Hatéves, Down-szindrómás neandervölgyi gyereket fedeztek fel

A hatéves Down-szindrómás neandervölgyi gyermek felfedezése újraírja az emberi együttérzés történetét
A hatéves Down-szindrómás neandervölgyi gyermek felfedezése újraírja az emberi együttérzés történetét
Vágólapra másolva!
A neandervölgyiekről általánosan elterjedt nézet, miszerint „buta vadállatok” voltak, ám ez nem is állhatna távolabb az igazságtól. Egy jelentős és gyorsan növekvő kutatási anyag határozottan megcáfolja ezt a neandervölgyi emberekről élő képet. A bizonyítékok szerint kihalt unokatestvéreink tengerészek, valamint képzett és együttműködő vadászok, illetve szerszámkészítők voltak. Valószínűleg még orvosi kezelésre és egészségügyi ellátásra is képesek lehettek.
Vágólapra másolva!

Segítették a neandervölgyi gyerek anyját

A Science Advances folyóiratban publikált, új tanulmány most átírhatja az ősi emberi viselkedésről alkotott képünket. A tudósok újra megvizsgálták azokat a neandervölgyi koponyatöredékeket, amelyeket először 1989-ben tártak fel, ám amelyek jelentőségére csak nemrég derült fény.

 A töredékes maradványok ellenére a fosszília megőrizte a teljes belső fül anatómiáját, amely a Down-szindróma jegyeit hordozza.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, bár a gyermek az egyik legnehezebb életkorban élt körülbelül 146 ezer és 273 ezer évvel ezelőtt, mégis megélte a hatéves kort.

A hatéves Down-szindrómás neandervölgyi gyermek felfedezése újraírja az emberi együttérzés történetét
A hatéves Down-szindrómás neandervölgyi gyermek felfedezése újraírja az emberi együttérzés történetét
Fotó:  Tom Björklund

Ez a Down-szindróma, a leggyakoribb emberi genetikai rendellenesség legrégebbi ismert esete, amelyet nemcsak az embereknél, hanem az emberszabású majmoknál is megfigyeltek. Ez az állapot mély evolúciós gyökereit sejteti

 – magyarázták a szakemberek a ZME Science online tudományos portálnak.

Egy Down-szindrómás gyermek gondozása a modern korban is rendkívüli kihívást jelent, nemhogy az őskorban. Ez azt jelenti, hogy a gyermekről valószínűleg az anyán kívül a neandervölgyi társadalmi csoport más tagjai is gondoskodtak, ami a társadalmi együttműködés és mindenekelőtt az együttérzés magas szintjét mutatja.

A maradványokat a spanyolországi Xàtivában található Cova Negra lelőhelyen találták meg a szakemberek, akik mikrokomputertomográfia segítségével elemezték azokat. 

Vizsgálatuk a Down-szindrómával összeegyeztethető rendellenességeket mutatott ki a belső fül szerkezetében, például hipoplasztikus elülső félkörcsatornát és megnagyobbodott vestibularis aqueductust. A gyermek valószínűleg olyan legyengítő belső fülbetegségekben szenvedett, ami halláskárosodáshoz és egyensúlyzavarokhoz vezetett.

 

Gondoskodás a neandervölgyiek körében

Ahogy arra a tudósok emlékeztettek, a Down-szindróma egy olyan genetikai rendellenesség, amelyet a 21-es kromoszóma egy plusz példányának jelenléte okoz. Jellemzőek az olyan jellegzetes fizikai tulajdonságok, mint a lapos arcprofil, a felfelé irányuló szemek, a kis fülek, az elálló nyelv és az alacsony termet.

A Down-szindrómás egyének emellett gyakran mutatnak hipotóniát (csökkent izomtónust) és egyetlen tenyérráncot.

 Gyakori az enyhe vagy közepes fokú értelmi fogyatékosság is, a beszéd, a nyelv és a motoros képességek terén mutatkozó késésekkel. A Down-szindrómával kapcsolatos egészségügyi problémák közé tartoznak a szívhibák, hallás- és látásproblémák, pajzsmirigyzavarok és a fertőzések fokozott kockázata.

A Down-szindróma jeleit mutató két halántékcsont egyike
A Down-szindróma jeleit mutató két halántékcsont egyike
Fotó: Science Advances

Nem vagyunk biztosak abban, hogy a CN-46700 kódnevű neandervölgyi gyermek fiú vagy lány volt. Ennek ellenére Tinának neveztük el. Ahhoz, hogy Tina legalább hat évig életben maradjon, a neandervölgyiek tágabb társadalmi csoportjának segítenie kellett a közvetlen családot. Az anyát bizonyára támogatták a napi teendőkben és/vagy időről időre felmentették a gyermek gondozása alól

– mutattak rá az Alcalai Egyetem kutatói.

Korábban a szakemberek vitatkoztak arról, hogy a neandervölgyi gondoskodás vajon a kölcsönös önzés vagy a valódi együttérzés eredménye lehetett. Bár a neandervölgyiek gondoskodtak társadalmi csoportjuk sebezhető tagjairól, például a sérültekről, minden ilyen esetben felnőtt egyénekről volt szó, akik segítették egymást. Tina azonban nem tudta volna viszonozni a nekik nyújtott törődést, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy 

a neandervölgyi gondoskodás túlmutatott a közvetlen családi kötelékeken és kollektív társadalmi támogatást jelentett.

Ez arra utal, hogy az ilyen proszociális viselkedésmódok mély evolúciós gyökerekkel rendelkeznek, amelyek megelőzik a modern embert, és összetett társadalmi alkalmazkodást tükröznek.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!