Spanyol gyarmatból alkirályság
1776-ban a Spanyol Királyság a dél-amerikai gyarmatain végrehajtott gazdasági és politikai reformjai oda vezettek, hogy rendszerük decentralizálódott és létre kellett hozniuk a La Platai Alkirályságot, melynek fővárosa Buenos Aires volt. Kereskedelmi csomópontként a város előtt elvileg fényes jövő állt.
Ám a decentralizált állapot hamar elkezdte megmutatni a hátrányait, ugyanis a Buenos Aires egyre inkább a brit kalózhajókban látta az üzleti partnert.
1804. október 5-én William Cornwallis tengernagy elfogott egy ezüsttel megrakott spanyol hajókonvojt, és Plymouthba küldte őket. Ehhez hasonló tettek és ifj. William Pitt brit miniszterelnök dél-amerikai hódítással kapcsolatos kijelentései tovább élezték a konfliktust a két állam között.
Ugyan több haditerv is elkészült arra vonatkozóan, hogy miként lehetne a spanyolok gyarmatait megszállni, Pitt végül – noha csak ideiglenesen is – kihátrált a támadás mögül, és inkább a védekezésre koncentrált.
Ennek oka, hogy Napóleon 200 ezer fős serege a Csatorna túloldalán a szigetország lerohanására készült éppen.
Brit bukások sorozata
Rafael de Sobremonte alkirály, félve a brit támadástól állandó készenlétben tartotta helyőrségét, de ekkor ez még alaptalan aggodalom volt. Ugyan a britek megálltak Salvadorban feltölteni készleteiket, de a Jóreménység Foka volt a végső céljuk.
1806 január elején néhány óra után bevették a terület egyetlen helyőrségét, egy hónappal később pedig győzelmet arattak az egyesült spanyol-francia hajóhad felett.
Azzal, hogy Spanyolország Napóleon szövetségesévé vált, már a briteknek sem volt érdeke velük a béke megőrzése. Home Popham tengernagy így meggyőzte David Baird tábornokot, hogy segítse a Buenos Aires elleni támadást, aki erre a célra a 71. skót gyalogezredet küldte William Beresford tábornok vezetésével. Június 25-én megérkeztek a brit hajók és mintegy 1600 ember, illetve 8 ágyú kapta a feladatot, hogy a 40 ezer fős várost meghódítsa.
Sobremonte 600 gyengén képzett és felfegyverzett katonát küldött megfékezésükre, de ez természetesen kudarcba fulladt. Az alkirály, látva a későbbi vesztes összecsapásokat úgy döntött, hogy Córdobába vonul vissza, és onnan szervez ellentámadást. Így a főváros a maroknyi brit katona kezére került.
A hódítókat eleinte szívesen fogadták. Amikor azonban a britek megváltoztatták az addig érvényben lévő kereskedelmi politikát, elvesztették a helyi üzleti vezetők támogatását, és a civilek is gyorsan ellenük fordultak. Két hónap elteltével a Montevideóban szervezett milícia egy tengerésztiszt, Santiago de Liniers kapitány vezetésével végül diadalmaskodott a megszálló csapatok felett.
Második próbálkozás
A brit hadvezetés természetesen nem nyugodott bele a vereségbe. Popham John Whitelocke altábornagyot bízták meg, hogy vezessen egy második expedíciót a főváros visszafoglalására. Whitelocke 1807 májusában elfoglalta Montevideót, és 7000 katonával vonult Buenos Aires ellen, de az előző expedícióból zsákmányolt ágyúkkal és puskákkal felfegyverzett civilek és milíciák legyőzték.
A hadjárat során Whitelocke hatalmas hibát követett el: embereit bevezette a város szűk utcáiba, így a harcok során nyílt célpontot nyújtottak a házak ablakából és a tetőkről rajtaütést végző milícia számára. Az ebből fakadó súlyos veszteségei hatására a tábornok végül megadta magát.
Az első invázió során brit hadsereg közel 100%-os veszteséget szenvedett, míg a második hadjáratban nagyjából 3400 embert vesztett. Az alkirályság ezzel szemben először mintegy 200, az azt követő harcokban pedig 2100 embert róhatott fel veszteséglajstromába.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.