Rettenetes dolog rejtőzhet az egyiptomi múmiák testében

Az ókori múmiák vizsgálata közben a tudósok számtalanszor találnak olyan DNS-szakaszokat, amelyek mára régen eltűnt kórokozókhoz tartoznak. Felmerülhet a kérdés, hogy nem kell-e attól tartanunk, hogy a maradványokból bármilyen vírus vagy baktérium szabadulhat ki?

Az ókori egyiptomiak számára nem voltak ismeretlenek a betegségek, a kutatások szerint számos fertőző kórság, többek között himlő, tuberkulózis és lepra is gyötörte őket. V. Ramszesz, a 20. egyiptomi dinasztia negyedik fáraója például himlőben szenvedett, amiről a mumifikálódott testén látható jellegzetes hegek tanúskodnak.

Az ókori múmiákban továbbra is jelen lehetnek az ősi kórokozók DNS-darabkái
Fotó: Anadolu via AFP

Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban hivatalosan világszerte felszámoltnak nyilvánította a himlőt, felmerül egy aggasztó kérdés: lehetséges-e, hogy évezredekkel később az újonnan feltárt múmiák testéből rég elfeledett kórokozók szabadulhatnak ki?

Elindíthatnak-e a múmiák egy világjárványt?

Piers Mitchell, a Cambridge-i Egyetem ókori parazitákat tanulmányozó laboratóriumának igazgatója és a régészeti tanszék vezető munkatársa szerint ez rendkívül valószínűtlen.

A legtöbb kórokozó egy-két éven belül elpusztul, ha nincs élő gazdatest, amelyet megfertőzhetne. Tíz évnél tovább egyikük sem marad meg

- mondta Mitchell a Live Science-nek.

Példának okáért az olyan vírusok, mint a himlő, csak élő gazdaszervezet sejtjeiben képesek szaporodni. A tuberkulózist és a leprát okozó baktériumoknak is élő gazdatestre van szükségük a túléléshez. A himlő érintéssel terjed, míg a tuberkulózis és a lepra általában az orrból és a szájból származó cseppekkel fertőz, amik jellemzően tüsszentéssel vagy köhögéssel kerülnek a külvilágba. A lepra esetében a betegség terjedéséhez hosszabb ideig kell együtt lenni egy beteggel. Ennek oka, hogy a betegséget okozó két baktériumfaj, a Mycobacterium leprae és a Mycobacterium lepromatosis csak lassan szaporodik.

A DNS idővel bekövetkező károsodása is csökkenti annak valószínűségét, hogy a múmiákkal történő érintkezés járványt indítana el.

„Az elemzéssel megállapíthatjuk, hogy ezeknek a kórokozóknak az örökítőanyaga-szakaszai meglehetősen rövidek. Nem hosszú DNS-láncokról beszélünk, hanem csupán 50-100 bázispárból álló töredékekről. Olyan, mintha az örökítőanyagot feldarabolták volna és ez az egész jelenség a DNS elkerülhetetlen lebomlására vezethető vissza. Ha a kórokozó DNS-e széttöredezik, lehetetlen, hogy ismét fertőzőképessé váljon” – magyarázta a szakember.

Mi a helyzet az élősködőkkel?

Egyes parazita bélférgek, amelyek a széklettel terjednek, tovább élnek, mint más szervezetek, és nem mindegyiknek van szüksége élő gazdatestre a megmaradáshoz. A szakértő szerint azonban ezektől az élőlényektől sem kell tartanunk.

Ezek sokkal szívósabbak lehetnek, és néhány hónapig vagy évig is túlélhetnek, de egyikük sem fog több ezer évig életben maradni

- mondta Mitchell, aki szerint a kutatók emellett mindig komoly védőfelszerelésben vizsgálják a múmiákat, ami tovább csökkenti annak valószínűségét, hogy bármilyen kórságot elkapjanak munka közben.