A finnországi Tampere Egyetem kutatói által létrehozott új algoritmus a „detrended fluctuation analysis” (DFA2 a1) nevű különleges mérőszámot használja, amely képes észlelni a pulzusszám változásait. Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, a szívinfarktus akkor következik be, amikor a szív véráramlása korlátozott, ám
a hirtelen szívhalál (SCD) során a szívet rövid elektromos impulzusok terhelik túl. Bár elsősorban idősebb egyéneknél fordul elő, a megszakadt ritmusok gyakran minden előzetes tünet nélkül jelentkeznek.
A kutatócsoport egy átlagosan 8,3 éves követési időszak alatt 2794 felnőtt bevonásával végzett elemzést, melynek során megállapították, hogy a DFA2 a1 az SCD „erőteljes és független előrejelzője”. Az összefüggés akkor a legerősebb, amikor a szervezet nyugalomban van és nem folytat fizikai aktivitást.
A tanulmány legérdekesebb megállapítása, hogy a különbségek kifejezetten a nyugalomban végzett mérések során mutatkoznak. A magas kockázatú betegek szívfrekvenciájának jellemzői nyugalmi állapotban hasonlítanak az egészséges szív fizikai megterhelés közbeni jellemzőire
– mondta Teemu Pukkila, a Tamperei Egyetem fizikusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A kutatócsoport statisztikai elemzési módszereket használt arra, hogy a DFAa1-mintázatokat összekapcsolja a hirtelen szívhalál eseteivel. A megközelítésben a tudósok más fontos változók, köztük az életkor és a meglévő szívbetegségek hatását is figyelembe vették.
Biztató, hogy a mérőszámok leolvasása mindössze egy percet vesz igénybe, és egy okosórával is megoldható, ami elég egyszerű érzékelővel elvégezhető. Nem kell az orvoshoz vagy a klinikára menni, vagy bonyolult vizsgálatokat végezni ahhoz, hogy felmérjük valakinél a hirtelen szívhalál kockázatát.
A viselhető eszközökben található gyorsulásmérők könnyen különbséget tudnak tenni a fizikai aktivitás és a nyugalmi állapotok között, és adott esetben elvégezhetik a mérést is
– írják a kutatók a JACC: Clinical Electrophysiology című folyóiratban közzétett tanulmányukban.
Kiemelték: az új, előrejelző algoritmus lényegesen pontosabb, mint a jelenlegi módszerek, amelyek jellemzően a kardiorespiratorikus erőnlét mérését jelentik. Ez azt jelenti, hogy jelzi, képes-e egy adott személy szervezete oxigént küldeni az izmokhoz, és hogy ezek az izmok milyen mértékben tudják felhasználni azt a fizikai terhelés során.
A szakemberek szeretnék ezt a megközelítést nagyobb és változatosabb embercsoportokon tesztelni, valamint azt vizsgálni, hogy az eredmények hogyan kapcsolódhatnak a szívbetegségek más típusaihoz is.
Végső soron a prediktív algoritmus jelentős számú életet menthet meg, mivel figyelmeztetheti azokat, akiket veszélyeztet ez a hirtelen és gyorsan bekövetkező gyilkos betegség. Lehetséges ugyanis, hogy számos, korábban tünetmentes, ám hirtelen szívhalált megélő személy esetében (vagy akit hirtelen szívmegállás után újraélesztettek) az esemény előre látható és megelőzhető lett volna, ha a kockázati tényezők megjelenését időben észlelik.