Az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) a leginvazívabbnak tartott szúnyogfajok egyike. Eredetileg Délkelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi területein őshonos, de a legtöbb kontinensre, köztük Európába is eljutott. Az elterjedésben a használt gumiabroncsokat szállító hajóknak nagy szerepe volt, ugyanis a szúnyogok még Ázsiában petéket raktak a gumiabroncsok belsejében felgyülemlő esővízbe. A szerencsebambusz népszerűsége is segítette a vérszívó rovarok terjedését, mivel a növények iszapja kiváló fejlődési lehetőséget biztosított a petéknek. Inváziójukat nagyban segíti, hogy kiválóan képesek alkalmazkodni az élőhelyüktől eltérő éghajlati viszonyokhoz. A tigrisszúnyog a nevét a jellegzetes csíkjairól kapta.
A tigrisszúnyog több betegséget is terjeszt, ezek közül a legismertebbek a chikungunya-láz, a dengue-láz, a sárgaláz, illetve a nyugat-nílusi láz.
A tigrisszúnyog Európában legelőször Albániában bukkant fel 1979-ben. 1990-ben Olaszországban is észlelték. Az elmúlt 20 évben robbanásszerűen kezdett szétterjedni az egész kontinensen, az ECDC szerint ma már jelen van Ausztriában, Bulgáriában, Horvátországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Magyarországon, Máltán, Portugáliában, Romániában, Szlovéniában és Spanyolországban is. Újabban a tigrisszúnyog belgiumi, ciprusi, hollandiai, csehországi és szlovákiai felbukkanásáról érkeztek jelentések.
Szintén terjedőben van egy másik veszélyes szúnyogfaj, az egyiptomi csípőszúnyog (Aedes aegypti) is, amely ugyancsak több betegséget hordoz. Ez utóbbi rovar szerencsére egyelőre nem annyira elterjedt Európában, mint a tigrisszúnyog (például magyarországi jelenlétet még nem dokumentáltak), de a klímaváltozás miatt ez a faj is egyre nagyobb területeket hódít meg, ami aggasztja a szakértőket.
A dengue-lázat (vagy csonttörő lázat) szintén elsősorban a tigrisszúnyog terjeszti. A fertőzés 8-10 nap lappangás után enyhe influenzaszerű tünetekkel jelentkezik. A vírusnak négy szerotípusa létezik, gond akkor van, ha valaki az egyikkel fertőződik, majd felülfertőződik egy másik szerotípussal is.
Ilyenkor a betegség legsúlyosabb, extrém magas lázzal és letargiával, álmossággal járó formája alakulhat ki.
Az utóbbi években több dengue-lázas esetet jelentettek Európában; tavaly Franciaországban nyolc, Olaszországban négy, Spanyolországban pedig két fertőzöttet regisztráltak.
A legtöbb európai eset behurcolt, azaz az érintettek nem itt fertőződtek meg a kontinensen, hanem máshonnan hozták be a kórt.
A helyben regisztrált fertőzések száma ugyanakkor növekszik: 2023-ban már 130 ember volt érintett (ez a szám 2022-ben még csak 71 volt).
Egy másik tigrisszúnyogok által hordozott kór, a nyugat-nílusi láz szintén egyre több európai régióban van jelen. Utóbbi betegség már Magyarországon is felütötte a fejét, 2023-ban több fertőzöttet is regisztráltak itthon, ám egy szakértő szerint a vírust nálunk nem a tigrisszúnyog, hanem egy hazai faj, a dalos szúnyog terjeszti. A nyugat-nílusi vírus által okozott fertőző betegség tünetei közé tartozik a hányinger, láz, fényérzékenység, izomfájdalom, kötőhártya gyulladás, arcpirulás, de nagyon sok eset teljesen tünetmentesen zajlik.
Európa már most azt tapasztalja, hogy az éghajlatváltozás kedvezőbb feltételeket teremt az invazív szúnyogok számára, így az olyan veszélyes betegségek, mint a dengue-láz korábban nem érintett térségekben is egyre több embert fognak megbetegíteni”
– idézi a BBC hírportálja Andrea Ammont, az ECDC igazgatóját. A szakértő szerint félő, hogy a dengue-lázat a megnövekedett nemzetközi forgalom szétteríti az öreg kontinensen, ami növelni fogja a helyben előforduló fertőzések számát is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a dengue-láz jelen pillanatban több mint 100 országban endemikus. 2023-ban több mint hatmillió megbetegedést és 7000 halálesetet jelentettek.
A különböző szúnyogfajok elleni védekezés leghatékonyabb módja a szervezett szúnyogirtás. Ez kétféle módszerrel történhet: biológiai és kémiai úton. Egyénileg védekezni leghatékonyabban szúnyogirtó szerekkel vagy szúnyoghálóval lehet.
A tigrisszúnyogok „konténerköltők”, vagyis a ház körüli edényekben, hulladékban, játékokban felgyűlt esővízben szaporodnak, így a fajjal célzottan úgy tudjuk legeredményesebben felvenni a harcot, ha a potenciális tenyészhelyeket megszüntetjük.