A Hubble továbbra is biztonságos, de inaktív, amíg a repülésirányítók kitalálják, hogyan lépjenek tovább - közölték az amerikai űrhivatal illetékesei.
A Hubble 2009-ben kapott hat új giroszkópot a NASA űrsiklójával érkező űrhajósok utolsó látogatása alkalmával. A giroszkópok az űrtávcső legfontosabb eszközei közé tartoznak, mert azok stabilizálják, valamint módosítják a pályáját, és állítják be pontosan, merre nézzen, lehetővé téve, hogy elvégezze a tervezett megfigyeléseket. Az elmúlt évtizedekben azonban a giroszkópok többször meghibásodtak.
Három giroszkóp már nem működik. A NASA szerint azonban a 34 éves űrteleszkóp egy vagy két jó giroszkóppal is használható lenne.
A Hubble űrteleszkópot 1990-ben a Discovery űrsikló állította orbitális pályára. Jóval nagyobb, erősebb és korszerűbb utóda, a James Webb űrtávcső 2021 óta működik.
A Hubble űrteleszkópot 1990. április 24-én indították a Kennedy Űrközpontból a Discovery űrrepülőgéppel az STS–31 küldetés keretében. Az első képet az NGC 3532 nyílthalmazról készítette, 1990. május 20-án. A felbocsátást követő években hibák jelentkeztek: valahányszor a Hubble belépett a Föld árnyékába, vagy kilépett onnan, a napelemtáblák beremegtek, és a vibráció zavarta a távcső működését. A beállítást szolgáló 6 giroszkóp közül 3 meghibásodott, s ez már veszélyeztette a Hubble programját.
Ennek ellenére az első másfél évben 900 csillagászati célpontról 1900 megfigyelés született, köztük olyanok, mint a Plútó/Charon rendszer felbontása, az SN 1987A szupernóva körüli gázgyűrű felfedezése, a Szaturnuszon egy óriási légköri vihar fényképezése.
A Hubble űrtávcsövet egy 2,4 méter átmérőjű Ritchey-Chrétien-Cassegrain főtükörrel látták el. Teljes hossza 13,2 méter, átmérője 4,2 méter, tömege 11,1 tonna.
Az ultraibolyától kezdve a látható tartományon keresztül az infravörösig képes érzékelni a beeső fényt.
A Napról és a Merkúrról a túl erős napfény miatt nem képes felvételt készíteni, ugyanis az tönkretenné érzékeny műszereit. Hetente 120 gigabyte adatot állít elő.