nagy feltűnést keltett. A „pepita báró” ragadványnév viszont csak egy volt a sok közül. A „Fridmaniczky Pocinak” is csúfolt bárónak nem volt családja, egyedül élt szerény, háromszobás lakásában, melynek egyik szobáját gyakorta kiadta.

Tisza Kálmán tarokkpartija 1871-ben. Jobbra fent a harmadik Podmaniczky báró
Fotó: Wikimedia Commons

Mivel sosem nősült meg, és szabadidejének legnagyobb részét is a városban töltötte, a kor neves írója, Krúdy Gyula „Budapest vőlegényének” nevezte a politikust. 

Pontossága ugyancsak ismert volt barátai körében. Az utókor azonban talán nem is ezekre a ragadványnevekre emlékszik. A báró áldozatos munkájának köszönhetően a rohamosan fejlődő Budapest egyre inkább Béccsel egyenrangú várossá nőtte ki magát, amelyben Podmaniczky Frigyesnek is oroszlánrésze volt.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.