Élen jártak az angolok a csókolózás betiltásában

Vágólapra másolva!

Több kutatásban elemzik a csókolózás pozitív hatásait: segíti a másik ember megismerését, erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt, és még kalóriát is éget az arcizmok mozgatása révén. Azonban egyes országok vezetőit mindez hidegen hagyta, és higiéniai vagy morális szempontokat figyelembe véve betiltották az intim érintéseket.

Múlt-kor

Vágólapra másolva!

nyilvános érintés betiltják járvány társadalom csók

1439-ben VI. Henrik angol király rendeletbe adta, hogy az országában tilos az utcán ölelkezni és csókolózni.

Mindezt csupán higiéniai megfontolásból tette, ugyanis a szigetországban tombolt a pestis, és a korban ennek fő okát a cseppfertőzésben látták.

Bár ma már tudjuk, hogy a patkányok, illetve a rajtuk élő bolhák voltak a felelősek a járvány terjedéséért, a következő századokban sokan adtak igazat az egykori angol uralkodónak. Sőt, még a 21. században is találhatunk példát a nyilvános érintések korlátozására.

betiltott, csókolózás, — a csókolózást betiltó angol király, VI. Henrik
Fotó: anonymous - commons.wikimedia.org

Halálbüntetés is járhatott érte

A 16. században Nápoly vezetősége is tehetetlenül figyelte, ahogy a fekete halál mérhetetlen pusztítást okoz a királyságban. A bő száz évvel korábbi angol rendelet mintájára 1562-ben ők is betiltották az utcán való csókolózást. A szigetországban a 17. században látjuk viszont a higiéniai szempontú korlátozást, a londoni pestisjárvány tombolásának idején.

Bár ezen tilalmak megszegéséért akár halálbüntetés is járhatott, ez csak azokat sújtotta, akiket rajtakaptak.

A nép a lehetséges büntetést figyelmen kívül hagyva nem is nagyon foglalkozott a rendeletekkel, ma már tudjuk is, miért: a csók során felszabaduló szerotonin, oxitocin és dopamin által okozott boldogságérzet, ezek idegességcsökkentő hatása miatt figyelmen kívül hagyták a cseppfertőzés veszélyét.

A 19. században a kutatók rájöttek, hogy az egész kontinenst megrengető járvány terjedésében ennek igen csekély szerepe volt, így a mából vissatekintve a kivégzés aránytalanul súlyos büntetésnek tűnik.

Egymás fülébe sem súghattak

A járványokról való tudásunk ellenére a modern társadalmakban a mai napig van rá példa, hogy betiltják a csókolózást, ölelést, kézfogást nyilvános helyeken, hol higiéniai, hol morális, hol egészen elképesztő indokokkal. Például a 20. század elején Franciaországban a vasútállomásokon való csókváltás került tiltólistára – ugyanis a szerelmesek hosszas búcsúzkodása gyakorta a vonatok késését okozta.

A két világháború között pedig egy amerikai üzletember feltalálta a csókrakettet: a mai maszkokra hasonlító eszköz szitája vékony, rugalmas anyagból készült, és vírus-, illetve baktériumölő antiszeptikus folyadékkal itatták át a fertőzések elkerülése érdekében.

Iránban morális és vallási okai vannak, hogy a nők számára tilos bármilyen testi kontaktus létesítése olyan férfival, aki nem családtagjuk. Az 1982-es Cannes-i Filmfesztiválon történtek ezért is kavartak hatalmas botrányt: a vörös szőnyegen vonuló Leila Hatami iráni színésznőt arcon csókolta Gilles Jacob.

Az eset végül nyilvános bocsánatkéréssel zárult le. Alig egy évtizeddel később a Pekingi Egyetem rendelete kavart nagy port, amikor a diákoknak nem csak egymás megérintését, de a másik fülébe való sugdosást is megtiltották.

Oroszországban pedig 2003-ban bukott el egy törvényjavaslat, ami még a házaspárokat is korlátozni akarta a nyilvános érintések tekintetében. A tiltakozók spontán csókolták meg egymást az utcán, akár ismerték a másikat, akár nem, és végül az ország vezetői visszavonták a valóban különösnek ható rendelkezést.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.