A horvátországi Petrinja város közelében 2020 decemberében komoly károkat okozó földrengést Magyarország nagy részén, így Budapest egyes kerületeiben is érezni lehetett, erőssége az 1763-as komáromi rengés nagyságával volt összemérhető. A rengés okozta elmozdulásokat már több munkában megbecsülték, a frissen publikált eredmények azonban korábban nem látott mennyiségű geodéziai adatot használtak fel a háromdimenziós mozgások rekonstrukciójához - írja az ELTE közleménye.
A kutatók a geofizikában gyakran használt műholdas radar-interferometria adatbázisa mellett több száz állandó és ideiglenes geodéziai alappont és mérőállomás (állandó GPS-bázisállomások, telepített mérőpontok és klasszikus geodéziai alappontok) adatait dolgozták fel.
Az eredmények azt mutatták, hogy a földrengés epicentrumában a vízszintes elmozdulások nagyságrendje helyenként 40 centiméter volt, a függőleges irányúak maximuma pedig a 20 centimétert is elérte.
A térségben utoljára 1880-ban jegyeztek fel hasonló méretű földmozgást. Az azóta eltelt 140 év alatt a régió jelenleg évi 2-4 milliméter nagyságrendű vízszintes elmozdulása – ami a kőzetlemezek nagyléptékű mozgásának helyi megnyilvánulása – összesen kb. akkora elmozdulást okozna, mint amennyit a mostani rengéshez kapcsolódóan észleltek.
Ez arra utal, hogy a Petrinja-Zágráb térségben a globális tektonika és lemezmozgások következtében történő jelentősebb elmozdulások inkább egyedi eseményekhez, földrengésekhez kapcsolódóan történnek, semmint folyamatos mozgás formájában.
Ez pedig nemcsak Horvátország, de határ menti magyar területek számára is fontos információ a földrengésbiztonság térképezésekor.
A cikk a Remote Sensing folyóirat 2024 júniusi számában jelent meg, első szerzője Marko Pavasović, a Zágrábi Egyetem Geodéziai Tanszék vezetője, a levelező szerző és a geofizikai rész írója Timár Gábor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője.