Az új-zélandi természetvédelmi minisztérium és a nemzeti múzeum, a Te Papa tengeri emlősökkel foglalkozó szakértői az állatot hím ásófogú csőröscetként azonosították. A tudósok most DNS-vizsgálatot indítottak, hogy megerősítsék a bálna besorolását.
A ásófogú csőröscet a modern kor egyik legkevésbé ismert nagyemlős-faja. Az 1800-as évek óta világszerte mindössze hat példányt dokumentáltak, és ezek közül egy kivételével mindegyik Új-Zélandról származik. Tudományos és természetvédelmi szempontból ez óriási dolognak számít
– mondta Gabe Davies, a Természetvédelmi Minisztérium Otago partvidéki részlegének műveleti vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A lelet elég frissnek bizonyult ahhoz, hogy először adjon lehetőséget egy ilyen bálna felboncolására. A szakemberek szerint a faj „annyira ritka, hogy szinte semmit sem tudni róluk”.
A bálna testét egy hűtőházba helyezték, a genetikai mintákat pedig elküldték az Aucklandi Egyetemnek, az új-zélandi cetszövet-archívum kutatóinak.
A DNS feldolgozása és a végleges azonosítás megerősítése azonban több hetet vagy hónapot vehet igénybe.
A szakemberek elárulták, hogy a bálna ritkasága azt jelenti, hogy a további teendőkkel kapcsolatos elképzelések több időt vesznek igénybe, mivel ez egy nemzetközi jelentőségű beszélgetés.
A fajt először 1874-ben írták le, mindössze egy alsó állkapocs és két fog alapján, amelyeket Új-Zéland keleti partjainál, a Chatham-szigeteken gyűjtöttek. Ez a minta, valamint két másik, Új-Zélandon és Chilében talált példány csontvázmaradványai lehetővé tették a tudósok számára, hogy megerősítsék egy új faj létezését.
A kutatók tanulmányozni fogják a bálna gyomortartalmát, a genetikáját és azt, hogy ez a minta hogyan hasonlítható össze a korábbiakkal. Mindez fényt deríthet a bálnák viselkedésére, populációjukra és arra, hogy miért olyan ritkák
– magyarázta Vanessa Pirotta tengerkutató az AFP-nek, aki szerint a felfedezés „olyan, mintha megütötték volna a főnyereményt”.
Mivel ilyen kevés példányt találtak és nem történt „élő egyed észlelés”, keveset tudnak ezekről a bálnákról, és az új-zélandi fenyegetettségi osztályozási rendszer szerint „adathiányos” kategóriába tartozik. Az első ép példány egy 2010-ben a Bay of Plenty öbölben partra vetődött állatból került elő.