A második világháború egyik legeredményesebb hadászati bombázó típusa brit Avro Lancester volt. A négy Rolls-Royce Merlin tizenkét hengeres motorral felszerelt gép 8 163 kilogramm bombát volt képes célba juttatni, legfeljebb 4 600 kilométeres távolságra. 1943-tól ez a típus alkotta a gerincét a Németország elleni brit éjszakai bombázó hadjáratnak, amely szinte megszakítás nélkül egészen a Harmadik Birodalom összeomlásáig, 1945 áprilisáig tartott
Fotó: Royal Air Force
Vágólapra másolva!
A második világháborúban végrehajtott légitámadások közül az egyik legismertebb a Chastise hadművelet. A Brit Királyi Légierő (Royal Air Force – RAF) ebben a támadásban azt tűzte ki célul, hogy Németország legfejlettebb ipari régiójában, a Ruhr-vidéken lassítsa az ipari termelést, amit a Möhne-, Eder- és Sorpe-gátak elpusztításával kívánt elérni.
Ahhoz, hogy az akciót végrehajthassák, több akadályt is át kellett hidalni. Először is, korábban soha nem hajtottak végre ilyen jellegű légi offenzívát, így legelőször egy új századot hoztak létre a feladathoz. Ez a 617-es számot viselte (az egység ma is létezik). A századba olyanokat kerestek, akik már legalább 30 bevetést teljesítettek. Vezetésével Guy Gibson alezredest bízták meg, aki ekkor már több, mint 170 éles bevetést tudhatott maga mögött. Ezenfelül kellett egy megfelelő rombolóeszköz is.
Guy Gibson alezredes, a gátrobbantó század parancsnoka Fotó: Wikimedia Commons
Erre a megoldást Barnes Wallis mérnök dolgozta ki a „pattanó bombákkal”, amelyeket kifejezetten erre a célra fejlesztett ki. A probléma az eszközök súlyában rejlett, ugyanis egy ilyen bomba négytonnás tömeggel rendelkezett,
ezért szállításukhoz a meglévő Lancester bombázókat is át kellett alakítani.
Ezután egy hathetes gyakorlatozás következett, ami során kiszámolták, hogy a gépeknek 350 km/h sebességgel kell haladnia 18 méteres magasságban, hogy a kioldott bomba a víz felszínén pattanva a gát előtt kezdjen süllyedni és egy vízalatti detonáció kíséretében rombolja le azt. Hogy hatékonyabban szimulálhassák az éjszakai környezetet, a gépek üvegét elsötétítették és a személyzet is sötétített szemüvegben hajtotta végre a teszteket.
A Ruhr-vidéki pusztítók
Miután Gibson úgy ítélte meg, hogy eleget gyakorlatoztak beosztottjai, egy utolsó próba elé állította őket. A RAF az Elan-völgyi víztározónál lévő Nant-y-Gro gátat nézte ki célpontnak, ami Közép-Walesben található egy mesterséges tónál. Ez a létesítmény ekkorra már egy ideje használaton kívül volt.
Wallis Barnis, a pattanóbombák kifejlesztője Fotó: Wikimedia Commons
A kísérlet után a bevetésre 1943. május 16-17-én került sor. 19 géppel indultak el, amelyet három csoportra osztottak.
Az első 9 gépből állt, célpontja a Möhne és az Eder-gát volt.
A második csoport 5 légi járműve feladatként a Sorpe-gát elpusztítását kapta, míg a harmadik csoport 5 eszköze a tartalék volt. Az irányítás morze-kommunikációval történt, és három kulcsszóval adhatta meg a támadóalakulat az akció állását. A „goner” a bombák kioldását, a „nigger” a Möhne pusztulását, a „dinghy” pedig az Eder megsemmisülését jelentette. A „nigger” kód Gibson fekete labradorjának nevéből jött, azonban az állat – mint rossz ómen – a bevetés napján elpusztult.
A gátromboló légi egység egyik négymotoros Lancester bombázója a személyzetével Fotó: Royal Air Force
A gátakon természetesen volt telepített légvédelem, ami szintén nehezítette a támadók dolgát. A hadművelet nem kezdődött jól, ugyanis az első alakulat három gépe sem tudott eredményt elérni. Az alezredes volt az első, aki kioldotta bombáját, de az idejekorán felrobbant. Ezután a légvédelem fölött körözött, hogy magára vonja annak a figyelmét. A Möhne végül az utolsó két gép bombatalálatainak hatására átszakadt, Gibson pedig az Eder felé irányította a még robbanóeszközzel rendelkező repülőket. A támadás során végül ezt a gátat is sikeresen lerombolták. Az utolsó gát a Sorpe volt, amit ugyan szintén eltaláltak, de az előző kettővel ellentétben ez nem betonból, hanem földből készül, így a bomba nem tett benne komoly károkat.
Rövid életű siker
A hadművelet során 19 gépből 8-at elvesztettek, míg a 113 fős csapatból 53-an meghaltak és hárman hadifogságba kerültek. Ez 40%-os veszteséget jelent. Összesen 35 katonát tüntettek ki, köztük Gibson alezredest – őt a Viktória-kereszttel –.
A RAF parancsnoksága viszont nem lehetett elégedett az eredménnyel, ugyanis nem folytatták a gátak elleni támadást.
Német oldalon ez több mint 1600 – főként civil – áldozatot követelt, ebből közel 500 a Szovjetunióból idehurcolt munkaszolgálatos nő volt.
A Möhne-gát elleni támadás rajzon Fotó: Wikimedia Commons
A stratégiai célt nem sikerült elérni, ugyanis a britek arra számítottak, hogy Németország évekig nyögni fogja a károkat, de – meglepetésükre – a kárelhárítás gyors volt, és június 27-én már teljes kapacitással üzemelt mindkét erőmű. A Chastise hadműveletnek köszönhető továbbá a nemzetközi hadijog azon kiegészítése, hogy olyan katonai akció nem hajtható végre, ami elsősorban a civil lakosságot fenyegeti.
Az átszakított Möhne-gátról készített légifotó Fotó: Wikimedia Commons
A genfi egyezmények egy kiegészítő cikkelye így tiltja a gátak, védőgátak, atomerőművek és más olyan objektumok támadását, amely olyan erőket szabadítana fel, ami a civil lakosság körében súlyos veszteségeket okozna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
