Rejtélyes bombatámadás lökte háborús tragédiába Magyarországot

1941. június 26-án kora délután három, kötelékben repülő kétmotoros bombázógép tűnt fel az 1938 novemberében Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki város, Kassa légterében. A repülőgépek felbukkanása nem okozott különösebb riadalmat, hiszen a város határában működő katonai repülőtér miatt rendszeresek voltak a Kassa feletti átrepülések. Délután egy óra nyolc perckor azonban hatalmas robbanások detonációja verte fel a város kora nyári békés csendjét; a három azonosítatlan típusú és felségjelű gép – mint utóbb kiderült – összesen 29, egyenként száz kilogrammos rombolóbombát vetett Kassa belvárosára. A Honvéd Vezérkar által elrendelt azonnali vizsgálat kettő fel nem robbant bombát szovjet típusú rombolóeszközként azonosított, amelyeken jól láthatóak voltak a leningrádi (ma Szentpétervár) hadiszertár jelzése is. A kassai bombázás hírére Horthy kormányzó még aznap délután koronatanácsot hívott össze, amelyen az ország további sorsát érintő drámai döntés született.

Meglepetésként érte a nemzetközi és a magyar közvéleményt a Szovjetunió elleni német támadás

1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő arcvonalon három német hadseregcsoport lépte át hadüzenet nélkül a szovjet határt, és söpörte el a támadástól megdöbbent, felkészületlen szovjet határvédelmi alakulatokat. A Barbarossa hadművelet, a náci Németország sztálini Szovjetunió ellen indított elsöprő erejű támadása a világközvéleményt is megdöbbentette, hiszen az 1939. augusztus 23-i (és titkos záradékkal kiegészített) német-szovjet megnemtámadási szerződés, ismertebb nevén a Ribbentrop-Molotov paktum aláírása óta a két diktatúrára kvázi szövetségesként tekintettek a Németországgal hadban álló, illetve semleges politikai körök. A Szovjetunió megtámadásának híre – ha nem is teljesen váratlanul – de ugyancsak meglepetésként érte a budapesti kormányzati köröket.

A Szovjetunió ellen indított német támadás váratlanul érte a közvéleményt
Fotó: Bundesarchi/O.Ang

 Magyarország 1940-ben állította helyre a Szovjetunióval a diplomáciai kapcsolatokat, és noha sem a politikai vezetés, sem pedig az országlakosok az 1919-es kommün rossz emlékeinek hatására nem szimpatizáltak  a sztálinista diktatúrával, a két ország kapcsolatait – az ideológiai ellentéteken túl-, nem terhelték komolyabb problémák. 

A Szovjetunió elleni német készülődésről 1941 tavaszától egyre több hírszerzési információ futott be a Honvéd Vezérkarhoz.

 Az 1940-es nyugati villámháború fényes győzelmei miatt ekkorra már a vezérkar jelentős része határozottan németbarátnak számított. Ez különösen igaz volt a Honvéd Vezérkar főnökére, Werth Henrik vezérezredesre, aki 1938. szeptember 29-től, vezérkari főnökké történt kinevezésétől kezdve mindent megtett annak érdekében, hogy minél szorosabbra fűzze a német-magyar katonai együttműködést.

Werth Henrik vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke ájultan németbarát katonai vezetőnek számított 
Fotó: Wolrd War II

 A német származású Werthnek kitűnő kapcsolatai voltak az OKW (Német Véderő Főparancsnokság, Oberkommando der Wehrmacht) törzskarával. Werth vezérezredes 1941 májusának első napjaiban e kapcsolatainak köszönhetően olyan – konkrétumokat mellőző – információk birtokába jutott, amelyek azt sejttették, hogy küszöbön áll a Szovjetunió elleni nagy német támadás.

Bárdossy László először rendreutasította a háborús részvételt szorgalmazó németbarát vezérkari főnököt

A túlbuzgó vezérkari főnök az OKW-tól nyert értesüléseken fellelkesedve, 1941. május 6-án egy bizalmasnak minősített memorandumot szerkesztett és juttatott el a külügyi tárcát is irányító Bárdossy László miniszterelnöknek. Werth a németektől kapott információkra alapozva azt a javaslatot tette a miniszterelnöknek, hogy Magyarország minél előbb és önként ajánlja fel katonai közreműködését a Szovjetunió ellen hamarosan meginduló „bolsevizmus elleni keresztes hadjárathoz.” A diplomata múlttal rendelkező Bárdossy László azonban igen óvatosan járt el ebben a kérdésben, mert ekkor még az volt az álláspontja, hogy Magyarországnak meg kell őriznie a semlegességét. Werth elégedetlen volt a miniszterelnök válaszával, ezért 1941. június 14-én egy újabb, és sokkal élesebb hangnemű memorandumot küldött Bárdossynak. 

Bárdossy László ( a képen jobbra) miniszterelnökként eleinte Teleki Pál gróf ( a bal szélen) óvatosabb politikáját folytatta
Fotó: Bundesrchiv

Az izgága vezérkari főnök a május 6-i beadványában szereplő érveit megismételve most már egyenesen a kormány felelősségéről értekezett, amennyiben az ország kimaradna a Szovjetunió elleni -szerinte - „gyors és győzedelmes” hadjáratból. Werth kardcsörtető álláspontjának alátámasztására azt hozta fel legfőbb érvként, hogyha Magyarország semleges marad a szovjet ellen hamarosan elkezdődő háborúban, azzal kockára teszi az addig elért revíziós sikereit. 

Bárdossyt mélyen felháborította, hogy a vezérkari főnök a szolgálati hatáskörét jelentősen túllépve politikai kérdésekben próbál pressziót gyakorolni rá, 

ezért hasonlóan éles hangú válaszban utasította el Werth memorandumát. „Nagyméltóságod pedig jobban tenné, ha az ügykörébe tartozó feladatokkal foglalkozna” – állt többek között a miniszterelnök vezérkari főnöknek küldött válaszában. 1941. június 22-én, a német támadás hírére Bárdossy igyekezett minél előbb megtudakolni a németek Magyarország szerepével kapcsolatos szándékát. 

Hitler és Goebbels. A Führer 1941 júniuában nem számolt magyar részvétellel a Szovjetunió elleni hadjáratban, sőt, azt nem is tartotta kívánatosnak
Fotó: AFP

A miniszterelnök nem tudhatott arról, hogy Adolf Hitler szándékosan nem terjesztett elő semmiféle kérést a magyar kormányhoz a szovjetellenes hadjárattal kapcsolatban. Joseph Goebbels náci propagandaminiszter naplójából tudjuk, hogy Magyarország esetleges részvételével kapcsolatban Hitlernek az volt a határozott álláspontja, a magyarokat semmilyen formában sem szabad hivatalosan felkérni a Szovjetunió elleni hadjáratra, mivel attól tartott, hogy ebben az esetben újabb „szemérmetlen területi követelésekkel” lépnének fel ellenszolgáltatásként. A Führer azt mondta Goebbelsnek, olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magyarok önként csatlakozzanak a hadjárathoz, mert ez semmire sem kötelezné a birodalmi kormányt. Bárdossy egyébként a német támadás hírére még azt sem tartotta szükségesnek, hogy megszakítsa a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval.

Dietrich von Jagow német követ (középen balra egyenruhában) és Bárdossy László miniszterelnök (a kép jobb szélén)
Fotó: Bundesarchiv

 Dietrich von Jagow német követnek azt mondta, hogy a moszkvai magyar külképviselet további fenntartása igen hasznos lehet a német birodalmi kormány számára is, mivel a háborús helyzetben állandó információforrásként szolgálhatna. Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter azonban a június 22-én este küldött válasz-sürgönyében azt írta, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása „a minimum, ami elvárható Magyarországtól.” 

Egy fontos távirat, amiről a miniszterelnök sem a kabinetet, sem a kormányzót nem tájékoztatta

Ribbentrop nyomásának eleget téve Bárdossy június 23-án Kristóffy moszkvai magyar követ útján ezért arról értesítette Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztost (külügyminisztert), hogy Budapest megszakítja a két ország között fennálló diplomáciai kapcsolatokat. Molotov, aki a Kremlben lévő hivatali dolgozószobájában fogadt Kristóffyt, közölte a magyar követtel, 

hogy a szovjet kormánynak nem volt és nincs észrevétele Magyarország revíziós törekvéseivel kapcsolatban, 

és amennyiben az ország semleges marad, nem lesz észrevétele további (Románia terhére megvalósítandó) területi követelésekkel szemben sem. (A Román Királyság június 22-én két hadsereggel és a németekkel együtt támadt rá a Szovjetunióra, a szerk.) A szovjet kormány jó szándékának jeleként Molotov közölte továbbá  Kristóffy követtel, hogy a diplomáciai kapcsolatok megszakítása ellenére Moszkva még további nyolc napig biztosítja a magyar követség számára a telekommunikációs összeköttetést Budapesttel, beleértve a titkosított üzenetküldés lehetőségét is.

Vjacseszlav Moltov szovjet külügyi népbiztos (külügyminiszter)
Fotó: Ria/Novosti

 Molotov üzenetéről Kristóffy titkosított táviratban értesítette a miniszterelnököt. Az, hogy ennek az akkori helyzet szülte szovjet ígéretnek lett-e volna bármi foganatja abban a hipotetikus, ám de megvalósíthatatlan helyzetben, ha Magyarország semleges marad, a későbbi történelmi tények ismeretében meglehetősen kétséges. Tény azonban, hogy máig teljesen érthetetlenül Bárdossy e fontos távirat tartalmáról sem a kormányt, sem pedig Horthy kormányzót nem tájékoztatta, hanem egyszerűen zsebre vágta a telegramot. A magyar kormány ennek ellenére egészen 1941. június 26-ig, a kassai bombatámadásig még határozottan ellenállt a vezérkarnak a háborúba való belépést szorgalmazó nyomásának. Bárdossy ebben maga mögött tudhatta a minisztertanács és Horthy kormányzó támogatását is, ezért úgy látszott, hogy Magyarország -legalábbis egyelőre még - kimarad a háborúból.

 

Ismeretlen bombázók jelentek meg Kassa felett
 

Ebben a helyzetben történt meg Kassa máig ismeretlen hátterű bombázása. 1941. június 26-án nem sokkal déli tizenkettő után a Heringes község határába települt magyar légvédelmi megfigyelőpont szolgálatosai egy kétmotoros bombázógépekből álló formációra figyeltek fel, amik az irányvonal-meghatározás szerint Kassa irányába repültek. A megfigyelők sem a három gép típusát, sem pedig a felségjeleiket nem tudták azonosítani, csupán a géptörzsekre festett széles sárga csíkokra figyeltek fel. Az ismeretlen gépekről azonban nem tudtak jelentést küldeni, mert mint kiderült, a telefonkábelek az előző napok esőzéseitől beáztak. A hármas bombázóformáció délután 13 óra 5 perckor ért Kassa fölé. A gépek megjelenése nem okozott különösebb izgalmat, mivel a város határában lévő katonai reptérről rendszeresen szálltak fel, illetve le repülőgépek.

A bombatámadás számos lakóházat is rombadöntött Kassán
Fotó: Fortepán/Schermann Ákos

 Három perccel később a viszonylag alacsonyan repülő ismeretlen gépek kinyitották a bombakamráikat, és 29, egyenként 100 kilogrammos rombolóbombát oldottak ki a mit sem sejtő városra. A bombák eltalálták a csehszlovák időkben épült modern postapalotát, de több találat érte a tüzérlaktanyát, és civil lakóépületeket is. Két robbanóeszköz a városhoz közeli Enyicke községre hullott, de ezek nem robbantak fel. A sorozatos detonációk óriási pánikot okoztak. 

A becsapódó bombák 32 embert megöltek, akik közül nyolcan katonák, a többiek pedig civilek voltak. 

A súlyos sérültek száma 60 főt tett ki, a könnyebb sérüléseket elszenvedettek pedig csaknem 220-an voltak. A bombatámadás okozta anyagi károkat később mintegy 3 millió pengőre becsülték. Az ismeretlen gépek a bombavetés után éles balfordulóval emelkedni kezdtek, és délkeleti irányba távoztak. A leadott riasztásra a közeli Ebesen állomásozó magyar vadászrepülő század két készültséget adó Fiat CR42-es típusú vadászgépe emelkedett a magasba, hogy elfogja a támadókat. 

Súlyos épületkárok keletkeztek a belvárost ért támadásban, és 36 ember életét vesztette
Fotó: Fortepán/Schermann Ákos

A rendkívül fordulékony, ám viszonylag alacsony sebességgel repülő biplánok nem tudták utolérni az időközben már jelentős távolságra jutott bombázókat, amelyek a Kárpátokat elérve belerepültek a felhőkbe, így a magyar vadászok végleg szem elől vesztették őket. 

A CR42-esek pilótái sem tudták megállapítani a bombázók típusát, és ők is csak annyit tudtak jelenteni, hogy a támadó gépek sárga törzsfestéssel rendelkeztek. 

A kassai légvédelmi parancsnokság a károk gyors felmérése után délután 13:45-kor jelentette az incidenst Budapestnek. A tűzszerészek az Enyickére esett két befulladt bombáról megállapították, hogy azok szovjet gyártmányúak, amiken a leningrádi hadiszertár jelzését is sikerült azonosítaniuk. 

Fiat CR42-es vadászgép
Fotó: Wikimedia Commons

Ezért a vezérkarnak küldött jelentésben az szerepelt, hogy nagy valószínűséggel szovjet bombázók intéztek támadást Kassa ellen. Aznap ugyancsak néhány bomba hullott Munkácsra, és a reggeli órákban légitámadás érte a Rahóról Budapestre tartó gyorsvonatot is. A szerelvényt alacsonytámadásban végiggéppuskázó egymotoros repülő kétség kívül szovjet vadászgép volt, mivel jól látszottak rajta a felfestett vörös csillagok.

Magyarország feladva addigi óvatosságát, önként lépett be a Szovjetunió elleni hadjáratba

A Honvéd Vezérkar a Kassáról beérkezett jelentés alapján tájékoztatta a kormányzót, illetve a miniszterelnököt az incidensről. Horthy Miklós az 1952-ben Buenos Airesben kiadott emlékirataiban ekként emlékezett meg a kassai bombatámadás híréről: „Június 26-án az a hír lepett meg bennünket, hogy Kassát és Munkácsot bombatámadás érte. Werth vezérkari főnök jelentése szerint az azonnali vizsgálat megállapította, hogy a támadást szovjet repülőgépek hajtották végre. 

A Szovjetunió lerohanásának idején még viszonylag nagyobb számban állt szolgálatban a Tupoljev Tu SB-2 kétmotoros szovjet bombázó
Fotó: AFP/RIA Novosti/Anatoly Sergeev-Vasiliev

Egy bombarepeszdarabon a leningrádi hadiszergyár jegyét ismerték fel. Ezzel a „kihívás" bekövetkezett..." A kormányzó a jelentés kézhezvétele után azonnali koronatanácsot hívott össze. (A koronatanács a kormányzó és a Honvéd Vezérkar főnökének jelenlétében megtartott minisztertanácsi ülés volt, a szerk.) A rendkívüli ülésnek az aznapi kassai bombatámadás volt az egyetlen napirendi pontja. A koronatanács ülésén a vezérkari jelentés alapján kész tényként kezelték, hogy szovjet támadás érte Kassát. Az »aljas« incidensen feldühödött kormányzó azt nyilatkozta, hogy az »orvtámadással«, amit Magyarország semmilyen módon sem provokált ki, beállt a hadiállapot a Szovjetunióval.

Horthy kormányzó magas rangú tisztek között
Fotó: AFP

 A koronatanács anélkül, hogy alaposabb vizsgálatot rendelt volna el a bombázás körülményeinek feltárására, a kormányzó álláspontját magáévá téve egy ellenszavazat ellenében megállapította, hogy az incidenssel Magyarország hadiállapotba került a Szovjetunióval. A kormány tagjai közül egyedül Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter ellenezte a hadiállapot beálltának azonnali deklarálását mondván »nem kell úgy sietni.« A belügyminiszternek tökéletesen igaza volt, mert ekkora horderejű kérdésben a döntés előtt mindenféleképpen indokolt lett volna részletesebben kivizsgálni az incidens körülményeit, valamint – első lépésként - magyarázatot kérni Moszkvától. Kristóffy követ ekkor még a szovjet fővárosban tartózkodott, és éltek a követség, valamint a külügyminisztérium közötti kommunikációs vonalak is, tehát nem lett volna akadálya az azonnali kapcsolatfelvételnek. 

A diplomáciai jegyzéket pedig más, nem hadviselő állam moszkvai követségének közreműködésével is el lehetett volna juttatni a Kremlbe. 

Sajnos, azonban nem így történt. Talán, ha Bárdossy nem hallgatja el Kristóffy táviratát Molotov üzenetéről, a kormányzó és a minisztertanács is megfontoltabban járt volna el, és nem hoz egy, az ország sorsát alapvetően meghatározó és nem kellően átgondolt, következményeit tekintve pedig tragikus döntést. A történelmi tények ismeretében az ma már a bizonyosság szintjén kimondható, hogy Magyarország nem tudta volna hosszabb távon megtartani a semlegességét sem a náci Németországgal, sem pedig a sztálini Szovjetunióval szemben, egyszerűen már csak az ország geopolitikai helyzete miatt sem.

Bárdossy László miniszterelnök bejelenti az országgyűlés pélnuma előtt a hadiállapot bekövetkezését
Fotó: MTI

 Hitler számára Magyarország – mint a későbbi események igazolták –, a harctéri helyzet romlásával kiemelkedő fontosságú hadműveleti területté vált az Ostmark (Ausztria) és a dél-német területek védelme miatt. Amikor pedig 1943-tól a Szovjetunió javára változott a háború menete, Sztálin Kelet-Közép-Európára már mint a jövendőbeli szovjet befolyási szféra részére tekintett, és ehhez tartozott Magyarország is. 

A szovjet diktátornak nem voltak különösebb skrupulusai az érdekszférájába tartozó semleges, vagy éppen szövetséges országok szuverenitásával szemben, 

lásd a náci áldozat Lengyelország, vagy Csehszlovákia, valamint a Szovjetunióval szemben végig semleges Bulgária sorsát. (Az 1943-as teheráni konferencián a nagyhatalmak között a szovjet befolyási zóna egyébként már de facto eldöntött ténnyé vált.) Mindez nem változtat azon, hogy 1941 júniusában Magyarország még számottevő külső kényszer, illetve fenyegetés hiányában és önkéntes döntéssel lépett be Hitler oldalán a Szovjetunió elleni hadjáratba, amiből később már minden igyekezete ellenére sem tudott kiválni.

Német páncélosok a Barbarossa hadművelet idején, 1941 nyarán a Szovjetunió területén. Magyarország önként lépett be a hadjáratba
Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

 A koronatanács döntése után másnap, június 27-én Bárdossy László miniszterelnök az országgyűlés alsóházának plenáris ülésén napirend előtti felszólalásban jelentette be, hogy a kassai bombatámadás miatt Magyarország és a Szovjetunió között beállt a hadiállapot, amit a jelenlévő képviselők hangos éljenzéssel és ovációval vettek tudomásul. 

Németek, románok, vagy valóban szovjetek voltak-e a támadók?

 

Egészen 1945-ig az maradt a hivatalos álláspont, hogy Kassát szovjet gépek szándékosan bombázták. Csak a kommunista éra marxista történetírásában került elő az úgynevezett német szál. Eszerint a kassai bombatámadás tudatos és jól előkészített német provokáció volt, amivel azt akarták elérni, hogy a szovjet elleni háborútól addig tartózkodó Magyarországot „beleugrassák” a háborúba. A kommunista történetírás erre legfőbb bizonyítékként a kassai katonai repülőtér egykori parancsnoka, Krúdy Ádám repülőszázados visszaemlékezésére hivatkozott. Krúdy százados ugyanis – állítólag – még a támadás után a miniszterelnöknek címzett jelentésben azt állította,

 hogy Kassát három felségjel nélküli német gyártmányú Junkers Ju-52-es bombázta. 

Ez az állítás azonban több „szépséghibával” is rendelkezik. Mindenek előtt, ez az állítólagos jelentés mind a mai napig nem került elő. Másrészt, a Junkers Ju-52-es egy olyan hárommotoros, polgári célú, illetve a háborúban szállításra használt típus volt, ami nem rendelkezett bombakamrákkal, és a német légierő soha, sehol sem használta ezt a lassú gépet bombatámadások végrehajtására, mert erre egyszerűen nem volt alkalmas. 

Junkers Ju-52 típusú hárommotoros német szállítógép
Fotó: AFP/NurPhoto/Artur Widak

Az összes szemtanú, beleértve a légvédelmi megfigyelőket, és a támadókat üldöző magyar vadászpilótákat is, határozottan azt állította, hogy a támadó gépek kétmotorosak voltak, a Junkers viszont három motorral, kettő szárny, és egy orrmotorral rendelkezett. Krúdy nyilatkozatával azonban más problémák is adódnak, mivel ezt többször is megváltoztatta, így utóbb már nem Junkers Ju-52-esként, hanem az olasz gyártmányú Savoya-Marchetti SM 79-esekként prezentálta a Kassát támadó bombázókat. Ezzel ismét csak az az egyik gond, hogy az SM 79-es is hárommotoros gép volt, a másik pedig, hogy egyetlen darab sem állt ebből a típusból a német légierő szolgálatában. A „német szálat” szintén jelentősen gyengíti az a körülmény, hogy 1941 júniusában Hitler még egyáltalán nem óhajtott magyar részvételt a Szovjetunió ellen indított hadjáratában. Az 1980-as években egy újabb érdekes teória vetődött fel a kassai bombázás lehetséges támadóit illetően. 

Savoya-Marchetti SM 79 típusú hárommotoros olasz bombázók
Fotó: Wikimedia Commons

Eszerint a román királyi légierő Savoya -Marchetti bombázói támadták Kassát, ugyanis a román légierő összesen 24 darab SM 79B altípusú olasz géppel rendelkezett, amelyek az alaptípustól eltérően nem három, hanem csak kettő, a szárnyakon elhelyezett motorral rendelkeztek. Amíg a magyar vezérkari főnök, Werth Henrik attól tartott, hogy Románia a Szovjetunió elleni offenzívában való részvétele miatt később jogot szerezhet Észak-Erdély visszakövetelésére a „szövetségi hűség alól kibúvó" Magyarországgal szemben, addig a román vezérkart az töltötte el aggodalommal, hogy amíg a haderejük javát bevetik a keleti fronton, addig Magyarország hadserege lábhoz tett fegyverrel és sértetlenül sorakozik fel a román határon, csak a kedvező alkalomra várva egész Erdély fegyveres visszahódítására. 

Az elmélet szerint Romániának tehát komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy Magyarország is hadviselő féllé váljon, és kénytelen legyen megosztani katonai erejét.

 A „román szál" mellett szólhat az is, hogy a Kassát támadó gépek délkeleti irányba repülve hagyták el az országhatárt, azaz nem szovjet, hanem román terület irányába repültek. A modern történettudományban jelenleg leginkább elfogadott álláspont szerint Kassát valóban a szovjet légierő gépei bombázhatták, ám nem szándékosan, hanem tévedésből. 

1941 június 26-án még a magyar határhoz viszonylag közel zajlottak a harcok
Fotó: WW II in Color

1941. június 26-án még a magyar határhoz viszonylag közel zajlottak a harcok. Szlovákia június 23-án hadat üzent a Szovjetuniónak, így június 26-án a szlovák területek már ellenséges célpontnak számítottak. A szovjet légierő bombázóegységei pedig olyan térképekkel rendelkeztek, amelyeken a Magyarország javára elvégzett határmódosítások még nem voltak átvezetve. Ezért az a legvalószínűbb, hogy a szovjet bombázók tévedésből dobták le bombaterhüket Kassára, az eredeti célpontjuk a Kassához nagyon közeli Eperjes lehetett, ahol a Wehrmachtnak egy igen nagy teljesítményű rádióközpontja működött. A szovjet kormány egyébként soha nem ismerte el Kassa bombázását, ami Magyarország tragikus hadba lépéséhez vezetett.