A szupersertések valójában a házi sertések (Sus scrofa domesticus) és a vaddisznók (Sus scrofa) kereszteződésének eredményei. A hibrideket még az 1980-as években telepítették le Kanadában, mivel húsuk finom és rekreációs célra is lehet használni őket. Amikor a húsuk iránti kereslet csökkenni kezdett, az állattartók számos példányt szabadon engedtek; úgy gondolták, az állatok nem fogják túlélni Kanada zord időjárási viszonyait. Ám később kiderült, hatalmasat tévedtek, és az állatok remekül alkalmazkodtak az extrém körülményekhez.
Ezeknek a sertéseknek magas a szaporodási rátájuk, rendkívül mobilisak és nagy terjeszkedési képességgel rendelkeznek”
- mondta a Field & Stream vadász- és horgászmagazinnak Ryan Brook, a tanulmány társszerzője, a kanadai Saskatchewan Egyetem professzora. Mint kiderült, a sertések a hideggel szemben is ellenállók, ezért Brook és kollégái „szupersertéseknek” keresztelték el őket.
A Biological Invasions című folyóiratban május 9-én megjelent tanulmány szerint a szupersertések átléphetik a határt Észak- és Dél-Dakotába, Montanába és Minnesotába. Míg az Egyesült Államok déli részén már most is mintegy 6,9 millió vaddisznó él, addig észak nagy része - részben az intenzív fajok elleni védekezésnek köszönhetően – vaddisznómentes maradt.
Ezek az erőfeszítések ugyanakkor nem biztos, hogy képesek lesznek megállítani a szupersertések invázióját és végül az ország északi része is eleshet. A sertések hatalmas károkat okozhatnak mind a mezőgazdaságban, mind az őshonos élővilágban.
Ökológiai katasztrófát fognak előidézni. A kisemlősöktől kezdve az egereken, kacsákon és libákon át egészen a felnőtt szarvasokig mindent megölnek és megesznek”
– magyarázta Brook.
Hogy feltérképezhessék a disznók terjeszkedésének irányát Kanadában, Brook és kollégái 22 szupersertésre tettek GPS-nyakörvet. A nyakörvek 13 hónapon keresztül 3 óránként továbbították az állatok helyzetét. Néhány nyakörv meghibásodott vagy leesett, így a kutatók csak 10 sertés adatait tudták rögzíteni. Ezután a helymeghatározási adatokat összevetették az élőhely típusával, és létrehoztak egy modellt a sertések mozgásának szimulálására.
Az eredmények alapján kiderült, hogy a hibrid disznók a vizes élőhelyeket, lombhullató erdőket és növényeket tartalmazó területeket részesítették előnyben, mivel ezekben a régiókban találtak megfelelő búvóhelyeket és elegendő mennyiségű táplálékot.
Az ilyen fajta élőhelyek ráadásul egyaránt gyakoriak az északi prérin és a határ mentén. A kutatók azt is megállapították, hogy az állatok leginkább a folyók és a tavak mentén kerestek élőhelyet.
„Eredményeink a vaddisznók gyors és ellenőrizetlen terjeszkedésének lehetőségét mutatják Észak-Amerika északi prérin” – írták a szerzők a tanulmányban.
Az ökológiai tragédia elkerülése érdekében Brook több javaslatot is felvázolt.
„Amennyiben nem teszünk sürgősen valamit, komoly bajban leszünk itt Kanadában, és nem lennénk jó szomszédok, ha hagynánk, hogy az elvadult szupersertések az Egyesült Államokra is rászabaduljanak” – összegezte a kutatás megállapításait Brook.